"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Ha ezt Anna Karenina tudta volna...!

Mit tanított szeretetről és emberi lehetőségről Tolsztoj? Hét lecke az élet művészetéről az egyik legnagyobb írótól.

Tolsztoj olyan orosz nemesi családba született 1828-ban, amely óriási birtokokkal és szolgálók hadával bírt. A kis gróf szeszélyes volt, kiszámíthatatlan és erőszakos. Embereket ölt háborúban, párbajozott, kártyázott, élvezte a parasztok munkájának gyümölcsét, de a büntetésüktől nem riadt vissza, csalt, züllött életet élt- emlékezett vissza naplójában. 

 

 

 

Ahogy múltak az évek, fokozatosan felhagyott a dekadens élettel, és visszautasította az arisztokrácia megkövesedett nézeteit. A világról alkotott radikálisan új, konvencióktól távoli nézeteivel megbotránkoztatta kortársait. Roman Krznaric brit kultúrtörténész összefoglalta, Tolsztoj életútjának tanulságai hogyan használhatók iránytűként a mindennapi élethez.

 

Nézzünk nyitottan a világra

 

Tolsztoj egyik legnagyobb erőssége az volt, hogy az új élmények alapján képes volt és meg is akarta változtatni gondolkodását. Az 1850-es években a krími háború vérfürdőjét látva élete végéig pacifista maradt. 1857-ben, látott egy nyilvános kivégzést látott guillotine-nal Párizsban: sosem felejtette el a levágott fej huppanását a földön. Ezután meggyőződéses szembenállójáa lett az államnak, mert szerinte a kormányok nemcsak erőszakosak voltak, de csak a gazdagok és hatalmasok érdekeit képviselték. Az Államot összeesküvők gyülekezetének tartotta, ezért nem volt hajlandó egyetlen kormánynak sem szolgálatába szegődni. Megkérdőjelezte a mélyen gyökerező dogmákat és hiteket, amelyekkel az ember gyermekkora óta átitatódik.

 

Legyünk együttérzők

 

Tolsztoj empátiája az emberiséggel, különösen a kiszolgáltatott, elnyomott emberek iránt máig példamutató. Nemes ember létére az 1860-as években nemcsak átvette a parasztok öltözetét, de felszabadított munkásaival együtt dolgozott a birtokon: szántott, épített, szorgoskodott. Egy arisztokrata számára ez elképzelhetetlen lett volna. Bár kétségtelenül volt némi leereszkedés cselekedtében, de élvezte a paraszták társaságát, és tudatosan kerülte a városi irodalmi és arisztokrata köröket. Azt vallotta, hogy sosem érthetjük meg más emberek életét annak valóságában, míg bele nem kóstoltunk.

 

Hagyjunk nyomot a világban

 

Kékvérű társaitól az is megkülönböztette az írót, hogy gyakorlati lépéseket is tett azért, hogy enyhítse az emberek szenvedését. Ennek egyik ékes példája az éhínség elleni segélyezés megszervezése. Miután 1873-ban rossz lett a termés, egy évre félretette az Anna Karenina írását, hogy az éhezők számára élelmet szerezzen. Egyik rokonának írt levelében azt vallja, hogy nem tudott elszakadni az élő emberektől azért, hogy képzeletbeliekkel foglalkozzon. Barátai és családja őrültségnek tartotta, hogy a világ egyik legkiemelkedőbb szerzője egy mesterművet hanyagol el. Ugyanezt megismételte 1891-ben, amikor két évig ételt osztott és adományokat gyűjtött. Vajon melyik mai bestsellerszerzőről tudnánk elképzelni, hogy két évig jótékonykodással foglalkozik az írás helyett?

 

Legyünk az egyszerű élet művészetének mesterei

 

Miután az 1870-es évek végén idegösszeomlást kapott, Tolsztoj visszautasított minden intézményesített vallást, beleértve az ortodox egyházat, amelynek elvei szerint nevelték. A kereszténységet forradalmi módon értelmezve spirituális és anyagi aszkétizmust hirdetett. Abbahagyta az ivást, a dohányzást és a húsevést. Önálló, önfenntartó kis közösségek megteremtését ösztönözte, ahol a vagyon közös. Ezek a tolsztojánus közösségek világszerte elterjedtek, és Mahatma Gandhi 1910-ben alapított ashramjának is a Tolsztoj Farm nevet adta.

 

Legyünk tudatában a bennünk rejlő ellentmondásoknak

 

Az új, egyszerűbb élet küzdelmekkel és ellentétekkel járt. Bár egyetemes szeretetet hirdetett, Tolsztoj folyamatosan veszekedett és gyakran fizikailag bántalmazta feleségét, Szofját. Sőt, az egyenlőség apostola sosem tudta igazán feladni jólétét és kiváltságos életmódját. Hosszú élete végéig egy óriási házban lakott, szolgálókkal körülvéve. Az 1890-es évek elején családja kívánságával szemben feladta művei nagy részének szerzői jogát, amivel gyakorlatilag egy vagyont pazarolt el. Tekintve, milyen kiváltságos helyzetbe született, személyiségének átalakulása - ha nem is teljes mértékben alakult át-, mindenképpen csodálatra méltó. 

 

A kézimunka jót tesz

 

Tolsztoj felismerte, mennyire fontos, hogy test és szellemnek egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy alkothasson. Ezért írás közben gyakran letette a tollat, hogy beálljon a mezőn szántani lovaival, sarlót és fűrészt tartott íróasztala mellett a falnak támasztva. Életének utolsó éveiben, amikor írók és újságírók tették tiszteletüket a szakállas írónál, mindig meglepődtek azon, hogy a világ egyik leghíresebb írója cipészszerszámaival csizmát javítgatott.   Ha ma is élne, valószínűleg azt tanácsolná, hogy illesszünk valamilyen kézimunkát a mindennapi tevékenységeink közé, mint hogy szabadidőnket mobiltelefonokon való pötyögéssel töltjük. 

 

Tágítsuk ismeretségi körünket

 

A legfontosabb életlecket, amit Tolsztojtól tanulhatunk, hogy az ő példáját követve felismerjük: az előítéletek, megkövesedett nézetek felszámolásának, új világlátás kialakításának legjobb módja, ha olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akiknek nézetei és életmódja különbözik a miénktől. A Feltámadás című regényben azt írja, hogy a legtöbb ember- akár politikus, üzletember vagy tolvaj- ösztönösen olyan emberek társaságát keresi, akik vele egyező nézeteket vallanak, hozzá hasonló életet élnek. Saját körünkön belül mozogva azt gondolhatjuk, hogy teljesen normális, ha két házunk van, vagy ha ellenezzük az azonos neműek házasságát. Nehéz felismerni, ha egy nézet hamis, igazságtalan vagy félrevezető, ha a saját körünkön túl nem látunk. A kihívás az, hogy beszélgetésbe elegyedjünk azokkal, akiknek értékrendszere és tapasztalatai eltérnek a sajátunktól, és meghaladjuk saját köreinket.