Kiválasztottak

Orson Welles 25 éves korában írta meg az Aranypolgárt, Mozart már háromévesen zongora mellett ült, Rimbaud pedig huszadik születésnapja előtt be is fejezte költői életművét.A híres emberek életrajzainak töretlen népszerűsége fényesen bizonyítja, hogy a szerelmes történeteknél jobban már csak az önmegvalósító happy endekre vagyunk kiéhezve.

Ha mesére vágyunk, Novak Djokovic és Adele története meggyőz arról, hogy nincs lehetetlen. Djokovic szülei akkor is boldogak lettek volna, ha fiukból egészséges lelkű hivatalnok válik, miután a kis Novak hónapokon át arra ébredt, hogy bombázzák Belgrádot – arról nem is álmodtak, hogy 24 évesen ő lesz a világ legjobb teniszjátékosa. Ahogy a 19 éves Penny, a leányanya sem hitte volna London egyik legszegényebb és legkriminálisabb negyedében, hogy Adele-ből többszörös Grammy-díjas sztárt nevel. Djokovic úgy emlékszik vissza, hogy a belgrádi támadások alatt tanult meg küzdeni és lett éhes a sikerre. Egy kétszobás lakásban szorongott a család: nagyapa, szülők, két testvére és ő, nagynénik és nagybácsik, akik estéiket a légiriadók miatt a pincében töltötték. Már akkor ő akart lenni a világ legjobb teniszezője, de kinevették - fölöttük háborgott a világ. Hát műanyagból kupát ragasztott magának, és megtanulta angolul, hogy "Hello. My name is Novak Djokovic. And I'm a Wimbledon winner.” Még hatévesen egy kerítésen keresztül fedezte fel későbbi edzője, Jelena Gencic a szülei pizzériája előtt ütögető kisfiút. Gencic később nemcsak szerválni tanította meg: a fiúval klasszikus zenét hallgattatott és Puskint olvastatott, „hogy jobb ember legyen”, nyelvekre taníttatta és elküldte külföldre, mert ott még a jó embereknek is könnyebb.

Djokovic a teniszjátékosok közül nem csupán nehéz múltjával és partnereinek parodizálásával tűnik ki. Már pszichológusok is elemezték, hogyan képes arra, amire nála idősebb példaképei nem: a nemgondolkodásra, vagyis hogy az évek alatt megszerzett tudást, tapasztalatot a kritikus pillanatban összpontosítsa anélkül, hogy a helyzetet agyonelemezné. A nemgondolkodás egyfajta transzállapot, amely növeli a fizikai teljesítményt, a kreativitást is, és „egyszerűen működik”. Ezt persze nehéz lenne utána csinálni, s Djokovic nem győzi emlékeztetni az őt követő generációt, hogy a tenisz egyre keményebb, a játékosok egyre erősebbek, a munkát nem úszhatja meg senki. Neki biztosan el is hiszik, elvégre már igazi wimbledoni kupái is vannak.

Akárcsak Djokovic, Adele sem látványosan formálja újra műfaját, de annál mélyebben. A sztár címke lehull róla. Viccet csinál abból, hogy cockney akcentusa miatt az emberek már akkor elnevetik magukat, amikor megszólal. Munkásosztálybeli származását ugyan olykor még mindig felemlegetik, de teltsége sem érdekel senkit, legfeljebb Karl Lagerfeldet. Nincsenek férfiügyei, fellépőruhái visszafogottak, dalait több generáció hallgatja együtt. Sokkal inkább Barbra Streisand örököse, semmint annak a generációnak a tagja, mint amelybe Amy Winehouse is tartozott, akivel egy művészeti iskolába jártak. Adele nem rock’n’ roll, de nem is szándékoltan retró. Ahogyan áll a színpadon, énekel, és neki ez elég, az akár mélységesen kínos is lehetne. De szemtelen életöröme, friss eleganciája, a sztárgépezettel szembeni ellenállása túlmutat minden menőségen. Nem lehet különválasztani, mit tesz másként. Mindent és semmit. Dalait ő írja, a dalokban benne van az élete, a közönség úgy érzi, az övé is. Ez az az érzés, ami miatt nem ad ki évente lemezt, csak akkor, ha megérett benne, különben „hazugság lenne, és szembemegy mindennel, amit el akarok érni”.

Nem akar márka lenni, parfümöt kreálni, lefogyni vagy a középszerig szürkülni. Nem vonzza a film sem, bevallása szerint ő lenne minden idők legrosszabb színésznője, „egy átkozott rajzfilmfigura”. A végtelenségig tud nyavalyogni, lusta, és ha nincs az a szerelem, amelynek vége egy lemeznyi – és hat Grammy-díjnyi - ihletet adott neki, szerinte még mindig az a kislány lenne, aki 18 évesen volt. De lehet, hogy mindenről Penny tehet, aki háromévesen Cure koncertre vitte, és azóta a zene megszállottja.

Írásunk folytatása a La femme Az 50 tehetséges magyar fiatal című különszámában olvasható!