Nem szégyell állandóan tanulni. Angolul például. Weith Katalin még diákéveiben határozta el, hogy nyaranta két hetet angol nyelvterületen tölt. Ezalatt megismeri több ország kultúráját, külföldi nyelvtanfolyamokra iratkozik be. A szállása mindig kinti családoknál volt, náluk nem úszhatta meg az állandó kommunikációt. Így a beszélgetés sohasem okoz neki frusztrációt… Pályája kezdetén egyébként tanító lett, majd gyógypedagógusként folytatta. Vonzotta a szociális pálya, lelki segítő volt nehéz sorsú gyerekek mellett. Ám agilitása, mozgékonysága és felfelé törekvése a cégmenedzselés irányába vezette, míg rá nem jött, hogy a cégsikerek irányítása, vagyis a pr érdekli őt igazán, és újabb diplomát szerzett a 90-es évek elején a Külkereskedelmi Főiskolán.
„Megalapítottam a Branding pr-ügynökséget 1993-ban. A Magyar Televízió Márkás históriák című műsorának lettünk partnercége, és 17 multinacionális vállalatnak készítettünk közösen pr-filmet, amely amellett, hogy szakmai kihívás volt, nagyot lendített ügynökségi ismertségünkön is. Így kaptam felkérést 1996-ban a Fővárosi Millecentenáriumi Fesztivál sajtófőnöki feladataira. Megérintett a politikai kommunikáció szele, és hogy meg tudjak felelni a szakmai elvárásoknak, elvégeztem a politológia szakot a Budapesti Corvinus Egyetemen. Nem vagyok diplomagyűjtő, de a maximalizmusom része, hogy szeretek érteni ahhoz, amivel foglalkozom.”
| 25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ |
| Ráébredt, hogy a kommunikációval a világot is meg lehet váltani… |
A sajtófőnöki munka közben ráébredt, hogy a kommunikációval a világot is meg lehet váltani: „Mindig is a jobbítás volt a fő küldetésem, hogy egy élhetőbb világot teremtsünk magunk körül. Ma is ezért dolgozom.” Végül a vezetők közti párbeszéd menedzseléséből lépett át a vezetői tanácsadás és szervezetfejlesztés világába, miközben átképezte magát coachnak. Így bővítette gazdasági, politikai ismereteit és a kapcsolatait.
Politikai érdeklődése folytán rábukkant Duncan Shelley íróra, akiről kezdetben azt hitte, hogy amerikai. Elolvasta az egyik izgalmas, politikai thriller műfajú trilógiáját, majd nem nyugodott, míg rá nem talált az íróra. Kiderült róla, hogy írásból vegetáló, kiadói által kiszipolyozott, magyar alkotó. „Van egy online íróakadémiája, amire beiratkoztam, és ilyen módon személyesen is találkoztunk. Tízéves kora óta ír, soha nem foglalkozott mással. Mialatt a trilógiát olvastam, filmként láttam magam előtt. Menedzselni kezdtem őt, és öt éve megalapítottam a Brooks Kiadót − kiszabadítva őt a korábbi lenyúlók karmaiból. Azóta 19 Duncan-könyvet publikáltam, kettőt angolul. Eldöntöttem, hogy a trilógiából hollywoodi filmnek kell készülnie.” Innen indul Katalin új élete, filmes keringője.
Először csak a menedzselést akarta, vagyis a produceri munkát, de rájött, hogy őt valójában a filmkészítés is érdekli, s megint tanulni kezdett. Filmes tanulmányait a Werk Akadémián kezdte 2011-ben, majd 2012-ben Los Angelesben végzett egy „filmmaking” kurzust a New York Film Akadémián. 2012-től az ELTE-BFA hallgatójaként forgatókönyvírást, rendezést, produceri ismereteket tanult, 2015-ben pedig felvételt nyert az ELTE Filmtudományi Kar MA-képzésére. „Boldoggá tesz, hogy ötvenévesen kezdtem el a tanulmányaimat a huszonévesek között, ugyanolyan felvételi eljáráson mérettem meg magam, mint ők. Ugyanúgy dolgozatokat írok, és számomra is ugyanúgy kezdődik a vizsgaidőszak” – mondja lelkesen.
Persze ezek fontos hátterek a táncteremben, ahol Katalin revüje zajlik. „A hollywoodi képzésen négyes csoportokba osztottak minket, s a kis csapattal kisfilmeket készítettünk hat héten keresztül. A csoportban minden alakalommal más-más feladatot végeztünk: voltunk rendezők, producerek, operatőrök, világosítók, vágók… Ezalatt tizenhat kisfilmet csináltunk, de ami a lényeg, naponta bejártunk a Universal Stúdióba. Csodás érzés volt! A kurzus közben a Facebookon folyamatosan hírt adtam magamról, és egyszer csak keresni kezdtek producerek…” Megtalálta például a Drága Elza producere, hogy segítsen a produkció befejezésében. „A forgatókönyv átírásában és a stáb menedzselésében is részt vettem amellett, hogy segítettem előteremteni a film befejezéséhez hiányzó összeget. Vagyis mindazt, ami egy valódi producer dolga. A film tavaly novemberben került a mozikba, ezzel megszereztem az első önálló produceri kreditemet. Nagyszerű érzés volt a filmvásznon látni a nevemet a többi kiváló alkotó között.”
| 25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ |
| Mindig vonzottak a kihívások és egy új dolog kipróbálása, felépítése − ez az idő múlásával sem halványodott. |
Mialatt beszélgetünk, éppen egy másik filmjük bemutatója zajlik Oregonban, ahol tavaly két hetet töltött a forgatáson. Ebben a filmben executive producerként működik közre. Egy rövidfilmjük az idén Floridában nyert egy filmfesztiválon első filmes rendezői díjat. „Jelenleg három nemzetközi koprodukciót készítek elő, köztük az eredeti Duncan Shelley-trilógia filmadaptációját, ezt a projektet beválogatták a kanadai Atlantic Filmfesztivál marketjére. Röviden, ide sikerült eljutnom, időközben Berlin, Cannes és Los Angeles filmfesztiváljait is megjárva, sok nehézség leküzdésével, de mindig optimistán és nagy hittel követve célomat. Egyáltalán nem érzem, hogy a korommal foglalkoznom kellene, ez szemlélet csupán, mindig vonzottak a kihívások és egy új dolog kipróbálása, felépítése − ez az idő múlásával sem halványodott. Örömmel adok pozitív biztatást azoknak, akik a koruk miatt hezitálnak új dologba kezdeni.”
Független filmes, így hívják azt a státuszt, amelyben Weith Katalin működik. Ez egy olyan cím, ami azt jelzi, hogy stúdióktól nem függő, önálló úton járó produkciós műhellyel van dolgunk. Ez ma már rang, nemcsak itt, Amerikában is. „Függetlenül és szabadon dolgozom – állítja. – A produkcióink költségeit befektetőktől hozzuk leggyakrabban. Az egyik Duncan-filmünk, egy sci-fi nagyjátékfilm forgatókönyve már elkészült, egy kanadai írónővel írtuk. Most tárgyalok potenciális koprodukciós partnerekkel és befektetőkkel, és talán a nagy cél hamarosan valóra válik...” Elképedve nézek rá. „Igen, igen, kellenek hozzá a véletlenek is, amelyek, mint tudjuk, nincsenek. Egy személyiségfejlesztő tréningen ismertem meg az egyik befektetőnket. A bemutatkozáskor elmondtam, hogy én vagyok Duncan Shelley menedzsere, s a trilógiáiból filmet szeretnék készíteni. Erre ő mosolyogva azt mondta, hogy évek óta keresi Shelley kiadóját, mert ő az egyik kedvenc írója, és örömmel támogatja a megvalósítást.” Weith Katalin egyszerre tizenhét projekten dolgozik. Úgy látszik, ennek a táncnak sosincs vége!
„Ha felelősnek, illetékesnek és elhivatottnak érezzük magunkat,
az mély meghatottságot és nagy bátorságot ébreszt bennünk.” /XIV. dalai láma/