Nők, akik diktátort szerettek

Nők, feleségek, akik sokszor csupán férjük bukása után kerültek be a köztudatba, de az is előfordult, hogy feledés homályába vesztek történetükkel együtt. Voltak, akik átléptek nemcsak saját, de férjük árnyékán is, és ideig-óráig sütkéreztek a hírnév fényében, miközben szeretőkből politikai szövetségessé váltak. Legyen szó akár korrupciós ügyekről, bosszúról, politikai felkelések leveréséről, vagy éppen fiatal szeretőkről, ők voltak azok, akik mindig a diktátor mögött álltak. Egyes diktátorok számára a nő csupán a teljhatalom megszerzésének egyik eszköze volt, másoknak önigazolás, és volt, aki társat keresett hatalma megtartásához, de ami valamennyiben közös volt: az elvárás, hogy társuk támogassa őket a felemelkedés felé vezető úton. 

Eva Braun

Hitler maga is kihasználta a nőket, ameddig csak lehetett, majd vagy magára hagyta, vagy az öngyilkosságba hajszolta szeretőit. Egy fiatal lány mégis közel állt a szívéhez. A 17 éves Eva Braunt egy fényképészüzletbe belépve pillantotta meg, és nem telt sok időbe, a bajor lány a Führer szeretője lett. Hitler sofőrje szerint Braun volt a legboldogtalanabb nő egész Németországban: idejét nagyrészt azzal töltötte, hogy a Führerre várt. Kapcsolatuk elején Eva kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg, hogy magára vonja a diktátor figyelmét. Ha vendég

érkezett, a lányt a szobájába küldték, és a náci kirándulások alatt is csak hátul utazhatott a titkárnőkkel. Egy idő után mégis elfogadta a bosszantó szerepet, tudván, hogy ő az egyetlen igaz társa Hitlernek. Kapcsolatuk 12 éven át tartott, majd 1945-ben a Führer feleségül vette Evát. Nászútjuk rövid életű volt, ugyanis kevesebb, mint 40 órával később mindketten öngyilkosok lettek.

Nagyezsda Allilujeva

Diktátorfeleségnek lenni nem könnyű, amint azt Nagyezsda Allilujevának, Sztálin második feleségének sorsa is mutatja. A 17 éves lányt Sztálin 1919-ben vette feleségül, két gyermekük született, akikkel anyjuk híresen szigorúan bánt. Különböző elbeszélések szerint, Nagyezsda súlyos mentális zavarokkal küzdött, állítólag mániás depressziós volt, amelyen nem segített az sem, hogy férjével állandóan vitatkoztak. Egy barátokkal elköltött közös vacsora után a nőt holtan találták a szobájában, revolverrel az oldalán. Hivatalosan Nagyezsda halálát vakbélgyulladás okozta, a vizsgálatot elvégző két orvos azonban megtagadta a diagnózis hitelesítését. Egyesek szerint, maga Sztálin ölte meg, de olyan is van, aki azt állítja, hogy Nagyezsda öngyilkosságot követett el.

Imelda Marcos

Nem mindenki jutott azonban ilyen szerencsétlen sorsra, egyesek még a saját férjükön is túlnőttek. Imelda Marcos, a Fülöp-szigetek egykori First ladyje népszerűségét olyan karizmatikus közéleti szereplőkéhez hasonlították, mint Jackie Kennedy. Ahol az Ázsia Kennedyjeként emlegetett Imelda megjelent, mindenkit levett a lábáról, sokak szerint vonzó személyiségének jelentős szerepe volt, abban is, hogy férjét 1965-ben elnökké választották. Az évek során a First lady kivette részét a politikából is, emellett esztelen költekezéseiről vált híressé. Utóbbit azzal magyarázta, hogy a népnek szüksége van valakire, akire felnézhet, akit idolként tisztelhet. Ezt a fajta csillogó életvitelt azonban az éhező nép egy idő után megelégelte, végül, számos emberi jog megsértése után, a Marcos famíliát 1986-ban leváltották egy vérmentes forradalomban.

Csiang Csing

Csiang Csing, a kínai kommunista vezető, Mao Ce-tung negyedik felesége szintén komoly hatalmi babérokra tört. Kortársai úgy írták le, mint olyan nőt, aki mentes minden erkölcsi értéktől, számító és fondorlatos, nem csinál semmit, ha csak áll érdekében. Szülei válása után Csing anyja hivatalosan takarítással kereste kenyerét, a híresztelések szerint azonban valójában prostituáltként dolgozott. Csiang Csing később színészi karrierbe kezdett, Maóval kötött házassága után pedig a politikából is kivette részét. Többek között vezetője volt a politikai ellenfeleik által négyek bandájaként emlegetett társaságnak, a kulturális forradalom radikális híveinek. Mao halála után még arra is kísérletet tett, hogy férje politikai nyomdokaiba lépjen, ám hamar vereséget szenvedett. Élete tragikus véget ért, 1991. május 14-én felakasztotta magát pekingi lakóhelyén.