Drága Mr. Darcy

Ez az ő éve. Amit lehetett, már megnyert VI. György megformálásáért. Nem mellesleg idén ötvenéves, ami ugye egy férfi esetében a legszebb kor kezdete. Boldog házas, de azért álmodozni még szabad, mert amikor a mozivászonról tekint le az a melegen mosolygó barna szempár, hát az abban a pillanatban csak nekem szól…

Én egy mesében szúrtam ki magamnak: ez a Nanny McPhee volt. Akkor úgy döntöttem, aki egy kupac gyerekkel, no meg Emma Thompsonnal és Angela Lansburyvel az oldalán ilyen elbűvölően szerencsétlen, mégis szeretnivaló apukát formál meg, az nem rossz színész. Viszont csak jó pasi lehet.
Ez persze már a történet közepe. Furcsamód alakult a kezdet, mert rögtön folytatásos tévéjáték lett belőle. Talán van, aki látta azokat a szerelmes szemeket, amelyek minden szívet lángra gyújtottak, és megnyitották a lelkeket – nos, ilyen volt Colin Mr. Darcy szerepében, a Jane Austin-adaptáció Büszkeség és balítéletben. A BBC tévéfilmje óriási siker lett, ő pedig a szigetország ügyeletes romantikus hőse - ha nem is szívtiprója, mert akkoriban még inkább kisfiús volt a külseje. Szívrabló macsóvá azóta sem vált, de talán nem is bánjuk. Jött aztán az enyhén szólva könnyed felfogású Bridget Jones naplója, amelyet csakazértis imádunk. Mr. Darcy abba is megjelent mint Bridget hűséges lovagja. És hogy kerek legyen az „in-joke”, a St. Trinian’s – Nem apácazárda című filmben van egy Mr. Darcy névre hallgató kutya, amelyet történetesen Colin karaktere tesz el láb alól.

A Büszkeség és balítélet című tévéfilm Mr. Darcyjaként a szigetország ügyeletes romantikus hőse lett. Darcy a Bridget Jones naplójában is feltűnt mint a hősnő hűséges lovagja.

Szóval ő Mr. Darcy. A generációjabeli férfiak pedig irigykedve figyelik, ahogy még a 21 éves csitrik is elbűvölve kuncognak mögötte, ha olyan szerencséjük van, hogy a közelében lehetnek. Amikor összejött Meg Tilly színésznővel, forrpontra hevítette a romantikát: Kanadában szó szerint elbújtak a világ elől. Született egy kisfiuk is, és éltek boldog civilizálatlanságban, egy erdő közepén. Kissé naivan, persze: ez a „csak mi hárman egymásnak” nem igazán jött be, a kapcsolat véget ért.
A sármos divatguru, Tom Ford 2005-ben lépett be a filmvilágba, rögtön egy saját produkciós céggel. Rendezői debütálása pedig a Christopher Isherwood könyve alapján készült „A single man” volt. A film a főszereplő George Falconer, egy homoszexuális, brit főiskolai tanár egy napját kíséri végig, amint elkeseredetten keresi élete értelmét, miután Jim, a partnere életét vesztette egy autóbalesetben. A film 2009 legjobb mozijainak világlistáján a hetedik helyre került. Elsősorban a címszereplő, Colin Firth alakítását méltatták a kritikusok, olyannyira, hogy már akkor is megkapta az Oscar-jelölést. De a szobrot Jeff Bridges vihette haza…

Ami pedig az embert illeti a szerepek mögött, Colin Firth pontosan az az élettel teli, varázsos mosolyú férfi, akinek hisszük, ha belenézünk a szemébe. És nagyon szereti, ha megnevettet másokat. Kollégái szerint túlságosan is kedveli a mókát. És ezzel őrületbe kergeti az újságírókat, mert előszeretettel használja fel vicceit arra, hogy elkerülje a kényes kérdéseket. Mert a magánéletéről nem szívesen beszél. Van egy jeles rendező, akinek névjegyzékében az angol ember archetípusaként szerepel Colin Firth. Ő maga pedig azt állítja, egyáltalán nem érzi úgy, hogy „very british” lenne. Olyannyira nem, hogy életének két, legfontosabb kapcsolata előbb egy kanadai, ma pedig egy olasz nőhöz fűzi. Livia Giuggioli producer két kisfiúval ajándékozta meg a színészt: Reggelente semmi közöm a „nagy színészhez” – mondja. – Amikor két apró lurkó beront a szobába, és fejest ugranak az ágyunkba, nekik az apai ölelés kell, nem a művész úr. Az otthon nem is a szigetországban van, hanem Olaszországban. Ő az az angol, aki boldogan „szállítja” az angol mentalitást a világ minden tájára, de szívesebben él olyan helyen, ahol önmaga lehet, ahol barátságosabb időjárás és illatok sűrűsége várja.

Sokak szerint Firth az angol férfi archetípusa. Ő viszont egyáltalán nem érzi úgy, hogy „very british” lenne.

Mégis imádják, nemcsak szerte a világon, de még hazájában is. A showbiz egyik legfontosabb szabálya: „Szemek és fogsor, édesem!” Nos, esetünkben csak a szemek, mert Colin bizony túlharapást palástol, méghozzá olyan ügyesen, hogy ember (nő) legyen a talpán, aki észreveszi. Ha jóképű férfit kell alakítania, akkor felső ajkát szorosan a fogaira húzza, és alig mozdítja az állát. Az arca ekkor valahogy olyan, ahogy a régi szuperhősöket rajzolták meg: egy lapos „W”-forma, amely megbízhatóságot, ugyanakkor egyfajta belső nyugtalanságot mutat. Hölgyek ezrei turbékolnak világszerte, micsoda intenzitással képes ez a férfi valakire ránézni. Pedig a valóságban közel sem olyan sötétek a szemei, mint a vásznon, sokkal inkább a zöldesbarna felé hajlik a színük. És akkor mégis miért tűnik olyan ellenállhatatlannak? Amikor Colint arról kérdezték, hogyan kell szexinek lenni, így válaszolt: „Teljes egészében a másikra kell nézni.” És valóban: lehet-e vonzóbb valami egy nő számára annál, mint ha úgy érezheti, ő egy férfi – még inkább: „a” férfi – osztatlan figyelmének tárgya?

De nincs esélyünk, Colin Firth teljes odaadását csakis egyetlen hölgy élvezheti. Vélhetően mégsem én vagyok az egyetlen nő a világon, aki mindezt némi szeretetteljes irigységgel figyeli. Amikor a színész felavatta csillagát a Hollywood Walk of Fame-en, így beszélt: „Mindenkinek köszönöm, aki elkísért ezen a különleges úton, de Livia az, aki mindenkinél jobban hitt bennem, és minden egyes lépést boldogan és őszintén tettünk meg együtt. Ha lenézek erre a csillagra, Livia nevét látom benne…”