Tudományos, kutatói tevékenységét tekintve a 2009-ben befejezett Jedlik Ányos kutatási projekt váltott ki legutóbb nagy visszhangot, melynek során a népegészségügyi szempontból legjelentősebb betegségek magyarországi helyzetét és megelőzési lehetőségeit térképezték fel.
Az egyetlen magyarországi népegészségügyi kart vezeti Debrecenben, az egyetemen. Úgy tartja, ez az ő legnagyobb büszkesége. Annál is inkább, mert Nyugat-Európában, Amerikában valamire való egyetem nincs népegészségügyi kar nélkül. „Úgy gondolom, ez nagyon fontos eredménye az én szakmai tevékenységemnek – mondja határozottan. – S ma már jelentős a hatása, a HVG minden évben megjelenő felsőoktatási képzési minőségi rangsorában legutóbb 167 hazai kar közül a huszonhetedik helyet szereztük meg.”
Az elődintézetekből 2005-ben jött létre a népegészségügyi kar, mára öt önálló intézete és számos tanszéke van. A népegészségügy területére az élet irányította a professzor asszony pályáját, nem tudatos választása volt. „Nem hiszek abban, a művészi pályát kivéve, hogy valakinek a tevékenységéhez különleges adottsága vagy tehetsége kell, hogy legyen. Inkább hiszek abban, hogy van mindenkinek egy belső töltése, késztetése, fogékonysága és problémaérzékenysége, s ezt azon a területen kamatoztatja, ahova az élet rendeli.”
Ádány Róza elméleti kutatóként kezdte, kötőszövet-biológiai kutatásokkal, onnan került a labordiagnosztikai területre, majd pályázott a közegészségtani intézetbe a kilencvenes években. Az élet hozta, hogy egy világbanki pályázat keretében irányíthatta az egészségügy átalakítását célzó, 1996-tól 2000-ig tartó programot. Akkor jött létre két intézet: a Népegészségügyi Menedzserképző és a Népegészségügyi Iskola, a mai kar elődje.
Amikor rákérdezek, helyes-e azt gondolni, hogy ez a képzés az ő személyes befolyásának az eredménye, természetesen elhárítja a feltételezést. „Úgy gondolom, nekem személyemben nincs befolyásom. Annak van befolyása, amit mi csinálunk. Ma már nincsenek nagy, magányos felfedezők, hanem teamek vannak. Amit a debreceni kar tesz, annak van befolyása. Akkor lennék boldog, ha a legbefolyásosabb oktatóhellyé válnánk.”
Azt szeretné elérni, hogy ami leíró, illetve elemző jellegű kutatást elvégeztek a magyar lakosság egészségügyi helyzetével kapcsolatban, annak legyen hatása, befolyása a magyar egészségpolitikára. „Azt remélem, volt és van hatásunk erre. Ebben az értelemben mindenki, aki alkotó munkát végez, befolyásos akar lenni.”
Ebből az irányból nézve nevezhető nagy hatásúnak az a hároméves kutatás, amelyben feltérképezni igyekeztek a magyar lakosság egészségének állapotát. „A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a hazai lakosság egészségi állapotának érdemi befolyásolásához a legfontosabb lépés lenne az alapellátás átalakítása, szolgáltató jellegének erősítése.” Mindez a családorvosi rendszer funkciójának újragondolását, megelőző, szűrő jellegének felerősítését feltételezi. Ez egyben az alapellátó teamek átalakításával járna együtt. Vagyis az alapellátásban ne csak családorvos és ápoló tevékenykedjen, hanem népegészségügyi szakember és egészségpszichológus is. „Mert a magyar ember nemcsak testében beteg, hanem lelkében is.
”Nemrégiben kapták meg az értesítést, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megújította programjuk támogatását az elkövetkező öt évre. Az ország egyetlen népegészségügyi kutatócsoportjaként tovább dolgozhatnak. A munka középpontjában a hazai cigány lakosság egészségmagatartása, egészségállapota, ennek a befolyásolása áll majd.
1988-ban PhD-fokozatot szerzett az egészségtudományok területén,1992-ben pedig DSc-fokozatot az elméleti orvostudományok terén. Egyetemi tanár, professzor, 1977-től dolgozik a Debreceni Egyetemen, a klinikai laboratóriumi vizsgálatok, illetve a megelőző orvostan és népegészségtan szakorvosa. Kutatási területe a nem fertőző betegségek okozta morbiditás monitorizálására alkalmas adatgyűjtési program, a genetikai polimorfizmusra épülő molekulárbiológia, a népbetegségek genetikai determináltsága, a lakosság egészségi állapotának indikátorai. Munkásságát számos díjjal ismerték el.