A meztelen férfi

Míg a meztelen női test, a női akt a művészet elfogadott témája, a ruhátlan férfi test a klasszikus antik művészetet követően, évszázadokon keresztül csupán hősként, mártírként jelent meg. Mára azonban, a kortárs képzőművészetben provokatívan feltárulkozó, távolról sem heroikus a meztelen férfitest. A meztelen férfi című kiállítás azt vizsgálja, hogyan alakult át, miként változott a meztelen férfi test jelentése az elmúlt mintegy száz évben. A férfikép változásait követi nyomon a XIX. század végétől napjainkig nyolc téma köré rendezve.

Gyenis Tibor: Az Hommage á Ana Mendieta sorozatból, 1999. A művész jóvoltából.

A kiállítás időbeli kezdőpontja a XIX–XX. század fordulója, amikor az identitásválság a férfiasság hagyományos értékeit sem hagyta érintetlenül, s a századfordulós Bécs művészetében vizuálisan is megjelent olyan művészek munkáiban, mint Egon Schiele vagy Oskar Kokoschka. A modern művészek számára a lecsupaszított, meztelen férfi test a feltárulkozás, az önmegismerés, a megújulás hordozója lett. A kiállítás ettől a ponttól kezdődően követi végig a meztelen férfit a XX. és a XXI. század történetén, és közel száz művész munkáján keresztül prezentálja a férfi identitás hegemón modelljének változását, a hagyományos férfi szerepmodellek megkérdőjelezését, az alternatívák keresését, a gyengeséggel és sérülékenységgel történő szembenézést, a vággyal teli tekintetet, a testkultuszt és az erotikus pózt.

A ruhátlan férfi test ábrázolásában nyomon követhető a férfi társadalmi szerepének változása, a férfi identitás alakulása, s mindez elválaszthatatlan a társadalomban végbement változásoktól, a hatalom működésétől. A hatalom meghatározza a tekintetet, amelyet évszázadokon át a férfiak birtokoltak, és a nők csupán a tekintet tárgyai lehettek. Ez a szerepmegosztás férfiak és nők között a társadalom öröknek, „természetesnek” tartott rendjét tükrözte. A kiállítás újra osztja a szerepeket: a tekintet tárgyai most nem a nők, hanem a férfiak. Hogy ez mennyiben jelenti a tekintet birtoklásának elvesztését, feladását, átruházását, végiggondolható a tematikus egységbe rendezett művek segítségével.

Tihanyi Lajos: Fürdőzők, 1907. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A lemeztelenített férfitest egy-egy válságpontot jelöl ki. Ilyen a századfordulón megjelent életreform-mozgalom szellemében magát a természet harmonikus részének tekintő és társadalmi megújulásra vágyó meztelen férfitest. Egészen másként jelenik meg a meztelen férfi a homoszexualitás összefüggésében. A homoerotikus tekintet erotizálja a férfitestet, a vágy tárgyaként értelmezett férfitestként vizsgálja. A feminizmus megközelítésmódjainak hatására magukat sminkkel, a nemi szerv elrejtésével, „áthelyezésével”, szimbolikus elvesztésével átalakító férfi művészek a nemi határok kijelölésének önkényes mivoltára hívják fel a figyelmet. A meghatározhatatlan nemi identitás, az ellenkező nem szerepébe helyezkedés lázadás, szembeszállás a hagyományos maszkulinitással és feminitással, a konvencionális elvárásokkal. A heroikus, kemény férfiasság, az egészséges, fizikai erőt sugárzó test különösen fontos jelkép a diktatúrák számára. A fegyelmezett, szabályoknak engedelmeskedő test szimbolizálja a testek feletti uralmat. Ellentettje az anti-hős, a védtelen, sebezhető férfitest, a fájdalmat tudatosan vállaló és ezzel az elveszett hatalmat visszaszerezni vágyó férfi. A nemi vagy faji kisebbséghez tartozó férfi, a kövérkés vagy idősödő férfi kiszorul a nyilvános térből, a magánszférába kényszerül, megfosztatik a férfitesthez kapcsolt hatalomtól. A test jelképezi a hatalmat, amelyet akkor tud igazán birtokolni, ha nem fedi fel tökéletesen meztelenségét, ha a nemi szerv rejtve marad. A keresztény kultúrkör egyik utolsó tabuja a férfi nemiszerv látványa. Mindezek után érdekes kérdés, hogy vajon rendelkezhet-e hatalommal a női tekintet. S vajon hogyan tekintünk az akadémikus művészeti stúdiumok elengedhetetlen részét képező egykori akttanulmányokra és a meztelen férfi modelleket ábrázoló régi és mai felvételekre? Milyennek látjuk művész és modell viszonyát az önarcképeken, ahol a művész saját meztelen teste az én kíméleten feltárásának terepe.

Az új férfiasság nem tekinti természettől adottnak a kulturális szerepeket, lázad ellenük, tabukat dönt, fétiseket leplez le. A közép-kelet-európai régióban a meztelen férfi test további jelentésrétegekkel gazdagodik. Az egykori szocialista országok művészetében a patriarchális rendszernek való kiszolgáltatottság kifejezéseként értelmeződik a meztelen férfitest, de a nemi szerepek vizsgálata ebben a vonatkozásban sem tekinthető érdektelennek. A rendszer bukása után a megváltozott geopolitikai rend, régi és új vágyak, hatalmi viszonyok íródnak a testre, alakítják az új maszkulinitást.

A meztelen férfi
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2013. március 23. – június 30.