Az első magyar professzornő

Hintáss Gitta az egyetemen metafizikáról, természettudományról vitatkozik, angol könyvekből idéz, lapot alapít. Az író Dienes Valériáról vett mintát, akit gyerekkorától ismert, mivel mindketten Szekszárdon születtek…

Apja Geiger Gyula ügyvéd, később törvényszéki jegyző, a város közismert személyisége volt, felesége, Benczelits Erzsébet a törvényszéki bíró lánya, aki két lányt is szült, holott fiút szeretett volna. Abban az időben a női emancipáció gyerekcipőben járt, de a szülők nagy gondot fordítottak a két lány, Valéria és Edit nevelésére. Magániskolába jártak, ahol a magyar-német kétnyelvű oktatáson felül franciából is vettek különórákat. Valéria később megtanult latinul, angolul, ógörög, olasz és spanyol nyelven is. Tizenhárom éves korában a szülei elválnak, Valéria anyjával együtt elköltözik szülővárosából, ez után jelennek meg írásai rendszeresen apja lapjában, a Szekszárd vidékében. Tanítónői diplomája mellé bölcsészdoktori diplomát szerez, tekintélyes tudósok tanítják: filozófiára Eötvös Loránd, Alexander Bernát, matematikára Beke Manó, esztétikára Beöthy Zsolt.

Udvarlói is akadnak a csinos, fiatal lánynak. Fejér Lipót, a későbbi világhírű matematikus kitartóan legyeskedik körülötte, de neki jobban tetszik Dienes Pál. Közösen kidolgozott matematikatételeik, amelyekkel kivívják a Francia Tudományos Akadémia elismerését, valamint nagy sétáik a Margitszigeten egyre szorosabbra fűzik kapcsolatukat. 1905-ben együtt diplomáznak, doktori gyűrűjükkel eljegyzik egymást. Házasságuk után felveszi férje nevét, saját keresztnevét a férfias Valérra rövidíti. Emlékszem című kisnovellájában már úgy idézi fel gyerekkorát, mintha kisfiú lett volna.

Rákövetkező évben az ifjú házaspár nagy körutazásra indul Itáliába és Afrikába, velük tart Szabó Ervin, aki éppúgy a baráti körükhöz tartozik, mint Jászi Oszkár, Babits Mihály és számos ifjú filozófus, szociológus. Párizs fordulópont az életében. A Sorbonne-on professzori rangú doktorrá avatják: magyar tudós első ízben részesül ilyen rangos elismerésben. Megismerkedik Bergsonnal (tanulmányt is ír róla Bergson lélektana címmel), a tudós mozdulatpszichológiai elmélete nagy hatással van rá, akárcsak Isadora Duncan mozdulatművészete. Hazatérve kidolgozza saját mozgáspedagógiai rendszerét, amelyet orkesztikának nevez. Az Orkesztika Iskolája lett a mai modern táncművészet bölcsője.

A Tanácsköztársaság idején férjét mint nemzetközi hírnévnek örvendő tudóst bízzák meg az egyetem vezetésével, a hatalomváltás után kénytelen külföldre menekülni. Harmadik gyerekével várandós felesége Budapesten marad, s az átélt megpróbáltatások hatására elvetél. Ezután követi férjét, két fiával külföldre emigrál. Akkor szembesül a megváltozott helyzettel: férje beleszeretett az őt bujtató család lányába, vele kívánja összekötni az életét. Elválnak utjaik: volt férje Angliában kap tanári állást, Valéria két fiával Bécsből Nizzába, majd Párizsba megy, 1923-ban térnek vissza Magyarországra. Az élet megy tovább. Újból megnyitja iskoláját, nagysikerű misztériumjátékokat ír, lefordítja Bergson és több más neves szerző művét. Ezért, valamint a honi filozófiai nyelv fejlesztéséért és megújításáért megkapja a Baumgarten-díjat. Sikeres írónő, táncpedagógus, az első magyar nő, aki egyetemi katedrán taníthat.

A magyar tudomány nagyasszonyáról nem sokkal halála előtt készített televíziós portréfilmet a férjem (Radó Gyula rendező), akkor találkoztam vele. Már elmúlt kilencvenéves és még mindig fordított, naplót írt, előadásokat tartott. Csodálatos asszony volt, utolsó percéig teljes életet élt. 1978-ban, harmincöt éve halt meg, 100 éves korában. Ravatalánál Belon Gellért apát búcsúztatta a következő szavakkal: „az értelem ragyogása, a gondolatok szikrázó vibrálása és mégis emberi melege, a szép és szabatos fogalmazás gyönyörűsége érződött még utolsó perceiben is. Mások által nem sejtett titkok tudójaként járta be az emberi gondolkodás ösvényeit. És óriássá nőtt a lélek felfedezésében, az igazság keresésében, a szabadság tiszteletében, a szeretet szomjazásában…”

Fotó: Tancpedia.hu