Szent Iván-éji varázslat

Misztikus délutánnal és éjszakával, a magyar mellett a balti és a skandináv országokhoz kapcsolódó napfordulós hagyományokkal, tűzugrással, és boszorkányégetéssel várja a szentendrei Skanzen Szent Iván napját követő szombaton, június 29-én az érdeklődőket.

A 14 órától éjfélig tartó rendezvényen a napfordulóhoz kapcsolódó dán, észt, finn, lett, litván, magyar, norvég, svéd szokások, hagyományok elevenednek meg, s nemcsak misztikum, de különleges miliő is fogadja a vendégeket, akik a múzeum egy teljesen más arcát ismerik meg: életre kelnek az árnyak, fáklyák és máglyák fényénél lesz részese mindenki a varázslatnak.

Szokások, hagyományok

A napforduló megünneplése a népek életében fontos szerepet töltött be. Ekkorra elérkezett a termés betakarításának ideje, és annak ellenére, hogy még számos meleg hónap várt rájuk, a napfordulót követően a napok folyamatosan rövidültek, ezáltal az elmúlást jelezte. Az ünneplés már Szent Iván előestéjén kezdetét vette, az emberek a hatalmas máglyákkal az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebbre űzni, azt jelképezve, hogy a sötétség egy időre elveszítette hatalmát és a fény diadalmaskodott. A tűz tisztító erejébe vetett hit az alapja a tűzugrás szokásának is. Úgy tartották, hogy a tűz elősegíti a jó termést, a növények növekedését, megóv a jégesőtől, dögvésztől és nem utolsó sorban a fiatalok a tűz körül szerelmet is varázsoltak. Éppen ezért a szentendrei Skanzenben is fellobognak a lángok, a legények és leányok pedig a tűz átugrása közben kiházasító dalokat énekelnek. A néphit szerint a páfrány évente egyszer, Szent Iván éjjelén virágzik, akkor is csak rövid ideig. Aki páfrányvirágot talál az erdőben, boldogságra-gazdagságra lel, és a világ összes nyelvét, de még az állatok beszédét is érteni fogja. Nem csoda, hogy a páfrányvirág-keresés hajdanán az észtek kedvenc szentivánéji foglalatosságai közé tartozott. E szokás felelevenítésére a szervezők a Skanzen számos pontján páfrányvirágokat rejtenek el, amelyek megtalálói apró ajándékokkal gazdagodnak. A népek úgy vélték; ezen az éjjelen gyűjtött gyógynövények, virágok titokzatos erővel bírnak, így a múzeumban a nők és asszonyok a lett vendégeknél sorra fonják a gyógynövényekből álló koszorút és a svédek a keresztformájú májusfát is zöld ágakkal, vadvirágokkal borítják, hogy szerencse és egészség köszöntsön az emberekre. Ebbe a májusfa körül zajló önfeledt körtáncba invitálják a vendégeket, akik ha megunták a mulatozást, szerelmi ajándékok készítésével pihenik ki a tánc fáradalmait: a férfiak kedvesüket tükrös mézeskalácsszívvel lepik meg, a hölgyek pedig bódító bájitallal, talizmánnal csábítják el a kiválasztott férfit. Az este fénypontjaként sor kerül a dánok kedvelt Szent Iván-napi hagyományára, az ember nagyságú boszorkányégetésre is.

Kézművesség

A délután folyamán felsorakoznak az észt szalagszövéssel készült kézműves remekek, a legkisebbeket festéssel és rajzolással várja a svéd gyereksarok, a kemencében pedig sorra sülnek a mézeskalácsok, amelyeket skandináv motívumokkal díszíthetnek. A litvánok büszkén mutatják be hagyományos mesterségüket, az UNESCO reprezentatív listáján szereplő fakereszt készítését, amely a kereszténységet hirdető szerep mellett szimbolikus jelentőséggel is bír.

Gasztronómia

A szokásokon kívül természetesen a balti és a skandináv népek gasztronómiai különlegességei is terítékre kerülnek: kóstolni lehet a svéd fahéjas tekercsből, bodzaszörpből, az ízletes lett sörökből és sajtokból, a litván hagymás heringből és rozskenyérből, a hagyományos dán süteményekből, az észt mulgi kása és kama mellett a norvég gofriból.

Színház és mozi

Miután mindenki megízlelte a nemzetek ételeit, a meleg elől érdemes menedéket találni a hűvös Kisbodaki pajtában, ahol a csemeték örömére életre kel a svéd Harisnyás Pippi és a dán meseíró Andersen egyik alakja, a kis hableány. A felnőtteket mozizásra kialakított helyiségek csábítják, ahol pattogatott kukorica majszolása közben északi filmeket -többek közt az Oscar – díjas Hævnen – Jobb világ című színes, feliratos, dán-svéd alkotást- vetítenek.