Egy halálos szerelem legendája

Bonnie és Clyde történetét sokan sokféleképpen mesélték el, de az első, 1967-es film Faye Dunaway és Warren Beatty főszereplésével adta meg a hangütést: szinte mesébe illő szerelemként jelenítette meg a két fiatal kapcsolatát. Megannyi feldolgozás próbálta már felidézni a felfegyverzett pár életét, kalandjait. A legutóbb forgatott sorozat egyik főszereplője, a Bonnie-t alakító Holliday Grainger elmondta, a téma azért olyan érdekes mind a mai napig, mert több rétegnyi titkot és cselszövést rejteget. A kritikusok egy része szerint azonban ez az új produkció nem ragaszkodik a történeti hűséghez. A szerelmi szálat állította középpontba, és háttérbe szorulnak a bűnöző páros bűnei: a felelősség sok ember haláláért.

Kik voltak valójában a híres bűnözők?  

A legtöbben egyetértenek abban, hogy Bonnie Parker és Clyde Barrow egyszerűen gengszterek voltak. Keresztül-kasul beutazták a 30-as évek Amerikáját, cseppet sem dicső útjukat pedig bankrablások, fosztogatások szegélyezték. Két év vérengzés és több mint 13 haláleset írható a számlájukra. Elképzelhető, hogy ha egyszerűen lecsukják őket, a történetük sosem válik legendává, a sors azonban úgy hozta, hogy a pár egy rendőrségi tűzpárbajban vesztette életét. Bonnie mindössze 23, Clyde pedig 25 éves volt a végzetes napon.  

Bonnie karakterábrázolása igen sokszínű. Míg Dunaway a lány erőteljes szexualitását emelte ki, addig Grainger maga a tágra nyílt szemű ártatlanság, amitől a bűncselekmények még rémisztőbben hatnak. Grainger alakítását a fennmaradt iratok is alátámasztják, sokak szerint ugyanis Bonnie leveleiből úgy tűnik, a lány sokkal inkább volt elveszett, mint pimasz vagy magabiztos, és csak arra vágyott, hogy szeressék.

Mint egy gyerek, úgy sírt az anyja után, akárhányszor elváltak egymástól. Ennek ellenére már 15 évesen férjhez ment egy Roy Thorton nevű piti bűnözőhöz. A lány állítólag megszállottan áhítozott a hírnév és az elismerés után, olyan volt, mint egy tévésztár, aki folyton a képernyőn akar lenni. Ugyanez mondható el Clyde Chestnutról is: megszállottan gyűlölte a szegénységet, és szeretett volna híres lenni.

Bonnie Texasban született 1910-ben, és apja halálakor mindössze négyéves volt. Édesanyja egyedül, szegénységben nevelte fel három gyermekét. Clyde azonban még többet nélkülözött: Dallas nyomornegyedében nőtt fel, apró lopásokkal tartotta fent magát. Amikor 1930-ban egy buliban találkozott Bonnie-val, már jelentős tapasztalatra tett szert a törvényen kívüli életben.

A pár egymásba szeretett, de Clyde hamarosan börtönbe került. Amikor kijött, állítólag elhatározta, hogy sosem tér oda vissza, és útnak indult Bonnie-val. Az ezt követő években végigtombolták az utat Amerika dél-közép államaiban, „hőstetteikkel” elbűvölve a közvéleményt. Ám szerencséjük hamar elhagyta őket: egy karambolban például a kifröccsenő akkumulátorsav majdnem csontig égette Bonnie kezét. Később csatlakozott hozzájuk Clyde bátyja és a felesége, valamint egy régi barátjuk. A gazdasági válság sújtotta Amerikában afféle Robin Hoodként tekintettek rájuk, később azonban a közhangulat egyre inkább ellenük fordult. A pár egyik rejtekhelyén találtak egy fényképezőgépet, benne az egyik képen Bonnie szerepelt cigarettával és pisztollyal a kezében. A fotó, amely később magazinok és újságok címlapján tűnt fel, egyszerre botránkoztatta meg és nyűgözte le a nyilvánosságot. Így Bonnie végül is megkapta a hírnevet, amire vágyott.

1934-ben azonban Clyde bátyja halálos lövést kapott, feleségét pedig elfogták. A megfogyatkozott csapatnak új emberekre volt szüksége, így kiszabadítottak négy rabot a börtönből. Szerencsétlenségükre az egyik új tag, Henry Methvin később rendőrkézre került, és apja fia büntetésének enyhítéséért cserébe elárulta Bonnie és Clyde tartózkodási helyét. Ez okozta a pár vesztét: 1934. május 23-án Louisianában egy elhagyatott úton hat rendőrtiszt golyózáport zúdított rájuk. Legyen tehát bármilyen izgalmas vagy romantikus a történet, a hátborzongató befejezés elhalványít minden varázslatot.

A Bonnie és Clyde-szindróma

A legendás esetről pszichológiai jelenséget is elneveztek: a Bonnie és Clyde-szindrómás –orvosi nevén hübrisztofiliás (hybristophiliás) – beteg bűnözőkhöz vonzódik. A legtöbb esetben szexuális vágyának tárgya már börtönben ül. A hübrisztofiliás személy gyakran olyan bűnözőkkel is felveszi a kapcsolatot, akiket csupán a médiából ismer. Sokszor hallani például, hogy a sorozatgyilkosok, különösen azok, akik jelentős médiafigyelemben részesültek, számos rajongói levelet kapnak a börtönben. Ez a pszichológiai rendellenesség leginkább nőkre jellemző, valószínűleg ezzel küzdött maga Bonnie Parker is.

A hübrisztofilia passzív változatában az egyén vonzódik ugyan a bűnözőkhöz, ő maga azonban nem vesz részt a bűncselekményekben; az aktív hübrisztofiliás a bűntettbe is belekeveredik, előcsalogatja az áldozatokat, elrejti a testeket, vagy akár saját maga végzi el a piszkos munkát. Vonzódik az elkövetőhöz, és szeretné, ha viszonozná az érzelmeit, ezért bármit megtesz, hogy elnyerje a figyelmét. Legtöbbször mind a passzív, mind az aktív hübrisztofiliás bántalmazó, egészségtelen kapcsolatban él.