Élete kész regény. Habár sok egyéb mellett író is, egyelőre még nem akarja megírni. Gyerekkorában állatorvos szeretett volna lenni, mindig is érdekelte a biológia. Otthonában tartott macskát, tengerimalacot, hullámos papagájt, sőt egy ideig piócát is. Biológiatagozatos gimnáziumba is járt, de szülei határozott biztatására inkább más utat választott. Édesapja Czigány György, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió neves zenei szerkesztője, műsorvezetője, egyben író és költő, így zenei-irodalmi közegben nőtt fel, ezért nem okozott gondot számára, hogy sikerrel felvételizzen a Zeneakadémiára. Öt évvel később átvehette zenetörténészi diplomáját. Első munkahelyén, a Magyar Televízióban szerkesztő lett, szaklapokba kezdett zenekritikákat írni hangversenyekről. De bármennyire is szerette véleményét megosztani másokkal, egyéb merész álmokat szövögetett.
Az évek során utasként egyszerűen beleszeretett a repülésbe. Gyakran bekéredzkedett a pilótafülkébe – a nyolcvanas években még enyhébbek voltak a biztonsági rendszabályok –, s azt is megtudakolta, miként lehet valakiből Malév-pilóta, hivatalos nevén közforgalmi utasszállító pilóta, mert ő bizony az szeretne lenni. Csökönyös elhatározását családtagjai megrökönyödve fogadták, de semmi sem tántoríthatta el. 1989-ben kezdett el sportrepülést tanulni a dunakeszi repülőtéren, a Malév repülőklubjában, türelmesen kivárta, míg lelkesedésével és kitartásával meggyőzött mindenkit: komolyak a szándékai. Végül kilenc évébe telt, míg megvalósíthatta álmát, s ő lett Magyarország − és egyben a Malév − első női pilótája.
Előbb a kisgépes, egymotoros magánpilóta-jogosítványt, a PPL-t (Private Pilot License) szerezte meg, melyben a műrepülés is benne foglaltatott, majd jött a kétmotoros kereskedelmipilóta-képzés és a CPL- (Commercial Pilot License) jogosítás, részben egy floridai repülőiskolában. Magyarországon egymotoros gépen oktató is lett, majd jelentkezett a Malév egyéves, közforgalmi pilótákat képző tanfolyamára. Ám az utolsó lépés előtt váratlan akadály merült fel. Egy régi magyar egészségügyi miniszteri rendelet ugyanis még tiltotta, hogy nő pilóta lehessen. Ezt a rendeletet még töröltetni kellett… 1997-ben átesett a kis Fokker−70-es típustanfolyamán is, majd végre utasokkal is a levegőbe emelkedhetett − nem kis médiafigyelem közepette.
| 25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ |
| Az élethez hozzátartozik a nehézségek, a kockázatok vállalása, a halál, az elmúlás, de ez bevállalandó. |
Vonzotta a Boeing−767-es is, a „heavy” kategóriájú, széles törzsű gép, mely a magyar légi forgalom csúcsát jelentette, hisz magyar lajstrommal ez volt a legnagyobb repülőgép. Miután erre is megszerezte a jogosítványt, már közvetlen, interkontinentális járatokat is vezetett. A kapitányi rangot 2004-ben érte el. „Mindent megtettem, hogy repülhessek, aztán pedig igazán élveztem ezeket az éveket. Éreztem, hogy ez számomra nem csak a repülésről szól, életfilozófia is. Egyetlen szóval: IGEN. Kockázatot vállalva az életnek mondunk igent. Az élethez hozzátartozik a nehézségek, a kockázatok vállalása, a halál, az elmúlás, de ez bevállalandó dolog, a kettőt együtt lehet vállalni vagy nem vállalni.”
A Malévnél hétezer órát töltött a levegőben tizenkét év alatt, a repülést 2009 szeptemberében hagyta abba. Ennek egyik oka az volt, hogy a társaság állományából kivonták a nagy Boeinget, amelyen repült. Kisebb gépen már nem akart újra pilóta lenni, fapados vállalkozáshoz sem akart átigazolni, sem elköltözni más országba. „Akkoriban a repülésnek az a korszaka is lezárult, amelyben felnőttem – magyarázza. – Addig egy pilótától sokkal több manuális tudást, kreatívabb gondolkodásmódot igényelt a vezetés. Azt is eldöntöttem, nem ragaszkodom mindenáron a repüléshez csak azért, mert az esetleg jó megélhetési forrás, dicsőség, karrier. Ha maradok, többé már nem úgy éreztem volna, hogy repülni megyek, hanem úgy, hogy dolgozni.”
Egy kicsit polihisztornak tartja magát, így nem esett kétségbe, miután egy bátor és látszólag meglepő döntéssel faképnél hagyta a Malévet. A tanulás sohasem esett nehezére, így kíváncsiságból és érdeklődésből elvégzett néhány OKJ-s tanfolyamot: fitoterapeuta lett, jógaoktatói és sportedzői jogosítást szerzett karate szakágban. Huszonöt éves kora óta folyamatosan ír is, eddig már nyolc könyve jelent meg. Volt, amelyik a repülésről szólt, de többnyire novellásköteteket publikált, melyeket lírai dokumentumoknak tart. E megnevezés szavai szerint olyan valóságalapú írásokat takar, melyek inkább lírai elemekre épülnek, mint sztorikra. Egy ideig megtakarításaiból élt, majd jógaoktatásból, életmód-hétvégéket szervezett kisebb baráti társaságoknak, de aztán jobbnak látta, ha inkább állandó munkát keres magának. Azt is eldöntötte, hogy a jövőben állatokkal szeretne foglalkozni, szeretné alaposan megismerni életüket, és ezeket az ismereteket továbbadni.
| 25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ |
| Az állatok közül a madarakhoz érzek fokozott kötődést. Sorsközösséget érzek velük. |
2012-ben el is helyezkedett a Fővárosi Állat- és Növénykertben demonstrátorként. Kiállításokon tárlatvezetés volt az egyik érdekes feladata. Közben önkéntesként is elkezdett dolgozni az állatorvosi egyetemen, ahová 2015 elején főállásba hívták. Így most hivatalosan a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi kar Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszék állatorvosi asszisztenseként végzi munkáját. Minden egyes nap újra örömmel tölti el, és büszke arra, hogy nemzetközi hírű állatorvosok, így Pazár Péter mellett tevékenykedhet. Rendelőjükben szinte minden társállat megfordul: sündisznó, csincsilla, papagáj, teknős, gabonasikló, kaméleon, leguán... „Hurcolnánk mi a lakásunkba zsiráfot és a medvét is, ha beférnének − vagy nem ennének meg minket… Meg is fogalmazódik bennem a filozófiai kérdés, kinek van jobban szüksége a másikra: az állatoknak ránk, vagy nekünk rájuk?” Van kedvenc állata is: „Viccesen hangzik, de mint egykoron gyakran magasban szálló ember, az állatok közül a madarakhoz kötődöm fokozottan. Sorsközösséget érzek velük.”
Még pilóta korszakában, hobbiból négy év alatt elvégezte a Nyugat-Magyarországi Egyetem vadgazdamérnöki szakát, csak az államvizsga maradt még hátra. Most újra beiratkozott az egyetemre, és egy év alatt, egyéni tanrenddel jövő nyárra a diplomát is megszerzi. Elismeri, a kívülálló számára úgy tűnhet, szinte habzsolja az életet, az élményeket, szereti az újrakezdéseket, pedig mint mondja, egyszerűen csak kíváncsi ember, aki igényli a változásokat. „Ez talán fiús attitűd – jellemzi magát, s rögtön meg is magyarázza: – Az állatvilágban a dinamizmus, a változás a hím egyedek privilégiuma, a tojó inkább nyugodt, békés, stabilitásra törekvő. Bennem a stabilitás iránti igény vajmi kevéssé van meg. Én mindig újítani akarok.” Külső munkatársként a veresegyházi medveotthon munkájába is besegít. Háziasszonyként, műsorvezetőként ismeretterjesztői feladatot vállal. Veresegyházon idővel egy társállat-bemutatóhelyet is szeretne létesíteni.
Csak rövid ideig volt férje, egy pilóta kolléga. Gyermeke nem született. „Úgy látszik, az élet más receptet írt fel nekem” – mondja erről. Állatszeretete a munkaidő leteltével sem hagy alább: jelenleg öt macska, két kutya, három tengerimalac és egy nyuszi várja otthon.
„Úton lenni jó.”
(Legutóbbi könyvének is ez a címe.)