Míg a váratlan februári hóesésben kicsit lelassultak az emberek, csendesen poroszkálnak az autók, addig a budapesti Zsigmond Király Főiskolán lüktet az élet. Túl a vizsgaidőszak izgalmain és fáradalmain, a folyosón fiatalok sündörögnek, vagy a pihenőzóna hatalmas párnáin, matracain elnyúlva beszélgetnek, pihennek. Halk duruzsolás, meleg színűre festett falak, sok fény. „A campuson egy helyen, egy térben lehetnek a hallgatók – magyarázza Dr. Szatmári Péter, a ZSKF általános rektorhelyettese. – Az intézmény hangulata családias: a hallgatók ismerik egymást, a tanárok is ismerik a hallgatókat, és természetesen kollégáikat.”
A főiskolán évek óta sikerrel működik egy egyedi mentorprogram. Milyen gondolat hívta életre?
Úgy tapasztaltuk, hogy az Y-generációnak sokkal inkább szüksége van arra, hogy – a szó legjobb értelmében- valaki megmondja nekik, merre menjenek, vezesse őket, legyen egy világítótorony, amely eligazítja őket. Tartanak a döntéshozataltól, kevésbé biztosak döntéseikben, önmagukban, nem ismerik magukat eléggé ahhoz, hogy egyedül találják ki, merre érdemes elindulni. A munkaerőpiac és élet követelményei miatt nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy 21 évesen ne tudják, mihez akarnak kezdeni és tengjenek-lengjenek. A program segít abban, hogy önmagukkal tisztába jöjjenek, és legalább nagyjából tudják, merre szeretnének haladni. Ha már megvan az irány, a cél az, hogy megtanuljanak saját lábukon megállni.
Hányadik évfolyamon kezdődik a mentorálás?
Rögtön az első napon. Amikor a hallgatók bekerülnek a főiskolára, esküt tesznek, amely után kezet fogunk mindegyikőjükkel. Ennek nem pusztán szimbolikus jelentősége van: azt is jelenti, hogy gondolatban nem engedjük el a kezüket. Ha nehézségeik vannak, segíteni próbálunk akár szakmai, akár magánéleti kérdésről van szó. A mentorálás folyamatában a kettő amúgy is nehezen elkülöníthető. Nemcsak szakterületükön figyeljük a hallgatók fejlődését, hanem életvezetési vagy tanítás-módszertani tanácsokat is adunk nekik. Nagy intézményeknél erre nincs energia. Nálunk alacsonyabb a tanulólétszám, háromezer, ez ilyenkor kétségkívül előnyt jelent, hiszen bensőséges a légkör, több figyelem jut mindenkire. A hallgatók is jobban kötődnek az intézményhez, erős bennük az idetartozás érzése. A nappalisoknál különösen fontos, hogy biztos keretet adjunk, míg itt tanulnak.
Milyen mintákat vettek ehhez alapul?
A főiskola 13 évvel ezelőtti megalapításától kezdve fokozatosan alakult ki a program. Legelőször projektszerűen dolgoztunk rajta, öt éve már professzionálisan, és – büszkén mondhatom - egy-két éve a legjobbak vagyunk az országban. Piaci előnyünkké vált, hogy egyenként foglalkozunk a hallgatókkal, kiscsoportos formában oktatunk, minden szakon mentorok segítik a főiskolásokat. Figyelembe vettük a nyugati példákat, az életkori és generációs sajátosságokat, de az eredményesség sokkal inkább a mentoron múlik. Ha szakmailag elhivatott, jól kommunikál, képes csoportban dolgozni, tud közösséget építeni, szereti a hallgatókat, fáradságos munkával ugyan, de egy-két év után már látható az eredmény.
Mi vezet a sikerhez?
A diákok igényeinek megfelelően alakítjuk képzést, ügyelve arra, hogy mire fogékonyak, érzékenyek, és amennyire a főiskolai rendszer engedi, rugalmasan alkalmazkodunk ehhez. A magánintézményi lét nagy előnye, hogy ha kitalálunk valamit, gyorsan át tudjuk ültetni a gyakorlatba. Személyre szabott orientációt adunk nekik, hogy megismerjék, melyek az erősségeik, mely területen lehetnek sikeresek, és egyáltalán: megtalálják azt, amivel ténylegesen foglalkozni akarnak. A mentorálás segít az eddig nem hangsúlyos képességeket kihozni, az erősségeket kiemelni, fejleszteni. A tanulmányi versenyeken elért jó eredmények, a jó kifejezőkészség szóban –írásban, és a talpraesettség ennek bizonyítéka.
Ezek szerint mindenki csiszolatlan gyémánt?
Mindenkinek esélyt adunk arra, hogy megtaláljuk, miben tehetséges, de ez általánosan igaz mindenkire - illúzió lenne azt hinni, hogy bárkiből bármit ki lehet hozni. A hallgatók egy része úgy lesz sikeres, hogy bár nem kitűnő tanulmányi eredményei vannak, de megkapja azt az iránymutatást és támogatást, amely őt elégedetté és boldoggá teszi. Nekünk végül is ez a legfontosabb.
Mi mindent foglal magába a mentorálás?
Minden szakon mentorok fogják össze a csoportokat. Törekszünk arra, hogy egy mentor kísérjen végig egy csoportot, illetve azokon a szakokon, ahol sokan vannak, több a mentor is. Amellett, hogy megtanítjuk a diákokat tanulni, jól kifejezni magukat szóban és írásban, szemmel tartjuk, hová szeretnének eljutni, és hol tartanak éppen céljaik elérésében. Erre időről-időre visszatérünk, hogy visszajelzést adjunk, merre haladnak, mit értek el, esetenként kiigazítjuk az útirányt. Fontos, hogy aki a mentorprogramban részt vesz, úgy érezze, hogy amit csinál, hasznos, és a végén tud vele mit kezdeni.
Ilyen szoros mentor-tanítvány kapcsolat után mi lesz a sorsa az itt végzetteknek?
Nyomon követjük végzett hallgatóink sorsát, akik átadják tapasztalataikat. A diplomás pályakövető rendszer (DPR) keretén belül már a főiskolai tanulmányok közben mérjük a teljesítményt, állandóan monitorozzuk, hogyan változik a hallgató karaktere, fejlődik szóbeli, írásbeli kommunikációs készsége, ehhez képest változik a tanrend. Ez később segít az elhelyezkedésben, hogy a hallgató megtalálja a számára megfelelő területet, ahol érvényesülni tud. Nem biztos, hogy hosszútávon ott fog dolgozni, de nagyjából azzal foglalkozik, amivel akart és jól érzi magát. Kiemelkedő eredménynek tartom, hogy a hallgatók 97 százaléka három hónapon belül elhelyezkedik. Ez köszönhető a ZSKF széles kapcsolatrendszerének az állami és magánszféra képviselőivel az élet minden területéről a gazdaságtól a médián át a kkv-kig. Hétről hétre találkozunk munkaadókkal, akik azzal szembesítenek minket is, mire van szükség a munkaerőpiacon, hogyan a szerzett tudás a legjobban hasznosítható. A főiskola és a hallgatók folyamatos visszajelzést kapnak a munkáltatóktól, ezeket a tapasztalatokat beépítjük az oktatásba. Azt tartjuk szem előtt, milyen hallgatóra van szükség, és a hallgató mit akar tőlünk.
Nem ez a megszokott gondolkodásmód, legalábbis itthon.
Megtehetjük, hogy a piachoz alkalmazkodunk. Amellett, hogy a tudományt a lehető legmagasabb szinten képviseljük, a piac szereplőivel napi szinten kapcsolatban vagyunk.
Nem egy hallgatónk már a gyakorlat alatt megveti a lábát és állásajánlatot kap. Ez számunkra azt mutatja, hogy igazunk van. Ez mindennapos odafigyelést, rugalmasságot igényel. Természetesen nagyon kell szeretni a hallgatót, úgy, hogy a követelményekből nem engedünk, de az ő igényeinek megfeleljünk. Nagyon jól áttekinthető struktúrában dolgozunk kiváló mentorokkal és munkatársakkal.
Milyen egy jó mentor?
A jó mentor empatikus, elnyűhetetlen, kitűnő válságkezelő és konfliktusmegoldó, nagyon jó pedagógus. Megérteti magát egy 18 évessel, aki nagyon máshogy gondolkodik, mint ő, és lehet, hogy ezt a fajta szakmai-személyes támogatást máshol nem kapja meg családi, baráti körből. Külön tanulási és életvezetési tanácsadásunk is van, mivel a hallgatóknak nagy szükségük van arra, hogy beszélgethessenek. Ezen kívül a jó mentor élvezetesen át tudja adni a tudását, és ösztönöz az olvasásra, tanulásra. Elengedhetetlen, hogy - akár hagyományos, akár formabontó - az előadás nyelvezete ne legyen avítt, idegen, hanem vonja be a hallgatókat, szédítse el őket. Büszke vagyok arra, hogy ez nekünk sikerül.