Vándor Ágnes

Úgy érzem, hogy egyetlen élet alatt legalább ötöt végigcsináltam – gondol vissza eddigi életútjára a hatodik X betöltése után négy évvel a Werk Stílus-, Film- és Kommunikációs Akadémia ma is fiatalos alapítója, aki most sem látszik ki a feladatokból. Ha pedig pályafutását, kezdéseit, bizonytalan és bátor újrakezdéseit önéletrajzszerűen kellene bemutatnia, hol, mikor, milyen munkát végzett, felsorolnia is nehéz lenne. Egy közös azért van bennük: valahogy mindegyik összefüggött a nyilvánossággal, a művészetekkel, a személyes szabadsággal, az emberi kapcsolatokkal, a szó jó értelmében vett népműveléssel. Az elsők között végezte el a népművelés szakot, a magyarral és az orosszal együtt erről is kapott diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1975-ben. 

A hetvenes években televíziós szociológiai felméréseket, fordításokat készített az MTA Tömegkommunikációs Kutatóközpont számára, a Marczibányi Téri Művelődési Központban népművelőként olyan népszerű filmklubot szervezett, hogy sokan máig emlékeznek az ott vetített Bergman-, Pasolini- és Buñuel-filmekre, a hajnalig tartó pezsgő vitákra, beszélgetésekre, melyeket Réz András filmesztéta vezetett, aki immáron több mint négy évtizede Ágnes párja. A Magyar Rádió egykori munkatársai is emlékezhetnek arra, hogy a Marczibányi térről igazolt oktatási főelőadó miként töltötte meg a rádió Márványtermét, amikor 1977-ben az akkor még betiltott Bacsó-filmet, A tanút sikerült levetítenie. Az őt akkor (is) feljelentők viszont már biztos nem emlékeznek semmire. A nyolcvanas évek már az akkori Magyar Nemzet újságíróműhelyében találták, ahol a politikai határokat feszegetve gondolkodtak jelenről és jövőről. Esszéi, interjúi, tényfeltáró anyagai a nyolcvanas−kilencvenes években megjelentek az Élet és Irodalomban és az akkori Magyar Hírlapban is. A kilencvenes évek elejének médiaháborúja az állami rádióban érte, 1992-ben ő is rajta volt az elbocsátottak százhuszonkilences listáján. Ma már tudja, hogy nem kellett volna, a megszokás mégis visszavitte a Magyar Rádió meghitt falai közé, ahol műsorokat készíthetett, és szerkeszthette a Pagoda című belső újságot. De a cenzúra, személyes szabadsága korlátozásának egyre nyilvánvalóbb jelei megérlelték benne a gondolatot: nem lesz tovább csavar egy gépezetben, inkább önként távozik. Egyik napról a másikra úgy mondott fel 2000-ben, hogy még nem tudta, mihez fog, de tudta, hogy valamit újra kell kezdenie.

Könyv a metrón

Izgalmas ajánlatot kapott: legyen egy frissen alakuló könyvkiadó kommunikációs vezetője. Kepets András tulajdonos az Ulpius-házhoz hívta. Bár nem volt tulajdonos, annak felelősségével végezte munkáját. Azt tűzte ki feladatának, hogy az elefántcsonttoronyból lehozza az irodalmat a mindennapokba, hogy a fentebb stílt ötvözze akár a leghétköznapibb gondolkodással. Imádta a munkáját, a kreativitás lehetőségét, ma is lelkesen mesél arról, miként hirdetett a metróban gondosan megterveztetett óriásplakátokkal könyvet, az országban először. Milyen sajtótájékoztatót szervezett a Catherine M. szexuális élete című regény premierjekor egy éjszakai bárban Heller Ágnes filozófus és Szilágyi Vilmos szexológus társaságában. A kötetből százezer példányt adtak el, s a kampány után Ágnest már a pr nagyasszonyának kezdték nevezni.

A kiadó szinte berobbant a közéletbe, de az éveken át tartó sikereket követően Ágnes kezdte érezni, hogy a meghatározó kérdésekbe egyre kevesebb a beleszólása. 2007-re érett meg a helyzet arra, hogy olyasvalamibe kezdjen, ami csak az övé. Titkos vágya egy országos napilap heti kulturális mellékletének szerkesztése volt, vagy egy felnőttiskola létrehozása. Az előbbi másoktól is függött, utóbbi csak tőle. Ez utóbbi mellett döntött.

Felnőttoktatás

Valójában fel sem mérte, mire vállalkozik, mai eszével biztos nem kezdett volna bele, de utólag úgy érzi, vállalkozása jó csillagzat alatt született. „Én voltam a Werk-alapítás motorja, Réz András pedig a szellemisége. Akkoriban ő egy reklámügynökség kreatívigazgatója és dizájnlapok főszerkesztője volt. Arra gondoltam, ha egyszer ezek már mind nem lesznek, abban teljesedhessen ki, amihez a legjobban ért, ez pedig a tanítás. Igazi tanárfigura, imádja a tudását átadni, remekül csinálja, és a karizmája is megvan hozzá.”

Ágnes olyan államilag és uniós pénzből nem támogatott felnőttképzést kívánt létrehozni, amely a kreativitásra, a gyakorlatra, a piaci igényekre épül. Ma is úgy véli, a felnőttoktatás lényege, hogy a taposómalomba kényszerített munkavállalók ki tudjanak onnan törni, és abban szerezzenek új, gyakorlati tudást, ami szívből érdekli őket. Sokan azért iratkoznak be stylist vagy filmes szakokra, mert a bennük szunnyadó teremtő szépséget szeretnék kiteljesíteni. A többség a piacképes, gyakorlati tudást és a szakmai kapcsolatrendszert díjazza a Werkben. „Mindig is a kreativitás különböző ágait kerestük” – fogalmazza Ágnes, aki projektmenedzserként és a GasztroWerk vezetőjeként ma is az akadémia motorja.

Ő alakítja az iskola arculatát, határozza meg stílusát, tartja kézben kampányait, s ő irányítja a menedzsmentet. Az iskola kizárólag a diákok tandíjából tartja fenn magát: félévente olyan százötvenen tanulnak a Werkben. Az óraadó tanárok száma jóval meghaladja a százat, róluk a diákok félévente kérdőívet töltenek ki. „Ha valamelyik tanár az értékelésben négy alát kap, a következő félévben már nem hívjuk” – utal szigorúságukra a menedzser. Így az adott témakör legjobbjai tanítanak az Akadémián: Péterfy Gergely írótól Hajdú Szabolcs filmrendezőn, Segal Viktor séfen át Szipál Márton fotóművészig. 

Légy önmagad!

„A stílus nálunk születik”, „A trendet teremtjük, és nem követjük” – így szólnak az akadémia szlogenjei, melyek kifejezik, mit kínál a Werk oktatási filozófiájával, stílusával.. „Vedd kezedbe a világot! – ez volt az eredeti szlogenünk, az egyik mai pedig: Légy önmagad! Valójában újrakezdést kínálunk felnőtteknek – magyarázza Ágnes. – Arra motiváljuk hallgatóinkat, hogy legyenek önállók, akár vállalkozók is, csináljanak új brandet. Több gasztrohallgatóm például már alapított éttermet. Büszke vagyok rájuk, nem a pénzre hajtanak, hanem arra, hogy egyediek legyenek, és tiszta alapanyagból dolgozzanak.” Ugyanakkor nagyon szomorúnak tartja, hogy ma Magyarországon tragikus szinten áll az állami felnőttoktatás. „Minket nem közpénz, hanem a hallgatóink tartanak el. Ezért élményszerűen olyan tudást kell adnunk, amit értékel a piac. Sikerélményt és önismeretet szeretnénk adni. Számunkra ez egyfajta küldetés, nem is tudnánk rutinból csinálni.”

2016-ban már tizedik évét kezdi a Werk, sokan sokat köszönhetnek az akadémiának. A két tulajdonos is elégedett, ha visszatekint az elmúlt évtizedre: „Ma már a Réznek nincs lapja, nem dolgozik reklámügynökségnél, az lehet, aki ő valójában: tanár” – összegez Ágnes, hogy családi oldalról is megérte annak idején élete újrakezdése.

Személyes mottója:

„Kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat, vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.” /Albert Einstein/