Velence múzsája

Claudia Cardinale úgy maradt sztár, hogy nem kellett agyonforgatnia, sem forognia magát. Jól eladható márkanév lett a mozin túl is a divat, a társasági élet, a protokoll világában. Mindehhez elég egy róla elnevezett rózsa, egy baráti ölelés valamelyik A kategóriás filmfesztiválon. Ott van például a régi kolléga, gáláns kísérő, hűséges barát Alain Delon, akivel gyakran ugratják egymást.

Szeretők helyett barátok lettek, és úgy tűnik, barátságuk egy életen át kitart. Ezzel szemben egy barátságnak hitt szerelmi viszonyára derült fény nemrégiben az Élysée palota híres lakóiról szóló könyv újságírójának a tollából. A titokzatos udvarló, akitől Cardinale a Becsületrend lovagi keresztjét is átvehette, nem más, mint Jacques Chirac. Az exállamfő állítólag az olasz díva Marais negyedbeli lakásán töltötte az éjszakát, amikor Diana hercegnő a halálát lelte az Alma alagútban.

Mérhetetlen jókedv, részeg tengerészekére emlékeztető rekedt hang, fanyar önirónia, mediterrán életimádat: címszavakban ez jellemzi a hetvenöt esztendős Claude Joséphine Rose Cardinalét. A „mentesség” nem az ő műfaja, sem ráncokban, sem dohányzásban. Füstöl, nevet, pörög színpadon, filmen, kifutón, tévéstúdióban. A világ legszebb filmtörténeti találkozásaiban részesült Viscontival, Fellinivel, Mastroiannival, Delonnal, Belmondóval. A férfiak haverok, szórakoztató kísérők, csak ritkán társak az életében. Pasquale Squitierivel, lánya apjával azért működik évtizedek óta a kapcsolatuk, mert külön élnek.

Claudia olasz–tunéziai–francia színekben utazik, forgat, fotóz, főz. Sokat beszél, keveset alszik. Tuniszban született. Noha a családja olasz, három nemzedékre visszamenően szicíliai, a szíve francia. Dédnagyszülei hajókat gyártottak La Goulette-ben. Tizennyolc éves koráig nem tudott olaszul. Az első filmjeit szinkronizálni kellett. „A kultúrám és a neveltetésem tökéletesen francia” – büszkélkedik.

Cardinale egyszerűen balesetnek nevezi találkozását a mozival. Egy jótékonysági ünnepségen vett részt a mamájával, amelyet a tuniszi olasz nagykövetség rendezett. Arról nem szólt a meghívás, hogy szépségversenyt is tartanak, amit C. C. megnyert. A díjjal utazás is járt, mégpedig a Velencei Filmfesztiválra. Álom kezdődött luxuskivitelben. Megismerkedés Luchino Viscontival, Franco Cristaldi producerrel, kisebb szerep a Rocco és fivéreiben, majd báli belépőként A párduc, minden idők egyik legkorhűbb filmművészeti alkotása. A Delonhoz fűződő szinte testvéri viszony.

Claudia számára minden vonzó, ami francia. Talán csak egyvalaki okozott francia létére sokára gyógyuló traumát az életében. A jóképű „ismeretlen”, aki megerőszakolta. Amúgy fiúgyermekének apja. Tizenhét évesen szülte meg Patrickot, aki a tengerentúlon lakik, és már két unokával is megajándékozta. Szerencséjére Franco Cristaldi producer halálosan beleszeretett, és a nevére vette a fiát. Onnantól elmondhatja magáról: burokban született.

Vadóc lány, nomád, utazó lélek, aki bizonyítani akarja, hogy a nők is lehetnek erősek, függetlenek, szabadok. Szinte mindenki ilyennek látta és látja ma is. Fellini és Visconti egy évben emelte őt mozicsillaggá. Előbbi a Nyolc és fél titokzatos lányalakjával, aki elvarázsolja Marcello Mastroianni képzeletét. A mozi hercege pedig A párduc Angelicájával. A cannes-i Arany Pálmával együtt sem szállt a fejébe a dicsőség. És ennek van egy igen egyszerű oka, amit bárki a maga területén megszívlelhet. „Azt hittem, a filmezés egy szép kaland, és nem több. Szerintem emiatt sikerült talpon maradnom ötven éve. Erős vagyok. Annyi törékeny, bizonytalan színésszel találkoztam. Mindenkinek a maga útját kell járnia, nem szabad hagyni, hogy eltérítsenek, befolyásoljanak.”

Büszke arra, hogy rendkívül sok arcát megmutathatta a nőiességnek: volt ideál, férfifaló, ártatlan, buta, ravasz, vicces, csalfa, hű, letűnt korokból, a mából, parasztlány és hercegnő, bál szépe és a fasizmus elszenvedője. Forgatott Hollywoodban, az Amazonas folyó partján, Afrikában, Mexikóban, Brazíliában, Ausztráliában. Járt porban, csipkében, gyászban, állt trapézon, ült lovon. Egyszóval kielégíthette kamaszkori álmát, a regényes utazóét, netán misszionárius nővérét. Marcello Mastroiannitól Yves Montand-ig, John Wayne-től Charles Bronsonig, Sean Connerytől Peter Finchig, Burt Lancestertől Jean-Paul Belmondóig sok férfi karján fordult meg a mozivásznon.

Én Claudia, te Claudia címmel pár éve papírra vetette emlékiratait, elsősorban a lánya, Claudia Squitieri számára, aki hol vele él Párizsban, hol az apjával Rómában. Tekintélyes szőnyeg- és ékszergyűjteményét, amelyben saját tervezésű ezüst karkötők is találhatók, leginkább Tunéziából szerzi be. A másik szenvedélye, noha keveset eszik, a gasztronómia, emellett nagy természetjáró. Utálja a mobiltelefont, imádja az afrikai naplementéket. Nincs testőre, a kertjében rózsákat ültet, hisz a sorsban, senkit sem utasít vissza, aki autogramot, fotót, interjút kér tőle, netán kérdést intéz hozzá. Az UNESCO jószolgálati nagykövete, a nők és a gyerekek ügyének a képviseletét vállalta magára Kambodzsától Avignonig. Mestersége legszebb hozamának tartja az emberekkel való kapcsolatot. Mint a Kos-szülöttek általában, naiv, egyenes, szenvedélyes, harcias és javíthatatlanul optimista.

Fotó: Wikipedia