A lázadó Ethan Hawke

A kora negyvenes texasi „polihisztor” forgatókönyveket és regényeket ír. Javarészt Európában forgat amerikai függetlenekkel, mint amilyen régi jó barátja, Richard Linklater vagy barátnője, Julie Delpy. Ők hárman hozták össze a minden idők legjobb romantikus filmfolyamának kikiáltott „Before” mozikat (Mielőtt felkel a Nap, Mielőtt lemegy a Nap). A trilógiánál tartanak éppen Céline és Jesse megunhatatlan szópárbajaiban, Bécs és Párizs után görög helyszíneken játszódik a Before Midnight. Az idei Berlinaléra időzítették a világpremiert.

Ethan szőkére melírozott, égnek álló hajjal borzolta Berlinben a kedélyeket. „David Bowie-ra akartam venni, de Billy Idol lett belőle” - viccelődött az átváltozásán. „Fordított utat tettünk meg Julie-vel. Amikor ő Los Angeles felé indult, én Párizst vettem a nyakamba. Camus-t olvastam, beleszerettem Truffaut és Godard filmjeibe. Nagyon romantikus, amerikai elképzelésem van Párizsról és a szerelemről. Hiába kapacitálom Julie-t, hogy készítsünk már egy erotikus filmet, mindig leragadunk a szavaknál. Szétbeszéljük a vásznat”- vázolta a múltat és a jelent széles gesztusokkal.

Nem véletlen, hogy Hawke elég sűrűn formál meg írókat, nemrégiben Kristin Scott Thomas oldalán a Titkok Párizsban című filmben egy neuraszténiást, aki rejtélyes gyilkosságba keveredik. Két regény szerzőjeként is hallat magáról. A Mi gond velem? című romantikus mese az első szerelmet és a hollywoodi dicsőséget kereső kamaszról. 2006-ban ezzel a történettel állt először a kamera mögé. A Hamvazószerda szintén önéletrajzi ihletésű road-regény a posztmodern párkapcsolatról, amit felforgat a gyerek érkezése. Mi más várható egy immár négygyerekes családapától? Bármily kiábrándító is ez a Hawke rajongók számára.

Húszévesen kezdett írni, leendő negyvenéves énjéhez címzett leveleket. „Féltem, hogy ha majd végleg felnövök, nem maradok hű egykori önmagamhoz. Elég korán megismertem a sikert... Eddig a színházi működésemet tartom a legértékesebbnek, és egyre nagyobb jelentősége van az életemben a zenének. Mindenesetre azt képzeltem, hogy jóval bölcsebb leszek. És lám, még mindig milyen éretlen vagyok.” Julie Delpy jellemzésével élve: „a barátság, a szerelem, az élet fontosabb Ethannak, mint a siker. Igazi nagy álmodozó, őriz magában valami gyermeki tisztaságot.”

A teljes cikk a La femme 2013. tavaszi számában olvasható.