FOMO sapiens, a 21.századi ember

Ádám és Éva büntetése a tudás almájáért cserébe az volt, hogy kiűzettek a Paradicsomból, a miénk pedig egy szorongás, a FOMO. A Fear Of Missing Out (félelem attól, hogy kimaradunk valamiből) betűiből álló mozaikszó azonban nem egyszerűen kíváncsiságot takar. Sokkal inkább huszonnégy órás készültséget, hogy ott légy, ahol a fontos dolgok történnek, mindent láss, hallj és tudj. A modern Síváknak ugyanis nemcsak nyolc kar kell, de egyszerre legalább nyolc helyen szeretnének jelen lenni. Holott akárhogy is számoljuk, statisztikailag szinte mindenről lemaradunk. Képtelenség az összes jó könyvet elolvasni, meghallgatni a legmenőbb cd-ket, koncertre, színházba és buliba járni, miközben dolgozni kellene, gyereket nevelni vagy éppen csak aludni.

 

 

Bár az elnevezés új, a FOMO nem teljesen mai jelenség. „Bizonyos értelemben mindig is létezett, már az ókorban is –avat be Szvetelszky Zsuzsanna kommunikációkutató. – Az emberek akkor is azt érezték, hogy oda kell menniük, ahol a dolgok történtek: a vadembert, a szakállas nőt akkor is mindenki látni akarta.” Az emberi természet az évezredek alatt ugyan nemigen változott, de a kommunikáció formái annál többet.  A Facebooknak, a Twitternek és a többi közösségi médiumnak köszönhetően még tájékozottabbak vagyunk afelől, hogy mi történik a világban mellettünk- és nélkülünk.

 

Egy kattintással könnyen elérhetővé vált miriádnyi áru és élmény, amelyek között látszólag könnyebben választhatunk. De csupán látszólag, mert a tudat, hogy mindent megszerezhetünk, és virtuálisan ott lehetünk mindenhol: illúzió. „Az időnk véges, fizikailag lehetetlenség mindenhol jelen lenni és a figyelem energiát követel az agytól” – emlékeztet Szvetelszky Zsuzsanna. Azért mi mégis megpróbálunk felszínen maradni a folyamatos híráramlásban, legyen szó tőzsdehírekről, a barátok nyaralásáról vagy karácsonyi videóvírusról: ebben az évben az eladott okostelefonok száma meghaladta a laptopokét.

ILLÚZIÓK CSAPDÁJÁBAN

A tudat, hogy mindent megszerezhetünk, és virtuálisan ott lehetünk mindenhol: illúzió. Az időnk véges, fizikailag lehetetlenség mindenhol jelen lenni és a figyelem energiát követel az agytól.

„A huszadik század egyik fontos üzenete az volt, hogy információ garantálja a fennmaradásunkat. A mai ember azt éli meg, hogy ha nem elég jól informált, lemarad. Ettől még jobban «felpörög», azonban sosem lesz elégedett. A hiányérzet állandó, mert mindig történik valami, amiről nem tud, ahová nem mehet el”- ad magyarázatot a mindentudás szándékára a kutató. Miközben az ismerősök képeit, update-jeit nézegetjük, az mocorog bennünk, hogy talán nem jó döntést hoztunk; nem azt kellene csinálnunk, amiben épp benne vagyunk.

 

És ez vonatkozik az élet többi területére is, nem csak a péntek estére. A volt osztálytárs, aki három kisgyerekkel körülvéve mosolyog a fotón, ha csak egy pillanatra is, de elbizonytalaníthat, hogy valóban a karrierépítés volt-e a jó döntés, még akkor is, ha minden lépésünk ez irányba mutat. Kétségtelen, a választás luxusa stresszel jár, hiszen egyúttal a többi lehetőségről le kell mondanunk.

Még jó is lehet

 

A FOMO nem válogat, nemtől, képzettségtől függetlenül szedi áldozatait.  Szvetelszky Zsuzsannanna elismeri, hogy neki sem ismeretlen a FOMO, „de csak arra vonatkozik, hogy tudjam, mi történik azokkal, akik magánéletileg és szakmailag fontosak nekem. Ráadásul rajtuk keresztül juthatok az újdonságokhoz, friss élményekhez.” Zsuzsanna egy személyes példát is említ: ő sem gondolta volna, hogy egy zempléni vadászházban milyen jól fogja érezni magát.

A RÖGTÖNZÉS HATALMA

Nem lehet agyontervezni a 24 órát, teret is kell adni a véletlennek: a spontaneitás nemcsak energiát szabadít fel, de új, ismeretlen utakat nyithat előttünk.

Vagyis kis dózisban a FOMO motiváció lehet, hogy belevágjunk az ismeretlenbe csak azért, hogy ne érezzük kínosan magunkat, ha majd a társaságunkban szóba kerül. Ki tudja, lehet, hogy a végén megszeretjük az olasz neorealista filmeket vagy élvezni fogjuk a bonsai kertészkedést. Feltéve, ha átengedjük magunkat annak, amit éppen abban a pillanatban csinálunk, és nem azon jár az eszünk, hogy máshol, mások bezzeg…

 

Különben sem lehet agyontervezni a 24 órát, teret is kell adni a véletlennek: a spontaneitás nemcsak energiát szabadít fel, de új, ismeretlen utakat nyithat előttünk- bíztat Szvetelszky Zsuzsanna, kihangsúlyozva azt, hogy az idővel azért vigyázni kell. Nem lehet visszaforgatni, ha nem arra szánjuk, amire kellene, azt sosem tudjuk pótolni. A FOMO ellenszere az, ha tudjuk mi az, amit szeretünk. „Ha nem tetszik a film, ott kell hagyni 5 perc után. Arra nem tanítottak meg bennünket, hogy felvállaljuk azt, mit szeretünk és mit nem. Merjük bevallani, ha nem rajongunk a balettért. Csak azért, mert «illik» szeretni, nem érdemes erőltetni. Azért sem, hogy mások lássák, hogy ott vagyunk.” A kommunikációs szakember úgy látja, amúgy is „sokkal menőbb doyennek lenni”, afféle ízlésvezérnek, akit követnek. Persze egy ilyen státuszig valahogy el is kell jutni.

 

Feszültségoldás face-to-face

 

FOMÓ-val szembeni immunitást az a tendencia jelenhet, amely egyre gyakoribb a közösségi oldalakon: a hírt felváltja az ajánlás. Szvetelszky Zsuzsanna elmeséli, hogy már kutatások bizonyítják, hogy az egészen fiatalok, a Z-generáció tagjai figyelnek arra, hogy csak arról értesítsék ismerőseiket, ami számukra valóban érdekes lehet. „A bulizásban megfontoltak, csak azért nem mennek el egy partira, hátha ott lesz valaki. Tudatosak, a rájuk zúduló információból a számukra relevánsat kiszűrik: nekik nem az információ befogadása a cél, hanem a megfelelő információ beillesztése. Az, amelyiket nem tudja beilleszteni, számára teljesen értelmetlen.” De a korábban születetteknek sem kell feladniuk, ha meg akarnak szabadulni a FOMÓ-tól. Szvetelszky Zsuzsannanna például Csányi Vilmos etológustól tanulta azt, hogy fiatalokkal beszélgetve expressz gyorsasággal, sűrítve behozhatja azokat az élményeket, amelyeknek nem lehet részese. Ez akkor is igaz, ha egy adott témában jártas emberrel beszélünk, akitől koncentráltan kapjuk meg azt az ismeretanyagot, amelyet lehet, hogy nekünk hosszú időbe telt volna kibogarászni és feldolgozni. „A lényeg az, hogy az egy-egy emberrel folytatott személyes találkozón rengeteget tudhatunk meg egy eseményről, minket érdeklő területről: hogy mi az aktuális helyzet, mi várható, miről érdemes tudnunk. Sőt, tanácsokat is kapunk arra vonatkozóan, hogy mi lehet nekünk izgalmas. Minél jobbat ismernek minket, annál személyre szabottabb dolgokat fognak javasolni”- állítja saját tapasztalata alapján Zsuzsanna. Arra is megvan a technikája, hogy mit tegyen akkor, amikor egyszerre több figyelemreméltó esemény zajlik, ő kedve szerint azonban mégis inkább otthon olvasgatna. „Keresek valakit, aki szintén nem megy el. Biztosan találunk társat, és vele együtt igazolást a távolmaradásra.”

 

Még mielőtt azonban reménykedve felhívjuk az otthonmaradó barátokat, tisztázni kell azt, hogy mi az, ami minket boldoggá tesz. Merthogy a FOMO-jelenség mögött is végeredményben ez áll: tudjuk-e, mi jelenti nekünk a boldogságot? Amikor azon dilemmázunk, hogy elég jó-e nekünk az a bizonyos film, az az állás, az a partner, igazából azt tesszük mérlegre, hogy lehetne szebb, jobb, másabb az életünk. És mindig találunk valakit, akihez képest boldogtalanok lehetünk. Gondolhatjuk azt, hogy az ő fűje sokkal zöldebb, de ha nem a Facebook-ot nézzük, talán észrevesszük, hogy a miénk is legalább olyan szép. És még illata is van.