Mivel a Zeneakadémiát végeztem el zeneszerzés tanszakon, a zene a hivatásom, a nagy szerelmem. A szeretőm pedig a színház!
Gyerekkoromban történt a varázslat az édesapám szervezte színjátszó körben. Már nyolcévesen Kis Mukk voltam, majd játszottam királyfit, királylányt, szolgát. Aztán mégis győzött a zene. Miután a Zeneakadémián megszereztem a zeneszerző diplomát, Szikora Jánossal és Szkárosi Endrével Brobo néven alternatív színházat hoztunk létre, amit akkor avantgárdnak hívtak. Majd zenésze, zeneszerzője lettem a 25. Színháznak, mely az akkori Krétakörnek felelt meg. Mivel pénzt is kellett keresnem, a Thália Színházban vállaltam zeneszerzést és zenei közreműködést darabokban.
Közben autóstoppal egész Kelet-Európát bejártam. Lengyelországban pezsgő kulturális élet folyt színházban, zenében, képzőművészetben; megtanultam lengyelül, sokat tapasztalhattam ott is. Más módon jártam be aztán a fél világot középkori, reneszánsz és kora barokk zenével a Mandel Quartett jóvoltából, melyben csembalózom és ütőhangszereken játszom. Majdnem minden magyarországi színházban írtam vagy szerkesztettem zenét, a legjobb rendezők mellett, Csiszár Imrétől Szikora Jánoson, Ascher Tamáson át Zsámbéki Gáborig.
Az életben tanultam meg a színházcsinálást. Voltam zenei vezető a veszprémi Petőfi Színházban, utána a Csiszár Imre vezette Nemzeti Színházban. Az Új Színházba Székely Gábor hívott meg zenei mindenesnek. Tizenegy éve pedig sikerrel pályáztam meg ugyanitt az igazgatói tisztet.A színház és a zene egymással kölcsönös kapcsolatban áll: a színházvezetés sem más, mint egy zenekari partitúra elkészítése, majd levezénylése. Hasznosítom azokat a formai és tartalmi elemeket, amelyeket a zeneszerzésénél elsajátítottam.
Amikor az új színházi évadot vagy a Művészetek Völgyét előkészítem, egyfajta partitúrákat írok. A Művészetek Völgye leánykori nevén még Kapolcsi Művészeti Napokra hallgatott. Eredetileg egy romos parasztházat vettünk a feleségemmel, hogy nyaranta száműzzük magunkat a csöndbe. De a világ utánunk jött. Évről évre összefogunk a falvak lakóival, az engem körülfogó csapattal, hogy megszervezzük nonprofit közszolgálati fesztiválunkat. Nehezen tudom elmagyarázni a mindenkori politikai hatalomnak, miért fontos ez a fesztivál: nemcsak azt bizonyítom, hogy gazdaságilag is megéri az államnak, ha támogatja – így is csak a költségek harminc százalékának erejéig. A legfontosabb a közösség életben tartása, az együttlét öröme ebben a tévé, és internet miatt elidegenedett, értékvesztett világban. Az emberek itt szóba tudnak állni egymással, és élő művészektől, nem virtuális figuráktól kapnak színházi, zenei élményeket.