Ha nyár, akkor kabrió

A stílus és a divat változik, de egy gyönyörűen tervezett sportautó, a jármű korától függetlenül mindig öröm. Akár a legújabb trend szerint tervezett csodáról van szó, akár egy szépen karbantartott veterán autóról, már az utcán elsuhanó autó is mosolyt csal a szívünkbe. Amikor beülünk, akkor pedig a sebesség fogalma nyer új értelmet számunkra.

BMW

Amikor 1934 májusában a Berlini Motor Show-n bemutatták a BMW 315/1 koncepcióját és hathengeres motorját, az egész világ csodájára járt. Ez az autó volt első bajor sport-roadster, amely közvetlenül hosszú motortere mögött elhelyezett sportüléseivel, alacsony szélvédőjével és vászontetejével megalapozta a márka máig tartó sikerét. A hátrafelé szélesedő, rendkívül áramvonalas karosszéria amellett, hogy eleganciát sugárzott, remek légellenállást biztosított az autó számára. A kicsi, de a maga korában erősnek számító 1,2 és 1,5 literes, hathengeres motorok 34, illetve 40 lóerős teljesítményre voltak képesek, és körülbelül 10 liter üzemanyagot igényeltek egy 100 kilométeres út megtételéhez, így üzemeltetési költségük semmivel sem volt nagyobb, mint egy kisebb középkategóriás járművé. A 120 kilométer végsebességre képes 315/1 roadster kora egyetlen szériagyártású sportkocsija volt, sőt az első sportsiker sem sokáig váratott magára. Az 1934-es Alpesi Rallyn ugyanis a Richard Brenner/Albert Kandl/Ernst Delius összeállítású csapat kategóriagyőzelmet aratott vele.

1936-ban a BMW mérnökei kifejlesztették a legendás M328-as motorblokkot, amely a BMW 328 sportkocsit hajtotta. A 80 lóerős, 830 kilós, tökéletesen kiegyensúlyozott autó versenyváltozata az 1936-os nürburgringi futamon remek stabilitásának köszönhetően maga mögé utasította jóval erősebb versenytársait is. A szériagyártású 328-asok 1937-től álltak a vásárlók rendelkezésére, és 155 km/órás végsebességükkel egyaránt alkalmasak voltak versenyzésre és mindennapi használatra, ám 1940-ig még mindig csak kis szériában (464 darab) készültek.

Amíg a 328-as a BMW autósport iránti ambícióin alapult, a gyár BMW 507 elnevezésű roadstere a kényelmet és az eleganciát testesítette meg. A kor egyik legdivatosabb autója 1955-ben mutatkozott be New Yorkban. A hosszú, keskeny motortér, a kényelmes utastér és a rövid, férfias hátsó rész tökéletes arányosságot mutat, és időtálló kiképzésében még ma is sokan gyönyörködnek. Az 507-es V8-as alumínium erőforrását máig az első könnyűépítésű szériagyártású V8-as motorként emlegetik. A 3,2 literes, 150 lóerős (később 165 lóerős) 507-esek már 220 km/órás sebességre is képesek voltak.

A hatvanas–hetvenes évek biztonság és kényelem iránti fokozott igénye egy időre gátat vetett a roadsterek piacának, így legközelebb csak 29 évvel később kerülhetett kék-fehér logó ilyen sportkocsira. A BMW Z1 1988-ban mutatkozott be fém és műanyag ötvözte karosszériájával, 2,5 literes, 170 lóerős motorjával, melyet az aktuális 3-as sorozattól vettek kölcsön. Az autó korának technológiai úttörője volt különlegesen nyíló – a karosszériába süllyedő – ajtóival, valamint könnyűépítésű burkolatával. Az elöl, középen elhelyezkedő motor nagy stabilitást, 9 másodperces 0–100-as sprintet és 225 km/órás sebességet szavatolt az 1250 kilós roadsternek. Az 1991-ig gyártásban lévő modellből összesen 8000 darab készült.

A BMW Z1 átütő sikere bizonyította, hogy nagy a kereslet a kétüléses bajor sportkocsikra, így a gyár 1995-ben elkezdte gyártani a BMW Z3-ast. Az autó teljes mértékben a vezetési élményre fektette a hangsúlyt attraktív karosszériájával és 115, illetve 140 lóerős, négyhengeres erőforrásaival. A nagy sikerre való tekintettel a Z3-ast később 3,2 literes, 325 lóerős motorral is meg lehetett vásárolni, amivel létrejött a BMW M Roadster fogalma. A modell 1999 és 2002 között kupéváltozatban is kapható volt, amely sokak szerint minden idők egyik legszebb keménytetős BMW Roadstere.

Az új évezred beköszöntével a bajor gyártó büszkén mutatta be különleges új roadsterét, a BMW Z8-ast. Az autó arányaival és klasszikus vonalaival a nagy elődöt, a BMW 507-est idézte, technológiailag pedig kora élvonalába tartozott alumíniumötvözetből készült karosszériájával és 5,0 literes, nem kevesebb mint 400 lóerős V8-as motorjával.

A BMW Z4-es a 2002-es a Párizsi Motor Show-n mutatkozott be a nagyközönségnek. Az autó a BMW új formanyelvének egyik első képviselője volt, és kategóriájában új sztenderdeket fektetett le. A karosszérián játszó konvex és konkáv felületek, a kemény sarkok és a lekerekített vonalak tökéletes harmóniát alkotnak. A Z4-et kezdetben 2.5 és 3,0 literes benzines motorokkal kínálták, amelyek 192, illetve 231 lóerő leadására voltak képesek, később azonban megjelent a BMW Z4 M változata is, a 3,2 literes, 345 lóerős erőforrással. Ezen a roadsteren használtak először a DSC III dinamikus stabilitásvezérlő egységet is, amely példás biztonságot szavatolt a Z4 számára.

A bajor gyár legújabb roadsterét, az új Z4-et 2009 tavaszán mutatták be. Az autó minden eddiginél kiforrottabban egyesíti magában a stílust és a lenyűgöző teljesítményt, mindazonáltal kategóriájának egyetlen olyan modellje, amely klasszikus roadsterarányokat hordoz, hátsókerék-meghajtású, valamint nyitható keménytetővel is rendelkezik. A teljesen automatikusan üzemelő keménytető mindössze 20 másodperc alatt, akár menet közben is nyitható, illetve csukható.

Porsche

A vájt fülű autórajongók már akkor tudják, hogy Porsche közeleg, amikor még nem látható. A hathengeres motor különös zúgása megelőlegezi az autó tökéletes látványát.

A Porsche konstrukciói már 100 éve beírták magukat a technika történetébe, ám az első Porsche márkajelzéssel ellátott automobilt csak 1948-ban hagyta jóvá műszakilag, Porsche 356 néven, Karintia tartomány kormányzata. A Porsche 356 Carrera 1600 típust Ferdinand Porsche álmodta meg egy VW bogár alapján. Az autót 1959-től 63-ig gyártották, és több mint 76 ezer darabot adtak el az 1588 köbcentis autóból.

Mégis, ha a legkedveltebb és a legjellegzetesebb sportautókat szeretnénk összegyűjteni, akkor a legtöbb embernek a Porsche 911 jutna eszébe. A cég 1963-ban a frankfurti automobil-kiállításon mutatta be ezt a modellt, amely azóta is töretlenül népszerű. Az autót évekig alakítgatták, hogy legyőzzék azokat a hiányosságokat, amelyek elkerülhetetlenek akkor, ha a léghűtött hathengeres, oldalára fektetett soros motor a hátsó kerekek közé van szerelve. Az első autók 1991 köbcentis motorja 130 lóerőt teljesített.

Aztán 1966-ban mutatták be a Targát, amelynek már leszerelhető tetőlapja is volt. A legjobban vágyott modell viszont a 160 lóerős 911 S volt, kovácsoltvas dugattyúkkal és nagyobb szelepekkel, amellyel 225 km/h-val is lehetett száguldozni.

A mai Porsche 911 csak nagyon kevés alapelemet őrzött meg az eredeti kiadásból. A modell történetét folyamatos hengerűrtartalom-változás teszi színessé. Az első generációs 911 autó 2 literes motorját 2,2-es, majd 2,4-es követte. Ebben a vonatkozásban 1972-ben jelent meg az autókon a Carrera megjelölés. A Porsche ekkor mutatta be a Carrera RS 2,7 alapmodellt, amely versenykörülmények között is kitűnően szerepelt.

1974-ben az energiaválság idején debütált a Porsche 911 Turbo 3.0. Az autó motorja 5500-as percenkénti fordulaton adta le hihetetlen 260 lóerős teljesítményét. Ez a modell volt az első utcai sportkocsi, amelynek teljesítményét égéstermékkel hajtott turbófeltöltővel növelték.

Az autó teljesítménye is folyamatosan nőtt, a kezdeti 125 lóerőről, 408-ra ugrott fel az utolsó turbókiadásban.

A Porsche 911 – évjáratától függetlenül – még ma is hihetetlenül népszerű. A szakértők már az 1977-ben piacra dobott orrmotoros 928-as modelltől várták a trónfosztást, de a korábbi slágermodell eladási statisztikája nem csökkent. Végül 1997-ben adta meg magát a Porsche, amikor a 911-est kicserélték egy vadonatúj, hathengeres vízhűtéses kupéra.

Alfa Romeo Spider

Mi sem természetesebb, mint hogy a lélegzetelállító karosszériákat tervező Alfa Romeo kínálatából sem hiányozhat egy gyönyörű sportkocsi. A cég 1966-ban mutatta be a teljesen új tervezésű Spider-modellt. Megőrizték a korábbi Giulietta–Spider hagyományait, amit a korábbi Spider-rajongók nehezen fogadtak el. A Duetto, vagy a fara miatt kerekfarúnak becézett kocsi hátsó részét az 1970-es évektől kezdődő modellfrissítés keretében teljesen átdolgozták. Az új autó vonzerejét tovább növelte többféle motorváltozata, így a Spider 1300 Juniorként, 1600, 1750 és 2000-ként volt látható a szalonokban. Ez és a Dustin Hoffman nevével fémjelzett Diploma előtt című film világsikere meghozta az eredményt: a modellt 1982-ig gyártották.

A Spider megújulása ezután váratott magára, végül az Alfa Romeo 1994-ben elkészült új túraautójának adta ismét ezt a nevet. A gyönyörű karosszéria és a jól ismert háromszögletű hűtőrács, a nagy teljesítmény és az elsőkerék-meghajtás egyből mindenkit megfogott.

Amikor a Spider 2006-ban a régi hagyományokon nyugvó, de megújult külsővel és belsővel újra debütált, egyből elnyerte az Év kabriója címet.  A lényegre törő, egyszerű stílus egyszerre sugároz eleganciát és erőt: az Alfa Spider nem csupán szép, hanem maximálisan kifejezi a technikát és a sportosságot is.  Hívogató utastere és gazdag felszerelésének minősége egy legenda újraéledését jelezte.

Forrás: 333 veterán autó, Alexandra Kiadó