A plasztikai sebészet az első világháború után jött létre, a harcokban sérült katonák testi elváltozásainak helyreállításának szándékával. Manapság a plasztikai műtétre jelentkezők többsége elsősorban az önbizalomhiány és az énképproblémák miatt szánja rá magát erre a főleg sebészeti beavatkozásra.
Az arc- és testszobrászoknak, vagyis a plasztikai sebészeknek nemcsak mesterségbeli tudással, hanem emberismerettel, sőt esztétikai ismeretekkel (az arányok, formák egyensúlyának megtaláláshoz szükséges képességek) is rendelkezniük kell.
A szépészeti műtéti beavatkozásra jelentkező páciens vizsgálata mindig az orvos és a leendő páciens megbeszélésével kezdődik. Ekkor nemcsak arról esik szó, hogy a páciens milyen eredményt vár a műtéttől, de az orvos – a beteg kórelőzményeinek (előző, illetve krónikus betegségek, vérzékenység, allergia, gyógyszerérzékenység) ismeretében – arról is dönt, hogy nincs-e a műtétnek ellenjavallata. Ezután a szükséges – labor- és műszeres – vizsgálatok következnek. A műtétet, legyen szó korrekciós vagy kozmetikai beavatkozásról, mindig meg kell előznie a páciens alapos tájékoztatásának: az orvosnak el kell mondania, milyen eljárást alkalmaz, s melyek a lehetséges műtéti kockázatok (különös tekintettel az esetleges szövődményekre s kezelésük lehetőségeire).
A női mell méretének esztétikai célú megváltoztatása (legtöbbször megnagyobbítása, ritkábban kicsinyítése) immár több mint negyven éve az egyik leggyakrabban elvégzett plasztikai sebészeti beavatkozás szerte a világon. A mellnagyobbításnál implantátumot helyeznek be a mell szövetei alá, így az, az eredeti méreténél nagyobb lesz, megőrizve természetes tapintását, formáját és „viselkedését”.
A mellfellvarrás néven emlegetett műtét ugyancsak népszerű, különösen a korosabb, vagy a laza kötőszövettel rendelkező nők körében. A műtét célja a valamilyen okból (a bőr kötőszövetének meglazulása, a mirigyállomány fellazulása, visszafejlődése miatt) megnyúlt, megereszkedett, úgynevezett lógó mellek eredeti helyzetének, alakjának, feszességének helyreállítása. Az operáció során a megnyúlt bőrfelesleget eltávolítják, a mirigyállományt „felemelik”, „kúposítják” és rögzítik. A mell tömege a beavatkozás következtében nem változik meg, ám ha a mell eredetileg is zavaróan nagy volt, illetve feltűnő különbség volt a két mell mérete között, a műtét lehetőséget kínál egyúttal méretének csökkentésére, mégpedig a mirigyállomány egy részének eltávolításával.
Nemcsak az emlő, hanem a mellbimbók nem megfelelő alakja, mérete is okozhat akár egészségügyi, akár esztétikai gondokat. A leggyakoribb, az úgynevezett befelé forduló bimbó, amely megakadályozhatja, hogy egy nő szoptatni tudja a gyermekét. A mellbimbó-korrekciós műtétekre sokszor olyanok is rászánják magukat, akik elégedettek mellük méretével és formájával. A mellkorrekciónál egyúttal aszimmetrikus és/vagy túl nagynak, kicsinek ítélt mellbimbóudvarukat, illetve befordult mellbimbóikat is korrigáltatják. Ha a befordult mellbimbó korrigálására, illetve a mellbimbóudvar kisebbítésére önmagában kerül sor, akkor azt a plasztikai sebész helyi érzéstelenítésben végzi, és mindössze 30 percet vesz igénybe. Viszont ha más mellműtét is társul hozzá, a beavatkozásra altatásban kerül sor.
Az utóbbi években már egyre több férfi is vállalkozik melle átformáltatására, ugyanis mind többeknek okoz – elsősorban önértékelési – problémát a nőies mellforma és méret.
A férfiak mellének „megnövekedése” – egyes feltételezések szerint – azzal függ össze, hogy a női fogamzásgátlók használatának elterjedésével női hormon, ösztrogén kerül az élővizekbe, majd onnan – bár a vezetékes víz megannyi tisztítási eljáráson megy keresztül – visszakerül az emberi szervezetbe.
Manapság egyre elterjedtebb az arc plasztikáztatása. Mivel a korral a bőr is veszít rugalmasságából (csökken a kollagén és a rugalmas rostok száma, a bőr vízmegtartó képessége), egyre több érettebb korú nő és – az utóbbi időkben férfi – fordul fiatalos külleme visszaállításának reményében arcszobrászhoz.
Aki az arcát megfiatalíttatja, úgy jár, mint aki lakásfelújításra szánja el magát: nem lehet a felénél abbahagyni. Az arc ránctalanításával egy időben a nyaki ráncokkal, illetve az áll alatt felhalmozódott zsírfelesleggel, a tokával is le kell számolni. S ugyancsak az arcplasztikához sorolják a szakemberek a homlok és a szemhéj ránctalanítását is. A korosodás nemcsak az arcon, a nyakon hagy nyomot, hanem a szemhéjon és a szem alatti bőrön is. A szemhéj ránctalanítása összekapcsolható a felső szemhéjon és a szem alatt keletkezett úgynevezett könnyzacskók eltüntetésével.
A küllemükkel elégedetlenek leggyakrabban az orrukat korrigáltatnák, ha lenne hozzá anyagi lehetőségük (vagy bátorságuk). Általában olyanok fekszenek végül a kés és a véső alá, akik úgy érzik: megszokhatatlan számukra nagynak, piszének, horgasnak tartott orruk. Előfordulhat, hogy az orr korrekcióját valamilyen szerzett elváltozás (például orrcsonttörés) indokolja. Erre a műtéti megoldásra, akár szépészeti, akár egyéb okból akarja is valaki elvégeztetni, csak 18 éves kor után kerülhet sor.
A fül plasztikázását már hatéves kortól is el lehet végeztetni. Legtöbbször a fül állásának korrigálását kéri a páciens, vagyis a plasztikai sebész az elálló fület (vagy füleket) simítja a koponyához. Ez a műtét a páciens számára szinte semmilyen kockázatot nem jelent.
Egyre többen küszködnek súlyfölösleggel, ami nemcsak az egészséget, hanem az önbizalmat is alááshatja. A hetvenes években jelent meg a plasztikai sebészetben a zsírleszívás néven ismert műtéti eljárás, amely nem más, mint a bőr alatti zsírszövet eltávolítása, mégpedig egy néhány mm-es metszésen keresztül. Leszívásnak azért nevezik, mert egy speciális fémkanült vezetnek a metszésen keresztül a bőr alá, majd – erős szívóhatású vákuum segítségével – távolítják el a különféle testtájakon (hason, csípőn, combon, fenéken) lerakódott és előzetesen fellazított zsírréteget.
Még a plasztikai sebészek sem ígérnek tartós eredményt azonban azoknak, akik tudatos, mértékletes táplálkozással, rendszeres testmozgással nem igyekeznek megtartani a zsírleszívással kialakított formájukat. A beavatkozás eredménye ugyanis nem kilógrammokban, hanem centiméterekben mérhető. Egy-egy beavatkozás alkalmával maximum 1,5-2 liter zsír eltávolítására van lehetőség. A zsírleszívást kizáró okok közé tartoznak a keringési betegségek, rendellenességek (magas vérnyomás, szívproblémák, trombózis).
A zsírleszívást altatásban vagy helyi érzéstelenítésben (ennél az eljárásnál legfeljebb két, nem túl nagy testtáj szívható le) végzik. Egy-egy alkalommal – attól függően, mennyi zsírt kell leszívni – a páciens 1-1,5 órát tartózkodik a műtőben. Többszöri nekifutás és a procedúra befejezése után néhány héttel alakul ki a végleges testforma.
A has plasztikázása nem a felhalmozódott zsírszövet eltávolítására szolgál. Elsősorban azoknak ajánlják a szakorvosok, akiknek a terhesség, vagy egy erőteljes fogyás után kitágul a bőrük, s eredeti feszességét önmagától nem nyeri vissza.
S ha már a testformánál és a minél tökéletesebb alaknál tartunk: valójában bizonyára elsősorban csak a fiatalok, közülük is csak kevesen élnek a fenék, comb és vádli átfazonírozásának lehetőségével. A fenék például implantátum segítségével tehető formásabbá és kívánatosabbá, s a mai plasztikai sebészek számára a comb és lábszár kecses vonalúvá formálása sem jelent különösebb szakmai kihívást…
A plasztikai sebészek egyre több visszérműtétet végeznek, mivel hazánkban is igen sokakat érint a visszeresség, ami nem csak esztétika probléma, mert nagyon komoly egészségügyi következményei lehetnek. A kissé kitágult erek kezdetben még nem okoznak panaszokat, de ahogy a betegség előrehalad, úgy jelentkeznek az életminőség-rontó tünetek (kialakul a „nehéz láb” érzés, lábszárgörcs, állandó fájdalom, legsúlyosabb esetekben akár lábszárfekély is). Az állapotromlást sokféle módon meg lehet előzni (krémek, kompressziós harisnya, értorna és a visszerek műtéti eltávolítása). A kezelés előtt – szükség esetén – a plasztikai sebész érsebésszel is konzultál arról, hogy a zavaró értágulat eltüntetetésére mi a legmegfelelőbb műtéti technika.
A plasztikai sebészetben is egyre gyakrabban alkalmazott, különféle hullámhosszúságú (színű) lézerfények (vagyis az adagolható és fókuszálható fényenergia) vágás nélküli beavatkozások, amelyekkel bizonyos típusú szépészeti korrekciókat eredményesen lehet elvégezni. Ma már a lézeres bőrfiatalítás éppúgy a napi orvosi gyakorlat része, mint a lézeres szőrtelenítés – igen hatásos lehet a hormonális eltérés miatt kialakult rendellenes (arcon, melleken, karokon) jelentkező szőrösödés megállítására, illetve a festékhibák (öregségi foltok, szeplők) elhalványítására, eltüntetésére. A fény energiájával a nem túl mély, úgynevezett mimikai ráncokat szinte tökéletesen el lehet tüntetni az arcról (elsősorban a száj környékéről és a homlokról, a szemhéjakról) és a kézfejről.
A módszer lényege: a célzottan adagolt energianyaláb segítségével rétegről rétegre hántják le a bőrfelszínt. Mivel a bőr mélyebb rétege sértetlen marad, 8-10 nap alatt képessé válik fiatal, új hámréteg termelésére, így a bőr megújul. A mély gyűrődések, barázdák eltüntetése ráncfeltöltéssel (például Botox-kezelés révén) érhető el.
Mára az endoszkópos műtétek beépültek nemcsak az egynapos, hanem a plasztikai sebészet fegyvertárába is. Kicsiny metszésen át egy miniatűr tévékamera közvetíti a képet az operáló orvosnak. A módszer előnyei: kisméretű műtéti seb, kevesebb fájdalom, gyorsabb gyógyulás és pontosabb, nagyításban végzett operáció. Ez a műtéti módszer leginkább a kozmetikai arcműtétek terén terjedt el. A másik jelentős alkalmazási terület a mellműtéteknél található. Ezzel az eljárással a mellnagyobbítást a hónaljba rejtett kicsiny metszésvonalból úgy tudják elvégezni, hogy a műtét folyamatosan követhető a monitoron, így a mell mirigyállománya biztosan nem sérül meg. Ezzel a módszerrel – a hónaljvonalból – az ugyancsak egyre gyakoribb korrekciós műtét, a mellprotézis beültetése is nagy biztonsággal és – várhatóan – szövődmények nélkül elvégezhető.
A férfiaknál a második legnépszerűbb plasztikai műtéti beavatkozás a hajbeültetés. Minthogy az e nemhez tartozók többsége hajlamos a kopaszodásra, nem meglepő, hogy a hajszálak pótlása előkelő helyet foglal el a férfiak kívánságlistáján.
Az arcplasztika ugyanakkor még kevéssé népszerű, száz a héthez az arány a nők javára, de a jövőbe mutat, hogy tőlünk nyugatabbra, különösen pedig az USA-ban az erősebb nem körében is egyre elterjedtebbek a ránctalanító sebészeti beavatkozások. Ez elsősorban a mai életszemléletből, vagyis abból következik, hogy a munkahelyi, magánéleti siker érdekében dinamikusnak és fiatal(os)nak kell látszani.