Lány a túlpartról

A pakisztáni Szvát völgyében élő, tizenöt éves Malala Juszufzait egy évvel ezelőtt iskolába menet fejbe lőtte egy tálib harcos. A lány túlélte a merényletet, és néhány hónap alatt az egész világ megismerte a nevét: ő az a gyerek, aki a muzulmán lányok tanuláshoz való jogáért küzd. Magyarul is megjelent kötete lebilincselő nyíltsággal beszél egy olyan világról, amelybe nyugati ember ritkán pillanthat be.

 

 

Félig gyerek, félig politikus: tizenéves korára Malala a béke és az emberi jogok nagykövete lett, miközben gyermeki rácsodálkozással és érzékenységgel ír szülőfalujáról, családjáról, a szváti vidék természeti szépségeiről, az iszlámról; mindenről, ami egy kis pakisztáni falu életében fontos lehet. Egy átlagos tinilány nem különösebben eseménydús életének részletei úgy tárulnak fel ezeken a lapokon, hogy az olvasó képtelen letenni a könyvet. Alighanem a társszerzőnek, Christina Lamb külügyi tudósítónak köszönhető, hogy az élettörténet mögött, vele párhuzamosan Pakisztán történelme is kirajzolódik, a hozzá nem értők számára is világos, érzékletes stílusban. A Közel-Kelet és Közép-Ázsia határán fekvő, mindössze hatvan éve létező ország népének sok évszázados, viharokkal teli története nemcsak azoknak érthető, akik ismerik a térség problémáit, hanem bárkinek, aki tisztában van az emberi lélek fényes és sötét tartalmaival. Mert ezekből táplálkozik a vallási fanatizmus, a hatalomért folytatott harc és árnyékukban a tömegek teljes tehetetlensége.

 

Ezek ellen hadakozik a maga eszközeivel egy mindig nyugtalan szváti tanító, Malala apja és az ő szellemében felnövő Malala is. Az olvasó pedig hol ámulattal, hol rémülettel figyeli ezt a különleges világot, ahol a szegénységet is méltósággal viselik, de a férfiaknak mindent lehet, a nők viszont az utcára sem mehetnek rokoni kíséret nélkül.

EGY MÁSIK ISZLÁM

Malala szerencsés, az ő környezetében ismeretlen a fanatizmus, ő a saját sorsán keresztül is megtapasztalhatta, hogy az iszlám nem azonos a brutális jogtiprással, a kegyetlenséggel, a mértéktelen szigorral.

És ahol, ha a vallási őrület magasra csap, az apák elégedetten szemlélik a lányaik megkorbácsolását, és a férjeket senki sem bünteti meg, ha savval öntik le feleségük arcát. (Nincs itt semmiféle túlzás; az idei World Press Photo nyertesei között láthattunk egy sorozatot, amelyik épp egy így megcsonkított pakisztáni asszonyról és lányáról készült.) Malala szerencsés, az ő környezetében ismeretlen a fanatizmus, ő a saját sorsán keresztül is megtapasztalhatta, hogy az iszlám nem azonos a brutális jogtiprással, a kegyetlenséggel, a mértéktelen szigorral. Az ő hite egy békés, természet- és kultúratisztelő iszlám, amelyben az ember úgy teljesedhet ki, hogy tiszta szívvel fogadja be az őt körülvevő világot, megtartja a parancsokat, de nem alázza meg embertársait. A könyv csodálatos egyszerűséggel, egy kamaszlány meggyőződésével és természetességével szól a valódi iszlámról, amely egyáltalán nem azonos a fenyegető képpel, ami különösen 2001. szeptember 11. után a nyugati világban róla kialakult.

 

Malala kétségekkel telve rögzíti azokat az eseményeket is, amelyek az ikertornyok elleni támadás után Pakisztánban lezajlottak; sokkal jobban tudja, hogy a világ nem fekete vagy fehér, mint az ő korában egy európai fiatal. Hiszen látja, érzi, a bőrén tapasztalja, mi rejlik a konfliktus mögött. A globális kommunikáció korában ez az eldugott völgyben élő lány a kötet tanúsága szerint sokkal többet tud a világról, mint ahogy egy nyugati ember gondolná, mert a nagyhatalmi politika közvetlenül hatol be a falu életébe, az iskolába, a gyerekek mindennapjaiba. Malala erről már jó ideje tudósítja a világot: rendszeresen blogbejegyzéseket írt a BBC helyi kiadásának – igaz, névtelenül, mert abban a közegben egy nőnek nem tanácsos a tanuláshoz való jogról nyilvánosan beszélni. Később dokumentumfilmet forgattak vele, országa határain túl is egyre többen ismerték meg a nevét. A tavaly őszi merénylet után Angliába szállították, hamarosan a családját is kimenekítették Pakisztánból, s azóta járja a világot a béke követeként. Számos nemzetközi békedíjat nyert el, idén a Nobel-békedíjra jelöltek között volt a neve. Alapítványt tett a muzulmán nők tanulási jogaiért, a támogatásból évente 40 pakisztáni lány részesülhet oktatásban.

 

A pakisztáni magániskolák szövetsége néhány héttel ezelőtt kitiltotta az iskolákból Malala könyvét, a Nyugat bábjának bélyegezték. Pedig ő a kevesek egyike, akik valóban hitelesen képesek felmutatni a Nyugat számára egy 21. századi, felvilágosult iszlám képét.

 

Malala Juszufzai, Christina Lamb: Én vagyok Malala

Bookline Könyvek, 2013

350 oldal, 3490 Ft