Mindig is rajongott az állatokért, ám csak ötvenéves kora után nyílt lehetősége arra, hogy hobbijának élve új területen teljesedhessen ki. Több mint húsz év építőipar után mára egy kutyakozmetika büszke tulajdonosa!
Jergerné Krausz Diana édesapja karbantartó-szerelő volt. Édesanyja pedig egészségügyi pályán dolgozott, bölcsődei gondozónőként. Nagy hatást gyakorolt rá azzal, ahogyan az emberekhez viszonyult, és a mai napig igazi példaképének tekinti, többek között neki köszönheti az egészségügyi érdeklődést is. Diana körülbelül két és fél évig tevékenykedett egészségügyi területen. Kezdetben ápolónő volt Pécsen, a 400 ágyas klinikán, de dolgozott laborasszisztensként és Pesten, az országos traumatológián is. Mindeközben férjhez ment, visszaköltözött Pécsre, ahol párjával közös vállalkozásba fogtak. „Három fiam van, akikkel kilenc évig voltam otthon gyesen. Ez az idő azonban nagy kiesést jelentett munka szempontjából. A férjem főiskolát végzett építőipari területen, ezért úgy döntöttünk, belevágunk egy közös vállalkozásba. Miután semmilyen támogatásunk nem volt szülői oldalról, ezért egy újrakezdési kölcsön segítségével hoztuk létre a céget a semmiből.”
Diana és férje több mint húsz évig foglalkozott építőanyag-kereskedelemmel, ám a 2008-as válság őket is elérte. „A válság előtt dübörgött a gazdaság. Sokan hamar meggazdagodtak, és igény mutatkozott arra, hogy az olcsóbb és a drágább termékeket szétválasszuk. Férjem a drágább termékekkel foglalkozott, míg én a közép- és alsó kategóriával. A válság legfőképpen az olcsóbb termékek iránti igényt csökkentette, ezért azt leépítettük, illetve beolvasztottuk a másik üzletbe, nekem pedig ebből adódóan megszűnt a tevékenységi köröm.”
Ekkor fogalmazódott meg benne a kérdés: hogyan tovább? Diana elmondta, mindig is rajongott az állatokért, és már régi vágya volt, hogy valami olyat csináljon, amihez kreativitás is szükséges. Így történt, hogy beiratkozott egy kutyakozmetikai tanfolyamra. „Egészségügyi végzettségemmel elhelyezkedhettem volna, de a korom miatt a három műszak már nem lett volna olyan egyszerű. Emellett ennyi idősen már nagyon nehéz munkát találni, főleg Pécsen. Mindenképpen olyan helyen szerettem volna dolgozni, ami egy kicsit többet ad, amihez én is tudok egy kis pluszt tenni. Mindig nagyon szerettem a kutyákat, és rendszeresen vittem a háziállatainkat kutyakozmetikába, ám gyakran előfordult, hogy nem azt kaptam, amire számítottam. Éreztem, hogy eljött az én időm.”
| 25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ |
| Vezető beosztásból egyik pillanatról a másikra vissza kellett térnie egy korábbi állapotba. |
Persze az újrakezdés nem volt egyszerű, hiszen Diana egészen addig vezető beosztásban dolgozott, és ezután egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag vissza kellett térnie egy korábbi állapotba. A tanulási folyamat alatt szilárdult meg benne az érzés, mondja, hogy a szakma telítettsége ellenére is szükség van a munkájára. Látta, milyen hiányosságok vannak ezen a területen, s ez megerősítette abban, hogy van helye ezen a főképp fiatalok uralta pályán, ahol ritka az idősebbek jelenléte. Valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy a vizsgák elvégzése után tévedéséből tíz évvel fiatalabb kort írtak be a bizonyítványába. Környezete, férjét is beleértve, kezdetben hitetlenkedve fogadta új hivatását, és csupán kósza hóbortként tekintett rá. „Sokan nem hiszik el, hogy akár ötven felett is meg lehet valósítani az álmainkat. Amikor aztán kiderül, hogy mégis működik a dolog, az emberek gyakran megdöbbennek, és talán van bennük némi irigység is amiatt, hogy más meg merte tenni azt, amit ők nem.”
Diana egyre sikeresebbé vált új munkájában. Ekkor azonban élete megint fordulatot vett, hosszú évek óta tartó házassága véget ért augusztusban. De mint mondja, sosem élte meg a változásokat negatívan, és ha kudarc érte, azt is mindig a helyén tudta kezelni, jelzésként értékelte, ami csupán abban erősítette meg, hogy valamit másképp kell csinálnia. Nem telt tehát sok időbe, lemondott a biztos jövőről a bizonytalanért, és idén saját céget alapított GOOD DOG-Grooming Styles Hungarian Kft. néven. Persze az ügyfélkör kialakítása nem volt egyszerű feladat. „Az emberek manapság meggondolják, mire költik a pénzüket. A kutyakozmetikát is gyakran inkább hátrébb sorolják a fontossági listán.”
Fontosnak tartja, hogy munkája során kontaktust alakítson ki a kutyákkal, foglalkozzon velük, odafigyeljen rájuk. Számára a legnagyobb elismerés az, amikor a kutyákon és a gazdikon egyaránt érzi az elégedettséget. Ügyfélköre széles hátterű, kevésbé tehetősek és gazdagabbak is megfordulnak nála, ilyen téren nincs kizárólagosság. Saját kutyakozmetikájában a minőséget helyezi előtérbe, mert mint azt kiemelte: az ő korában, ha valamit csinál az ember, az csak minőségi szolgáltatás lehet, nem egyezhet ki a közepes munkával. A legjobb szeretne lenni abban, amit csinál. Azt tapasztalta, az egészségügyi pályához hasonlóan ehhez a szakmához is elengedhetetlen a technikai, tárgyi tudás megléte mellett a megfelelő empátiakészség. Szerinte csak így válhat valakiből jó szakember. Ő maga ápolónőként nagyon szeretett elesett embereken segíteni, a jelenlegi munkájában pedig a kozmetikánál is jobban érdekli a kutyák természete, illetve lelkiállapota. Rendkívül értelmesnek tartja az állatokat, akik közelségükkel megnyugtatják őt.
Mostanra három és fél éve dolgozik kutyakozmetikusként, és a jövőben is szeretne ezen a pályán maradni, bár már nincs sok hátra a nyugdíjig. Gyorsan le is szögezi, hogy nem szeretne „átlagos nyugdíjas lenni”, olyan, aki csupán sétálgat és unokázik, hiszen ameddig csak az egészsége engedi, szeretne aktív maradni és dolgozni, ha pedig lehetősége adódik rá, akkor a kutyakozmetika területén megszerzett tudását átadni. Hisz abban, hogy ötven felett is lehet tartalmas életet élni. Ebben is édesanyját követi, aki még ma, nyolcvanévesen sem tétlenkedik, aktívan éli mindennapjait.
| 25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ |
| Fontos, hogy boldoggá tegyen az, amit csinálunk, de az sem elhanyagolható szempont, hogy meg is tudjunk élni belőle. |
Szerinte ebben a korban már nem éri meg olyan tevékenységbe belevágni, amit nem tudunk szívvel-lélekkel csinálni. „Sok mindent átértékel az ember, megváltozik a fontossági sorrend. Ez a kor még nem arról szól, hogy leírjuk magunkat. Meg kell próbálni megvalósítani azt, amit szeretnénk, amire mindig is vágytunk, és nem feladni az első akadálynál. A kudarctól sokan elkedvetlenednek. Úgy gondolom, ötvenévesen elég érettek vagyunk ahhoz, hogy belássuk, meddig nyújtózkodhatunk. Fontos, hogy boldoggá tegyen az, amit csinálunk, de persze az sem elhanyagolható szempont, hogy meg is tudjunk élni belőle. Nem szabad meginogni semmitől, senkitől. Az embernek bíznia kell önmagában, és magasra kell tennie a mércét. A mi korunkban már nem éri meg kicsiben gondolkozni, ha valamit meg akarunk csinálni, akkor maximalistának kell lennünk.”
„Nem célom, hogy a legolcsóbb legyek, de törekszem arra, hogy a legjobb lehessek.”