Lantosi Nóra

Az a vágyam, hogy megalapíthassak egy alapfokú, kreatív művészeti iskolát – jelenti ki az ötvenes évei közepén járó Lantosi Nóra, és mondja is a tervezett intézmény nevét: Lantoskola. Célja megvalósításához már elkezdte maga köré gyűjteni a hasonló gondolkodású, fiatal pedagógusokat. Nem tudja, hogy pénzt honnan szerez majd az induláshoz, de az álmát biztosan nem adja fel. Filigrán, félhosszú hajú, fiatalos, provokatív a megjelenése: piros ruhát, fekete mintás neccharisnyát viselt, fülében hatalmas, kerek fülbevalót, amikor találkoztunk. „Mindig kilógtam a sorból, és nem csak a külsőm miatt” – mondja. Sokan csodabogárnak, mások álmodozónak tartották.

Közgazdász édesapja a fővárosban dolgozott. Nóra postamester édesanyja vidéki, szoba-konyhás szolgálati lakásában nevelkedett, ahol egy idő után az apukája szülei is éltek. Édesanyja minden este mesélt neki. „Az egyik novellámban, azt hiszem, szépen sikerült megjelenítenem ezt a boldog gyermekkort” – mondja mosolyogva. Általános iskolásként barátnőjével már „tanítósat” játszott. Édesanyja támogatta, hogy ha ennyire szereti a gyerekeket, az embereket, válassza ezt a szép foglalkozást: a tanítást. 

Tanítani

Egy évig a Budapesti Tanítóképző Főiskola nappali tagozatán tanult. Aztán tizenkilenc évesen Nagytétényben kezdte a pályát, miközben levelező tagozaton diplomázott. Tanulmányi évei alatt sok példaképe volt. Köztük említi többek között Simon Máriát, középiskolai tanárát, aki később a főnöke lett, és Cseh Tamást, akiről kevesen tudják, hogy rajztanár is volt, őt a főiskolán pedagógiai jellegrajzra oktatta.

Gyermeke születése után Nóra kipróbálta magát újságíróként is. Miután visszament tanítónak, és az órákra kellett készülnie, félretette az írást. Színjátszó csoportot irányított, iskolai ünnepségeket, rendezvényeket szervezett, drámapedagógus végzettséget szerzett. Tanítóként harminc évig dolgozott, két évtizede a törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskolában van. „Négy évvel ezelőtt az iskola vezetése úgy döntött, hogy a Nóra néni vegye át a napköziseket” – mondja. Ügyelnie is kell az iskolában, viszont három délelőttje felszabadult. A Reader’s Digestnek megírt egy történetet a gyermekkorából, elnyerte vele a Hónap Története díjat. Később egy másik novellája is megjelent a magazinban.

Író lesz

„Nekem ez jeladás volt, hogy újat kell kezdenem az életemben. Nemcsak tanító, napközis tanár lehetek, hanem egyszer majd író is” –mosolyog. Ötvenévesen nagy boldogság érte: lányának kislánya született. Ugyanakkor rendkívül rosszul élte meg azt, hogy már nem taníthatott. „A jó sorsom hozta úgy, hogy a régi álmom megvalósult: novellákat írok” – mondja. Az elmúlt években legalább félszázat írt meg.

Kötetben először egy antológiában látott napvilágot egy novellája 2012-ben, a Garbo Kiadó gondozásában. Azóta több antológiában és online felületeken olvashatók írásai. Tévériportok készültek róla, felolvasásokra hívták. Büszkén említi, hogy a 2014-es Ünnepi Könyvhéten a Szüzsé kiadó gondozásában a Mesterek és tanítványok (Kapcsolat-antológia) sorozatban megjelent tőle egy novella. Több héten át dolgozott rajta, az írás a huszonvalahányadik átírt változat.

„Elkezdtem élni egy olyan életet, ami kizárólag rólam szól” – közli. Ebben családja teljes támogatását élvezi. Szép orgánumú, pályakezdő, de jelenleg munkanélküli fia szokta felolvasni a novelláit az írói esteken. Írásait legszigorúbban fogtechnikus foglalkozású, művészember férje kritizálja. Régen a Védett férfiak együttesben kemény rockzenét játszott, és még ma is minden este gitározik. „A szabadsága, hagyományostól eltérő élete rendkívüli módon inspirál” – mondja róla.

A novella szerinte nagyon nehéz műfaj. Szecsődy Péter, a Garbo korábbi író-szerkesztője, első mestere tanítgatta és nyesegette a novelláit egy írótáborban. Nóra később csatlakozott Turczi István Prima Primissima díjas költő, a Parnasszus költészeti folyóirat főszerkesztője kreatívírás-foglalkozásaihoz, és nyári táboraiban is részt vett. Tagja az Írószövetség egyik, Turczi István irányításával dolgozó csoportjának, a Filternek. „Olyan kezdő írók bontogatják itt a szárnyaikat, akik között én az ötvennégy évemmel viszonylag fiatalnak számítok” – meséli mosolyogva. A „tanórákra” kapnak egy regényt, egy hozzá kapcsolódó hívószót, majd a következő alkalomra meg kell írniuk ebből egy háromezer karakteres novellát. „A mai, rohanó világban az embereknek nincs idejük hosszú novellákat olvasni. Rendkívül tömör írásokra várnak” – szögezi le. A Filter egyik tagja nyolc év elteltével mutatkozhatott be novelláskötettel. „Akkor még nekem is van pár évem, hogy első kötetes legyek” – inti türelemre magát. Hozzáfűzi büszkén, hogy egyik novellájáért 2015 novemberében az Aposztróf Kiadó különdíját vehette át.

Gyerekmesék

2014 januárjában mesepályázatot hirdetett az iskolában. A beérkezett művekből a legjobbak kerültek be az általa szerkesztett antológiába – 41 mese, 45 illusztráció, egy képregény. A Garbo adta ki a 2014-es Ünnepi Könyvhétre „Az öreg kút meséi” címmel, Kabdebó Lóránt irodalomtörténész támogatásával. „Különleges ez a könyv, mert ezt gyerekek írták. Eddig úgy szokott ez a dolog történni, hogy a felnőttek írták-mondták a meséket, a gyerekek meg hallgatták. Ez most megfordult, most ők mesélik el a világot…” – többek között ez olvasható Csukás István ajánló soraiban. Az alkotó gyerekekkel együtt az Ünnepi Könyvhét alkalmából a Vörösmarty téren mutatkozott be, és dedikált az olvasóknak. 

Lantosi Nórának nagymamaként és ugyanakkor aktív dolgozóként sikerült megmutatnia, hogy a megszokottól eltérő, új utakra is lehet lépni. „A tapasztalat, a tudás és a bölcsesség a legfontosabb tulajdonság ebben az életszakaszban” – mondja. Fiatal pedagógusok képzésével is szeretne foglalkozni. Meghívták az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán tartott Gyermekkultúra Konferencia rendezvényre, ahol bemutatta a meseíró, meseillusztráció-pályázatot. A Magyar Pedagógiai Társaság Ifjúsági Körének is tartott előadást „Az öreg kút meséi” címmel − önreflexióval kiegészítve. Témára találását és az akció eredményeit mutatta be. Annak lehetőségét, hogyan találhat közös nyelvet, utat egy nyitott, kíváncsi tanító a gyerekekhez. 2015 tavaszán Radnóti Miklós Éjszaka című versének sorai alapján „Írj, rajzolj az éjszakáról!” címmel hirdetett pályázatot tanítványainak. „Nagyon mélyre ástak a lelkükben, ezért nem hiszem, hogy kötetbe fogom szerkeszteni a történeteiket” – mondja. Viszont ha lesz támogatója, leendő tanítóknak tanulmányt állít össze. Azt mutatja be, hogyan lehet egy gyermek meséjéből következtetni arra, ha baj van vele vagy a környezetével.

Személyes mottója: 

„A tehetség olyan, mint a kagylóban az igazgyöngy.Minél több ideig van a tenger mélyén, annál értékesebb. A mi korunkban a bölcsesség, az alázatosság, a tolerancia a lényeg. Én megélek minden pillanatot, nem kapkodom, csiszolgatom az igazgyöngyöt. Tanítványaim számomra gyöngycseppek.”