Minden merő ízlés: a falakon a képek, a bútorok az egyébként nem túl nagy térben – lehet tán tucatnyi asztal –, a teríték az asztalon, az étlap. Ízléstől ízlelésig. Merthogy étvágygerjesztők a levesek, a főzelékek és a sültek, a frissítők, az édességek…
Tizenkét éves koráig Kaposvár és Dombóvár között élt egy kis faluban. Egy délelőtt elköszönt az édesapja, hogy ebédre hazaér, aztán… Egy szörnyű baleset megkeményít egy kamasz lányt. Fonyódra költöztek, ott érettségizett, majd Belső-Somogyban, Kutason kezdett tanítani. Közben szerezte meg a magyartanári diplomáját. És közben ismerkedett meg egy fiúval: házasság lett belőle. A férj Zalaegerszegen kapott orvosi állást, nem sokkal később Székesfehérváron. Első gyerek, Veronika (ma az ELTE bölcsészkarán egyetemi adjunktus), második gyerek, Júlia (most végzi a Képzőművészeti Egyetemet, közben dolgozik már a fehérvári Deák-gyűjteményben), harmadik gyerek, Zsófia. Pedagógus feleségnek, orvos férjnek három lánya: sikertörténet.
Eljátszik-e a gondolattal: mi lett volna, ha…? Ki nem játszik el ilyen gondolatokkal?
Egy székesfehérvári étteremben sürög-forog, néhány lépésnyire a belváros szívétől. Ő a főnök. A pultos, a pincér, a takarító elismerően pillant rá: nem kelt olyan benyomást, mint egy étteremtulajdonos. Inkább – anya. Anya a magánéletében, anya a közéletében. Nagy a család: otthon is, az otthonon kívül is. Dr. Hermann-né Nagy Veronika évek óta nem tanít.
Merthogy a harmadik gyerekről, Zsófiról hét-nyolc hónapos korában kiderült, hogy másként figyel, másként mocorog, másként nyúl tárgyakért… Valahogy a mozgásfejlődése nem olyan, mint a testvéreié volt. Tanár anya, orvos apa: végigjárták az ország összes specialistáját, de senki nem tudott semmi kézzelfoghatót mondani. Végül eljutottak Dévény Annához, a gyógytornászhoz, aki évtizedek óta koraszülöttek, sérült gyerekek és felnőttek mozgásrehabilitációjával foglalkozik „Sokat köszönhetünk neki. Az ő segítségével kezdett Zsófi járni, beszélni.”
Hermann tanárnőből évekre főállású anya lett. Nem úgy élt, ahogyan az átlagemberek – jegyezzük meg: Hermann doktor úr sem! –, akik reggel útnak indítják a gyerekeiket, munkába mennek, délután összeszedik a gyerekeiket, teljesítik otthon a második műszakot, aztán másnap kezdenek mindent elölről… A harmadik gyerek újraírta a mindennapok órarendjét, újra az óravázlatokat. „Hétfőn, szerdán, pénteken jártunk Budapestre Zsófival. Többnyire vonattal: a Déliből metróval a Széll Kálmán téri tornateremig, aztán ugyanezen az útvonalon vissza. A két idősebb gyerek addig óvodában, iskolában… A férjem persze, amikor tudott, jött velünk.”
| 25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ |
| Akkor lett rend, amikor elfogadtuk, hogy Zsófi középsúlyos értelmi sérült. |
Adódtak emberpróbáló éveik. „Akkor lett rend, amikor elfogadtuk, hogy Zsófi középsúlyos értelmi sérült.” Ettől kezdve két alapvető dologra vigyázott. „Mindig, mindenhová vittem magammal a legkisebbünket… És nagyon figyeltem, hogy ne rakjak semmiféle terhet a nagyobbakra.”
Amikor a helyzetek élesedtek, elkelt a segítség: Székesfehérvárra költözött az édesanyja. Nagy létszámú csapat vette körül: anya, férj, gyerekek, rokonok, barátok, akik segítettek neki abban, hogy amikor Zsófi még hároméves sem volt, ő visszamehessen félállásba dolgozni. „Mindig rendkívül toleráns főnököket fogtam ki”, véli magát szerencsésnek. Még hogy szerencse?! Nem ez volna a természetes, ha egy családba sérült gyerek születik?
Zsófi kilencévesen kezdte az iskolát. Miután elvégezte a nyolc osztályt, szakiskolában tanult tovább. Zajlott az élet Hermannéknál.
Egyszer igazgatót váltott Hermann tanárnő iskolája. Sokan mentek el onnan, ő is. Egy olyan felnőttképzési és módszertani háttérintézményben vállalt munkát, amely hátrányos helyzetűeket, álláskeresőket, alacsony iskolai végzettségűeket, kisebbségieket, mélyszegénységben élőket, megváltozott munkaképességűeket segít.
Rehabilitáció? Ő addig rossz tapasztalatokat szerzett az ilyesmiről: jelenetek az utcán, kudarctörténetek hallomásból: egy anya folytonos aggodalom. (Az apák talán jobban viselik az ilyesmit.) Mi lesz Zsófival, ha kikerül a védettségéből? Romlik az állapota?
Veronika persze eredendően tanár, magyartanár. „Ha akkor megkérdezik tőlem, mi az a bt., a kft., azt mondom: betűszó…” És akkor a legnagyobb lány, Veronika említette, hogy Hollandiában létezik olyan étterem, amely megváltozott munkaképességű és sérült embereket foglalkoztat.
Harmonikus, szeretetteli család a Hermannéké. Mindenki minden irányban törődik mindenkivel. A konyha pedig addig is központi helyet töltött be az életükben: szívesen főzőcskéztek mindannyian. „Amíg én megpucoltam két kiló krumplit, addig Zsófi ugyan csak egy szemet, de ez éppen így volt jó.”
Sőt, folytatta ifjabb Veronika, már Magyarországon is működik ilyen, konkrétan Szekszárdon. Szekszárd meg nincs is olyan messze Székesfehérvártól… „Kezdtem nyúzni a férjemet… Elmentünk.” Nem könnyen visszautasítható asszony.
Ettől kezdve felpörögtek az események. 2009-ben nonprofit kft.-t alapítottak. Intenzív kurzusokat végzett, hogy eleinte csak megértse, mi az a vállalkozásfejlesztés, aztán belejöjjön a gyakorlatba. Akadt olyan – a társadalmilag fontos vállalkozásokat segítő, NeSst (Nonprofit Enterprise and Self-sustainabilitiy Team) nevű – világszervezet, amely mentort adott mellé. „Tőlük tanultam meg, hogy társadalmi vállalkozás vagyok, mert olyan üzleti rést célzok meg, amely valójában állami feladat volna…” Kitanulta, hogyan lehetne vállalkozó. Mindenféle kulcsszavakat mond: közbeszerzés, mérnöki terv, mikrohitel… Végül kaptak a várostól egy öreg épületet azzal a feltétellel, hogy ha felújítják, és ha valóban nonprofit cégként működnek, akár nyithatnának. Pályázatokat adott be: hazaiakat, nemzetközieket.
| 25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ |
| Csupa, ahogyan finoman fogalmazni illik, megváltozott munkaképességű és sérült alkalmazott. |
Zűrös idők következtek. Hónapokat késtek az építkezéssel, ezért-azért megbüntették, séfet is csak az utolsó pillanatban találtak a konyhára… Végül 2012. november 26-án megnyitották a Hatpöttyöst. Hat pötty: egy szabályos katicának hét van, tetszenek érteni.
Tizenöt emberrel kezdtek. Csupa, ahogyan finoman fogalmazni illik, megváltozott munkaképességű és sérült alkalmazott. Hiszen ezért találták ki az egészet! És hozzájuk ugyanannyi vendég. „Megtapasztaltuk, milyen intoleránsak az emberek Magyarországon.” Hiába dolgoztak az elejétől kezdve jó alapanyagokkal. Hiába volt náluk az elejétől kezdve minden kézműves termék. „Próbáltuk, hogy reggeltől estig tartsunk nyitva, de senki nem jött se reggelizni, se vacsorázni.”
Úgy egy év múlva kezdett a vendégszám felfelé kúszni. „Arra jöttünk rá, hogy tényleg egyetlen dolog számít: legyen a vendég elégedett, és vigye az étterem hírét! Adják tovább szájról szájra.”
Ha nincs a legkisebb lány, ő – önkritikusan mondja – most kevésbé toleráns ember.
És Zsófi dolgozik-e majd az étteremben? Naná!