"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Krízis vagy lehetőség?

Mindenkinél eljöhet az idő, amikor kételyek fogják el céljait és életét illetően. Ez azonban nem mindig rossz, gyakran egy új kezdet jele is lehet.

Minden férfi és nő életében mérföldkőnek számít, ha ötvenes éveihez közeledik. Ekkor tapasztaljuk meg azt, hogy a gyermekeink függetlenedtek, már nem szorulnak gondoskodásra, és az idő múlását, az idősödés gondolatát hirtelen rendkívül nyomasztónak érezhetjük. Munkánkkal kapcsolatban is felmerülhetnek kérdések. Kiteljesedtünk-e a pályánkon, vagy jobb lenne más területen is kipróbálni magunkat, még a nyugdíjas évek előtt?

 

Az életközépválság vagy kapuzárási pánik a közhiedelemmel ellentétben nem csupán a férfiakat, de a nőket is érinti, és nem is jelent feltétlenül pánikot. Lehet, hogy valóban szorongás és félelem fog el minket, de meglepően felszabadító érzéseket is megtapasztalhatunk ilyenkor. Van, akit az elmúlás gondolata foglalkoztat, vagy rosszabb esetben depresszióba kerget, mások inkább arra törekszenek, hogy a legtöbbet hozzák ki a fennmaradó időből. Szakértők egyetértenek abban, hogy nincs egységes meghatározás a kapuzárási pánikra, hiszen számtalan viselkedési formában megnyilvánulhat ez a jelenség. A Wisconsini Egyetem felméréséből kiderül, hogy ebben az időszakban történhet egy sor olyan esemény, amely változásokat idézhet elő az életünkben. Ilyen a szülők halála, a munkánk elvesztése, a hanyatló nemi vágy, a válás, vagy éppen egy betegség.

 

 

Az életközépválság jelei

 

Bokor Judit pszichológus, pszichoterapeuta és klinikai szakpszichológus szerint ebben a helyzetben olyan viselkedési módokról beszélhetünk, melyek nem mindig érthetők a kívülállók számára. „Ezek a változások szélsőséges esetben akár egyfajta személyiségváltozással is járhatnak. Például valaki eddig nagyon sokat és komolyan dolgozott, és egyszer csak úgy dönt, hogy »lazább« lesz. A lazaság jelenthet éles váltást is, például felmond a munkahelyén, és valami másba kezd. Vagy megváltozik az érdeklődési köre, új hobbijai lesznek, más lesz az öltözködési stílusa, zenei ízlése. Egyfajta ingerlékenység, türelmetlenség, kapkodás is megjelenhet, hiszen az illető azt kezdi érezni, sietni kell, fogy az ideje. Mindezek hátterében persze egyfajta gyászfolyamat áll, hiszen el kell engedni sok mindent, a fiatalságot, az időtlenséget, sok-sok lehetőséget: az ember rájön, felette is elszáll az idő. Az a felismerés, hogy csak egy életünk van, és az is elmúlik egyszer, mindenkit komolyan megérint. Ám sokféleképpen lehet erre reagálni, nem csak pánikkal vagy krízissel, netán depresszióval.”

 

A szakértő elmondta, a változás másképp érinti a nőket és másképp a férfiakat. „Nőknél az okozhat pánikot, hogy kifutnak a gyermekvállalási időből. Bizonyos életkor után el kell engedni ezt a lehetőséget, és ennek a ténynek a felismerése okozhat egyfajta válságot. Ugyanakkor, akinek vannak gyerekei, felnőnek és kirepülnek, és ott marad a fészek üresen. El kell gondolkodni, hogyan tovább, nem lehet és nem is gyakran történik manapság, hogy azonnal nagymamaszerepbe kerül egy nő. Tehát egyfajta szerepválságról is beszélünk, hiszen a szülői szerep háttérbe szorul. Sokan éppen ekkor kezdik azt érezni, hogy még fiatalok, még új dolgokba kezdhetnek, akár új kapcsolatba is. Vagy anyából ismét nő válhat, lehet időt fordítani – különösebb bűntudat nélkül – ismét csak magukra, nem csak a gyerekekre.”

 

A férfiak ekkor érzik úgy, hogy utolsó esélyük nyílik egy új család alapítására. Sokaknál egyfajta bizonyítási vágy áll a háttérben, másodszor jobban szeretnék csinálni, érettebben, megfontoltabban, mint korábban. Bokor Judit szerint bizonyos változások mindkét nemnél megfigyelhetők. Ilyen például a testi változás miatti aggodalom, amibe beletartozik a fittség, a fiatalosság iránti vágy is. Sokan újra sportolni kezdenek, és egészségesebben táplálkozni.

 

A változás nem mindig rossz


A kapuzárási pánikkal kapcsolatban talán a legnagyobb tévhit, hogy sokan valóban szó szerinti válságot, esetleg pánikot látnak benne. Mert bár a jelenséget valóban kísérheti depresszió, a változás új lehetőségeket, esetleg fejlődést is hozhat. „Sokan pejoratív értelemben használják, ami nem is csoda, hiszen a pánik szóval jelölik. Talán ha egyszerűen életközepi változásnak neveznénk, mindenki természetesebben tudná az életébe integrálni azokat a változásokat, amelyek így-vagy úgy, de mindenkit megérintenek. Azt, aki felismeri önmagában a változtatás igényét, nem biztos, hogy meg kell mosolyogni, sőt: példát is lehet róla venni” – mondta a pszichológus.

 

Bokor Judit szerint, mint mindennek, az életközépválságnak is megvannak a maga pozitívumai, csak fel kell ismerni őket. Ilyenkor még van idő változtatni, valami újba kezdeni. „Lehet mérleget készíteni, mi sikerült eddig, mi fér még bele, de akár arra is gondolhatunk, mit szeretnénk hátrahagyni. A legrosszabb, ha valaki önsajnálatba süllyed, vagy depresszióssá válik, esetleg fizikailag is megbetegszik.”

 

A probléma ott kezdődik, hogy nem mindenki kezeli természetesen a kapuzárási pánikot, és nem készülnek fel erre az időszakra. „Szerintem életszakaszok vannak, és ezekkel tudatosan szembe kell tudnunk nézni. Egyfajta depresszív realizmusról is beszélhetünk, hiszen reális, hogy öregszünk, fogy az időnk, és egyszer meg fogunk halni. Ennek a ténynek a felismerése nem könnyű. Egy érettebb személyiség képes erre, azonban ha valaki túl sok elhárító mechanizmussal dolgozik – nem képes elviselni bizonyos tényeket, lelki történéseket, érzéseket –, valóban nagyon megijedhet. Az ijedtség megnyilvánulhat egyfajta lemondásban, depresszióban, tehetetlenségben, de az is lehet, hogy az illető kicsit mániásan pörögni és kapkodni kezd. Ez a párkapcsolatokat megviselheti, különösen akkor, ha az »üres fészek szindróma« nehezen kezelhető. Nem biztos, hogy a pár a gyerekek kirepülése után újra egymásra tud találni. Néha nagyon sokat kell dolgozni ezen, a megoldás nem jön magától” – mondta a pszichológus.

 

A szakember azt tanácsolja, hogy készítsük fel magunkat a változásra, így csökkenthetjük a negatív hatásokat. „Szembe kell nézni vele, folyamatosan. Az idő múlik, amit ma megteszünk, annak lesznek következményei. Az orvostudományban a megelőzést nem győzik hangsúlyozni, én azt is hozzáteszem, hogy pszichésen is fel lehet készülni sok mindenre, és akkor nem ér váratlanul semmilyen életszakasz.”