Wes Anderson szürreális világa

Pasztellrózsaszín és teljesen szimmetrikus: ez a Grand Hotel Budapest, mely a festői alpesi környezetbe helyezve igazi giccs. A személyzet élénk árnyalatú egyenruhában parádézik, minden színes, minden fantáziadús, és nosztalgikus betekintést nyújt a sosem létezett múltba. Már első látásra egyértelművé válik, hogy ez bizony egy Wes Anderson-mozi.

Az amerikai rendező különös látásmódjával és a bámulatosan megkomponált vizuális részletekkel szerzett magának hírnevet. Eleinte talán irritálónak vagy őrültnek tűnhet, valójában azonban ez a vizuális megszállottság tette Andersont kultikus figurává, akinek a világában a rajongók élvezettel merülnek alá. Legújabb filmje, a Grand Hotel Budapest az 1930-as években játszódik, egy fiktív világban, Zubrowka földjén, mely tulajdonképpen Anderson kitalált Kelet-Európája. Mivel persze a rendező filmjében semmi sem véletlen, valószínűleg az sem az, hogy ezt a szürreális világot Anderson egy vodkáról nevezte el.

Művéhez a rendező Stefan Zweig A tegnap világa című művéből merített ihletet. A film tudatosan távolodik el a jelentől, és egy idealizált múltat teremt. A produkció a Grand Budapest Hotel legendás tulajdonosának és bizalmas pártfogoltjának történetét meséli el, a két világháború közötti időszakban. A sztoriban fontos szerepet játszik egy ellopott, felbecsülhetetlen értékű festmény és egy családi hagyatékért vívott „harc”. A produkció a kritikusok szerint, minden idők egyik legjobb fesztiválindító filmje volt a 64. Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon.

A férfi a filmek mögött

Anderson egy író és egy régész fiaként nőtt fel Houstonban, mindig is szenvedélyes rajongója volt a Star Warsnak és Roald Dahl szürreális, meghökkentő meséinek. Miután a Texasi Egyetemen lediplomázott, egyetemi szobatársával, Owen Wilsonnal együtt Kaliforniába költözött. Több mint 18 hónapon át dolgoztak egy forgatókönyvön, mely végül életre kelt a vásznon Anderson rendezésében, Wilson főszereplésével és egy befolyásos producer, James L. Brooks közreműködésével. Az 1996-ban nagyközönség elé került és kissé alábecsült Petárda rendkívül szórakoztató, és nagyon eredeti, új szemléletet képviselő film.

A bukás ellenére Brooksnak meggyőződése volt, hogy Anderson fontos új színt hozott a filmiparba, ahogy később megfogalmazta: „Ez a texasi teljesen másképp látta a dolgokat, mint az a több milliárd hangya a hegyen.” A producer segített Anderson második filmjének megvalósításában is. Megalkották az Okostojást, egy kegyetlen, ugyanakkor mégis vidám történetet Bill Murray főszereplésével. A színész fantasztikus alakítást nyújtott az embergyűlölő üzletember szerepében, nem véletlen, hogy akárcsak Owen Wilson, ő is Anderson kedvencévé vált, és a rendező összes további alkotásában játszott. Később kiderült, hogy Anderson általában kitűnő érzékkel fedezi fel a tehetségeket. Ösztönösen választott olyanokat, akikből később nagy nevek, kiváló színészek lettek.

2012-es Holdfény királyság című mozi végül mindenkit meggyőzött arról, hogy ez a rendező bizony tud valamit. A filmben Anderson gyerekkori kedvence, Roald Dahl is jól érezhetően jelen volt. Ahogy a rendező több más filmjében, úgy itt is a szereplők furcsa koraérett gyerekek, ugyanolyan helyzetekkel kell szembenézniük, akárcsak a felnőtteknek, mindamellett, hogy magukra vannak utalva, vágynak a szerelemre, és a világ számukra kiismerhetetlen, bizonytalan hely.

Wes Anderson, a vizualitás királya  

Wes hihetetlenül részletorientált, minden apró részletre ügyel. Nagyon világos elképzelése van arról, hogyan mutatnak majd a filmjei a vásznon. Nem sajnálja az időt a tervezésre.

Amikor Wes Andersonnak elégendő pénz áll rendelkezésére, az összes jelmezt, díszletet és hátteret aprólékosan megtervezteti. Zsenialitását mutatja e tekintetben a stop motion technikával elkészített A fantasztikus Róka úr című animációs filmje is, amelynek minden egyes tárgyát kizárólag a film kedvéért készítették el. Érdekes, hogy a filmmel kapcsolatban nem is tudott mindent szavakba önteni, épp ezért videókat készített magáról a telefonjával, melyekben eljátszotta a jeleneteket. A film Roald Dahl meséje alapján készült, a forgatókönyv írásakor sok időt töltött az író házában, és számos részlethez ott merítette az ihletet.

„Néha egyszerűen csak azt mondom, legyen olyan a díszlet hangulata, mint ezen a festményen. Amikor az Okostojást terveztük, Hans Holbein-festményekből merítettük az inspirációt. Az ötletek bárhonnan jöhetnek, akár egy képből is” – mondta Anderson. A rendező máskor is alkalmazta ezt a jól bevált módszert, a Holdfény királyság című film például olyan lett, mintha egyenesen egy Norman Rockwell-festménybe csöppentünk volna bele.

Legújabb filmje, a Grand Hotel Budapest ismét fantasztikus látványvilágot tár elénk. Anderson úgy bánt a helyszínnel, mintha csak babaház lenne, amelyben a legnagyobb sztárokat zsúfolta össze. A filmet március 20-án kezdik vetíteni a magyar mozikban.