Emily – Füstös Éva. Ez áll a kalocsai Thália Társulat plakátján, melyen Robert Harling Acélmagnóliák című darabjának szereposztása olvasható. A helybéliek talán csodálkoznak azon, hogy kedvenc helyi kereskedelmi médiumuk, a Korona Rádió népszerű reggeli műsorvezetőjét a színpadon láthatják, ám a Füstös család csodálkozása és csodálata az övéknél is nagyobb volt, amikor megtudták, hogy Éva ötvenévesen színpadra áll − egy színtársulat tagjaként. Kevesen tudják róla, hogy három évtizeddel korábban szeretett volna…
Hiszen már gimnazista korában színésznő szeretett volna lenni. 1982-ben, az érettségit követően Kalocsáról, szülővárosából utazott rendszeresen Budapestre, hogy bizonyítsa tehetségét a Színművészeti Főiskola szigorú felvételi rostáin. Az ezerkétszáz jelentkező közül bekerült a harmadik, utolsó fordulóra is, ahol már csak nyolcvanan maradtak. Huszti Péter és Szinetár Miklós felvételiztető tanár összehúzott szemöldökkel méregette a tehetséges fiatalokat. „De akkor már szinte tudni lehetett, kik azok, akik bejutnak majd a főiskolára: elsősorban azok, akik negyedik, ötödik alkalommal jelentkeztek, előtte pedig már jártak különféle színi stúdiókba Budapesten” – emlékezik Éva. Visszagondol akkori érzelmeire is: szomorú és elkeseredett volt, amikor kiderült, hogy nem vették fel. Egyben dacos is, mert úgy döntött: ha elsőre nem sikerült, nem próbálkozik soha többé.
| 25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ |
| Amikor egy színházi előadáson olyan szerepet láttam, amit magam is szívesen eljátszottam volna, majd’ sírva fakadtam. |
Élete is más irányba sodorta. Jött a szerelem, a fiatalkori gyors házasság, majd húszéves korában megszületett lánya, Annamária. A színészmesterségről letett, inkább a bölcsészetet választotta, ám azért nem felejtette el egykori álmát: „Amikor egy színházi előadáson olyan szerepet láttam, amit magam is szívesen eljátszottam volna, majd’ sírva fakadtam. Ezt az érzést aztán idővel sikerült elnyomnom magamban.”
A Pécsi Tudományegyetemre jelentkezett, ahol a bölcsészkaron a művelődésszervező-kommunikációs szakot végezte el munka és gyerek mellett. Közben Kalocsa város televíziójához szerződött, s a nézők műsorvezetőként, szerkesztő-riporterként ismerhették meg. Már három éve dolgozott ott, amikor 1999-ben Korona néven megalakult a város első huszonnégy órás kereskedelmi rádiója. Amikor hívták, szívesen mondott igent. Az alakuló csapat tagja lett, és azóta is ott rádiózik, immáron tizenhat esztendeje. Reggelente 4 óra 10 perckor kel, 6-kor már adásban van, hogy Kalocsa és környéke a Korona Café négyórás műsorfolyamára és az ő hangjára ébredjen. Büszke arra, hogy rádiójuk a nem megyeszékhelyi rádiók között a saját területükön hallgatottabb, mint az országos állomások. Ezzel rajtuk kívül mások nemigen büszkélkedhetnek.
Így aztán valamilyen formában kiélheti szereplési vágyát, mely a színészet felé hajtotta. Hatással lehet emberekre, személyiségét megszerethetik, nevét megismerhetik. „A műsorvezetést nem tekintem munkának, mert ez olyan hivatás, amelynek során valamit adni lehet az embereknek, és ez a legfontosabb, nem az esetleges ismertség. Érzéseket, gondolatokat ébreszteni, sorsokat megismerni és bemutatni, szórakoztatni, segíteni, ez az értelme” – foglalja össze tömören, miként látja hivatása lényegét.
A színházzal, a színpaddal nem szakadt meg a kapcsolata, hiszen sokszor interjúvolt meg színészeket, mesélt új színházi premierekről. Sőt, műsorvezetőként többször konferált operettgálákon, hangversenyeken. „Amikor beléptem a színházba, megéreztem a színpad illatát, bizony összefacsarodott a szívem. És csak titkon remélhettem, hogy az életben egyszer mégis lesz rá lehetőségem, hogy színészként is ott álljak a világot jelentő deszkákon.”
A Kalocsai Színház profi társulata mellett a városban korábban már működött egy magának hírnevet szerzett, amatőr együttes, amely Bneu László rendező vezetésével 2014 szeptemberében szerveződött újjá Thália Társulat néven − részben a régi tagokból. A rendező korábbról már ismerte a műsorvezetőt, őt mégis meglepte, hogy egyszer csak cseng a telefonja, Bneu László keresi, és megkérdezi, lenne-e kedve eljátszani egy szerepet az újraszerveződő társulat első produkciójában. Éva korábban már látta a csoport egyik előadását, Molnár Ferenctől Az ibolyát, ismerte tevékenységüket, és utólag bevallja, gondolt is arra, mi lenne, ha a társulat egyik darabjában ő is vállalhatna szerepet. De valahogy furcsának érezte, hogy ő jelentkezzen. Így amikor váratlanul megérkezett a felkérés, nagyon megörült neki, igaz, egy kis félelem is motoszkált benne. De legyűrte szorongását, mondván: itt az idő, végre kipróbálhatja magát, meg tudná-e állni a helyét a színpadon, vagy sem.
Amikor elment az első olvasópróbára, Valery szerepét osztotta rá a rendező, de kérte, Emily mondatait is olvassa fel, mert az őt játszó színésznő nem tudott jelen lenni. A próba végén a rendező felkiáltott: „Te nem Valery vagy, hanem Emily!” Így kapta meg Emily szerepét, az édesanyáét, aki a darabban tragikus sorsú, cukorbeteg lányát neveli. Aztán 2015 áprilisában elérkezett a bemutató napja. „Nagy beteljesülés volt számomra az első előadáson színpadra lépni, még ma is elérzékenyülök, ha erre gondolok. Ott ült a nézőtéren az anyukám, aki annak idején, harminchárom éve elkísért a színművészeti felvételijére, és a lányom, akitől annyi biztatást kaptam. Megmutathattam, mit tudok. Lélekemelő emlék, milyen nagy hatással volt a darab és az alakításom a nézőkre. Döbbent csend honolt a nézőtéren, és az emberek zsebkendőjükkel törölgették a szemüket.”
Eddig háromszor adták elő a művet sikerrel a Kalocsai Színház épületében, a környező települések közül is jó néhányban játszották már, s további meghívásaik is vannak Kalocsa vonzáskörzetében. 2016 tavaszán Pécsett rendezik meg az amatőr színházi fesztivált, ahová beneveznek. A győztes társulat a Pécsi Nemzeti Színház színpadán mutathatja be előadását. „Az csuda jó lenne!” – lelkesedik máris Éva, aki a sikerek mellett annak is örül, sőt megtiszteltetésnek veszi, hogy teljes jogú tagjává fogadta a társulat. Már elkezdték próbálni Dunai Ferenc A nadrág című „szocialista vígjátékát”, melyben a műsorvezetőnek újból az egyik főszerep jut. Igen, műsorvezetőnek, hiszen természetesen továbbra is dolgozik fő hivatásában. A színjátszást azonban jóval többnek tekinti hobbinál. Élete nagy álmát látja benne megvalósulni, a munka és a család mellett mindig szakít időt a próbákra.
Néhány éve különben családi életében is egyfajta bátor újrakezdést élhetett át, amikor új párkapcsolatában hosszú évek után, negyvenöt évesen sikerült természetes úton újabb gyermekeket világra hoznia: „Ultrahangon vizsgált az orvos, s egyszer csak meglepődve kiáltott fel: nem egy babát látok, hanem kettőt!” 2009-ben születtek meg a kétpetéjű ikrek. Együtt élnek párjával öten: a hatéves Peti és Dani, valamint nővérük, Annamária, aki nagyon szereti a kicsiket, sokat segít édesanyjának. „Ha neki lesz majd gyermeke, annak nevelése az ő számára az ikrek után már szinte gyerekjáték lesz. Ők a legfontosabbak az életemben.”
| 25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ |
| Az orvos meglepődve kiáltott fel: nem egy babát látok, hanem kettőt! |
Éva a pécsi színházi fesztivál mellett az ország más tájain is szívesen eljátszaná a társulattal az Acélmagnóliákat, sőt már azon is elgondolkodott, miért is ne adhatnák elő Amerikában élő magyaroknak ezt az amerikai darabot, magyarul. Ennek megvalósításához azonban szponzorokra lenne szükség − és a társulat amerikai meghívásra. Tudja, hogy ez merész álom, de még bármit hozhat az élet. Elégedett ember. Újrakezdései még sikeresebbé, még boldogabbá tették.
„Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.” /Audrey Hepburn/