Paleo, vegán, makrobiotikus

A XXI. században már nem beszélhetünk szigorú étkezési formákról, csakis étkezési stílusokról. Ezek kiinduló pontját az képezi, ha belátjuk, nincs egyetlen ideális diéta, az evés személyes, és egyéni igényeinkhez, anyagcserénkhez, génjeinkhez igazodik. Mindenki másként eszik, és az arany középút néha az extrém elhajlások mentén vezet. Ezt bizonyos irányzatok már régóta tudják, az ajurvédikus táplálkozás például mindig az egyén adottságain alapul. Mindenkinek más a belső kémiája.

Annyi azonban bizonyos, hogy sokkal több természetes állapotában meghagyott ennivalóra lenne szükségünk, frissen fogyasztva, sok zöldségre, gyümölcsre, magokra. Sok minden szól a vegetáriánus táplálkozás mellett is. A húsfogyasztást nemcsak az állatbarátok tartják aggályosnak, ökológiai szempontból is az: a hús előállítása körülbelül tízannyi energiát igényel, mint a növényi tápláléké. Ezen túl azonban nagy személyes szabadságot élvezünk. Nézzük, melyek manapság a legnépszerűbb étkezési irányzatok!

Atkins-diéta

Az Egyesült Államokból ered, a lényege a szénhidrátok alacsony szinten tartása. A módszert harminc évvel ezelőtt hozta divatba kitalálója, Robert Coleman Atkins: 1972-ben elindított diétaforradalmával a New York-i kardiológus milliókat keresett. 2004-ben az Egyesült Államok lakosságának kilenc százaléka Atkins-diétát, illetve más, alacsony szénhidráttartalmú diétát követett. Az Atkins-diéta jelszava: lefogyni anélkül, hogy éheznénk. Ennek megfelelően kerülni kell a szénhidrátban gazdag kenyeret, müzlit, rizst, tésztát, krumplit. Visszafogott mennyiség jár zöldségből és gyümölcsből. Húsból, kolbászfélékből, szalonnából, halból, sajtból és tojásból viszont annyit lehet enni, amennyit csak akarunk.

A szokott koszt elég sok szénhidrátot tartalmaz, még az is, amelyet a hivatalos táplálkozástudományi szakemberek javasolnak: naponta több száz grammot fogyasztunk cukor, keményítő vagy rost formájában. Az alacsony szénhidráttartalmú diéta viszont legföljebb napi 50-80 grammot engedélyez. Ez nagyjából hat kenyéregységnek felel meg (ez körülbelül 150 g vegyes lisztből készült kenyér). A feltételezés szerint ugyanis a szénhidrátok kerülésével lehet megúszni a túlsúlyt és számtalan krónikus betegséget.

Paleolit étrend

Ugyancsak a szénhidrátok kiküszöbölése jellemzi a paleolit táplálkozást, amelynek lényege a visszatérés a kőkori étrendhez. Híveinek álláspontja szerint a gabonafélék és a tejtermékek csupán az utóbbi tízezer évben váltak az ember táplálékává, ezeket egyrészt nem tudjuk megemészteni rendesen, másfelől túl nagy szénhidrátterhelést jelentenek a szervezetnek, és ez a civilizációs betegségek fő okozója. Ennek megfelelően kerülni kell minden gabonafélét, burgonyát, kukoricát, cukrot, nagy szénhidráttartalmú élelmiszert, a hüvelyeseket, a tejet és a tejtermékeket. Nyugodtan ehetünk viszont húst, tojást, zöldséget és gyümölcsöt.

A teljes cikk a La femme 2013. őszi számában olvasható.