"Már lassan két esztendeje, hogy egy társaságban a barátommal azt számlálgattuk, hogy hány pofont is kaptunk eddig életünkben. A nagy nyaklevesekre az ember legalább úgy emlékszik, mint a nagy szerelmekre. És miután nagyjából egykorúak vagyunk, tán nem is furcsa az azonosság: az igazán felejthetetlen frászokat valamennyien az ötvenes évek közepén gyűjtöttük be. Innen a Szamárköhögés ötlete: elmesélni azokat a valóságos és képzeletbeli füleseket, amelyeket - talán nem hangzik túl szerénytelenül - egy korosztály, egy generáció kapott kamaszkora küszöbén. 1956 októberének-novemberének három hete - öt arculcsapás története” – fogalmazott Gárdos Péter az 1987-ben készült Szamárköhögés című filmje kapcsán.
A film valóban egy korosztály félelmeit, csalódásait, vágyait, emlékfoszlányait fonja egybe. Az iskolaszünet, a hirtelen pofozkodóssá vált apa, a golyóval átütött kenyér, a pasiváltásra készülő anya, mind olyan momentumok, amelyek bárhol, bármikor megtörténhetnének. Viszont ezek így együtt, csak 1956 Budapestjén játszódhatnak le, épp úgy mint az a seregnyi film, amelyet ez a különös ősz ihletett. Mert ugye csak 2006-ban legalább tíz játékfilm készült, a forradalom emlékévében állami támogatással. A Port.hu 60 találatot ad ki az „1956” keresőszóra, és ezen a listán még nincsenek rajta azok a filmek, amelyek címében nem szerepel az évszám (mint például a Szabadság, szerelem vagy a Kolorádó Kid). A találati lista jelentős részét dokumentumfilmek és -sorozatok adják, de találhatunk kis- és nagyjátékfilmet, sőt régi híradók archívumából válogatott összeállítást is. Most azonban izgalmas, egész estés, elgondolkodtató, vitaindító vagy akár szórakoztató filmeket ajánlunk – a forradalom emberi oldalát mutatják meg, és azt, hogy a hőssé válás nem előre eldöntött terv része, hanem gyakran a puszta véletlen műve.
Úgy tűnik tehát, hogy téma kimeríthetetlen, hiszen az elsősorban publicistaként ismert Vágvölgyi B. András első nagyjátékfilmjét alig néhány éve mutatták be, és a 2010-es Magyar Filmszemlén egyből két díjat is bezsebelt. A film alapjául Kreuzer Béla, a lóverseny- és szerencsejáték-kedvelő rakodómunkás története szolgál, aki 1959-ben csalárd módon jelentős nyereményhez jut a lovin, és még az éjjel letartóztatják. Az már csak az előzetesben derül ki, hogy politikai ügyben, a forradalom alatt vállalt szerepéért. Kreuzer és cellatársa beszélgetéseiből flashbackekben tekintünk vissza a forradalomra. Kreuzer és élettársa, Iskiné a Rajk-temetésen találkozott, elsöprő szexuális vonzódás, szerelem lett belőle, mely egy ideig még az október 23-án kitörő forradalmat is háttérbe szorította. Egy meglepő esemény után a Corvinba mennek, és az ottani élmények hatására csatlakoznak a fegyveresekhez.
Az alkotás meglehetősen megosztotta a kritikusokat. „’56-os film lyukas zászló és párás tekintetű szónokok nélkül, a pesti flasztert koptató csibészekről. Szerelem helyett szenvedély, eszme helyett túlélőösztön. Tisztára, mint a valóságban" – írta róla a Port.hu kritikusa, míg a Revizor online-on, László Ferenc így nyilatkozik: „a Kolorádó Kid látatlanban azzal az eséllyel kecsegtetett, hogy a hollywoodias, leegyszerűsítő heroizmuson innen és a politikai görcsösségen túl, most végre árnyalt és reflexív ábrázolást kaphatunk azokról a sokat emlegetett pesti srácokról, akiket az ünnepi szólamok mára a márciusi ifjaknál is távolibb és valószerűtlenebb figurákká sápasztottak. Ez a lehetőség azonban sajnálatos módon elsikkadt a rendező-forgatókönyvírói öntetszelgés és a közhelyesség büszke seregszemléje közepette.”
Akármelyik véleménynek hiszünk is, a rendező megközelítése mindenképpen árnyaltabb képet ad az eseményekről. Alulnézetből a történelem mindig másik és őszintébb arcát mutatja, mint az ideológiák és az utólag történelmi kánonná egyszerűsödött politikai csatározások útvesztőjében. Hiszen a filmben szereplő pesti srácok valóban több figyelmet érdemelnének, arról nem is beszélve, hogy jóval közelebb hozhatnák 56 jelentőségét az utókor számára is. Mert a következő generáció ilyen szereplők nélkül, csibészek és szerelmesek nélkül csak egy újabb, bonyolult történelemleckeként láthatja majd október 23-át.
Éppen nekik, a következő generációnak készült – és talán körükben lett a legnézettebb is – Goda Krisztina filmje, a Szabadság, szerelem, amely a holywoodi szuperprodukciók özönében is valóban népszerű tudott lenni és maradni.
„Van egy nyelv ezen a bolygón, világnyelvebb az angolnál, az eszperantónál; kevesebben beszélik ugyan, de jóval többen értik. Hollywood nyelve, melyen simán meg lehet menteni a világot; melyen eddig a legtöbbször mondták, hogy »szeretlek«. (…) A Szabadság, szerelem e nyelven mesél az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeiről – egy szerelem és a magyar vízilabdacsapat olimpiai szereplésének felidézésével.”
Hősies küzdelem a sportban, hősiesség a frontvonalban és hősiesség a szerelemben – kell ennél jobb alapsztori? Az ütős alaptörténet azonban önmagában nem elég, megfelelően tálalni is kell, különben két év múlva elfelejtik. Ezt mérhette fel Andrew Vajna, a film producere, aki Amerikában tanulta a szakmát, és személyes kötődése is van az eseményekhez. – Véletlen egybeesés, hogy épp 1956. december 6-án indultam el Magyarországról, azon a napon, amelyiken a magyar vízilabda-válogatott véres elődöntőt vívott a szovjet csapattal Melbourne-ben – mondja a világhírű producer. Végül ez adta az ötletet a filmhez: a két párhuzamos történelmi esemény, ugyanakkor zajlott az olimpia, mint amikor itthon kitört, majd elbukott a forradalom.