"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Természeti kincs a kristálypohárban

A whisky a világ egyik legnépszerűbb röviditala, amely egyszerre életérzés, szimbólum és a kemény munka gyümölcse.

A whisky vagy whiskey (az előbbi rendszerint a skót és kanadai, az utóbbi az ír és az amerikai márkák írásmódja) olyan égetett szesz, amely őrölt gabona erjesztésével és lepárlásával, fahordóban érlelve készül. A gabona – whisky-típustól függően – lehet árpa, árpamaláta, rozs, rozsmaláta, búza, kukorica vagy ezek keveréke. Whiskygyártással a világ számos országában foglalkoznak, közülük mégis a legjelentősebbek az amerikai, ír és skót típusú italok, amelyek más módszerrel készülnek, és így más ízvilágot képviselnek.

 

 

Az amerikai whiskey alaptípusa a grain whiskey, amelyek összetételében a kukorica (Bourbon whiskey) és a rozs jelentős szerepet játszik. Lepárláskor általában nem készítenek 80%-nál nagyobb alkoholtartalmú párlatot, és a nem kukoricawhiskeyt legalább 2 évig érlelik új, belülről elszenesített tölgyfahordóban. A Tennessee whiskey-t a lepárlás után általában cukorjuharból készített faszénen keresztül csepegtetik (szűrik), mielőtt a fahordóban érlelnék, azonban ez nem kötelező, és a Tennesseet a hatályos törvények sem tekintik külön whiskey-fajtának.
A legtöbb ír whiskyt háromszor párolják le. A törvény szerint az ír whiskey-t Írországban kell készíteni, és legalább három évig fahordóban érlelni, bár általában az érlelés ennél három-négyszer hosszabb ideig tart. A legtöbb esetben a malátát nem tőzegfüsttel szárítják, de a fő kivétel a Connemara Peated Single Malt Irish Whiskey. Típusát tekintve a single malt, single grain, blended, valamint a kizárólag itt gyártott pure pot still whiskey fajta fordul elő. A blended whiskey esetén a single grain összetevőhöz keverhetnek akár single malt, akár pure pot still fajtát, a végeredményt általában nem különböztetik meg.

 

A skót whiskyket (Scotch whisky) legalább kétszer, némely esetben háromszor párolják le. A nemzetközi jog szerint a Scotch megjelölést csak Skóciában desztillált és legalább három év és egy napig tölgyfa hordóban érlelt whisky viselheti. Ha több hordóból keverik őket, akkor kora a legfiatalabb összetevő kora. Sok hordóerősségű whiskyről (cask strength) hiányzik a kormegjelölés, mivel minimális mennyiségben tartalmaznak ízesítésül fiatalabb összetevőket. A skót whisky alaptípusa a malátawhisky (malt) és a gabonawhisky (grain), amelyekből keverékeket (blended) készítenek. Ez utóbbiak uralják a piacot, de a legmagasabb ára a házasítatlan malátawhiskyknek (single malt) van. Nincs a skót whiskyben semmi rejtélyes. Kell hozzá gabona, élesztő, víz, némi kézimunka és ügyesség. Aztán – egy szigorú skót törvény szerint – legalább háromévi és egy napi érlelés tölgyfa hordóban, skót földön. Ennyi, semmi titok. A végeredmény mégis világsiker, a scotch még sohasem fogyott jobban, mint manapság. A gazdasági válság ellenére az egész világ vásárolja, az ital a nehézségek ellenére is hódít.

 

A kőolaj mellett a whisky is természeti kincs

 

Az ital az északi-tengeri kőolaj mellett Skócia legnagyobb kincse, a desztillálók teljes gőzzel működnek. Tavaly a gyártók nem mindennapi, 4,2 milliárd fontos exportbevételre tettek szert, idén még nagyobb lehet az összeg, hiába az adósságválság, a fogyasztás radikális csökkenése Spanyolországban és Görögországban, a betegeskedő bankok és a tartósnak bizonyuló recesszió Nagy-Britanniában. Mert a whiskyt manapság elsősorban a fejlődő országokban kortyolgatják szívesen, a skótok pedig megtalálták a siker receptjét: több befektetés, több nyereség – és több whisky, mint valaha.

 

 

A fiatal skótoknak azonban mindez nincs ínyükre, ódivatúnak tartják a gabonapárlatot. Glasgow vagy épp Aberdeen pubjaiban a sör mellett inkább a vodka és a gin fogy. „Én sem iszom whiskyt” – mondja a 39 éves John Park. Pedig ő a whisky új ura Skóciában.

 

 

A munkáspárti politikus egy évvel ezelőtt alapította a pártokon átívelő whisky-munkacsoportot a skóciai parlamentben. Legfőbb célja, hogy még több pénzt sajtoljanak ki az ottani főzdékből. Számára a whisky üzleti kérdés. „Ez az az ágazat, amelyben világviszonylatban versenyben tudunk lenni” – fejtegeti a Der Spiegel című magazinnak. Ő már csak tudja, választókörzetében – Mid Scotland and Fife – sokan élnek a whiskyből. A szeszes ital ügye egész Skóciában olyan jelentős, hogy már felmerült: igény lenne egy whisky-ügyi miniszterre.

 

A globalizáció itala

 

A whiskyfőzés kulcsfontosságú az egész gazdaság, azon belül is az export és a munkaerőpiac számára. John Park néhány hete nagyszabású szimpóziumot hívott össze, amelyet Whisky – helyi jellegzetesség vagy nemzetközi nagykövet címmel rendeztek meg. Az idei év ugyanis fordulópont a nagy múltú nedű történetében: most először a fejlődő országokban több scotch folyik majd, mint az összes ipari országban együttvéve. Skócia sokat is tesz ezért. Park harcostársai például rengeteget utaznak. „Eddig 65 országban jártam” – büszkélkedik Ken Lindsay, a Chivas Regalt és a Ballantine'st gyártó Chivas Brothers marketingvezetője. Palackjaik a világ 190 országában kaphatók, még olyanokban is, ahol amúgy tilos alkoholt fogyasztani, például a vallási szigoráról ismert Szaúd-Arábiában. „A scotch a globalizáció itala” – vélekedik Lindsay. Legyen szó akár Nigériáról, akár Brazíliáról, Mexikóról, Indonéziáról vagy Kínáról, a gyorsan fejlődő, egykor szegény országokban a fogyasztók új típusa jelent meg. Fiatal, becsvágyó, most befutott fiatal férfiak milliói akarják frissen megszerzett státusukat némi luxussal ünnepelni. Ehhez pedig a megfelelő ital is hozzátartozik.

 

A marketing a siker kulcsa

 

A skót whiskynek pedig már legalább Viktória királynő óta nagy a híre. A főzdék a 19. században már hirdettek, manapság a skót whisky elsősorban ebben különbözik például a japántól. „Hirdess, és a hirdetés életben tart” – prédikálta egykor Tommy Dewar, a nevét viselő whisky atyja az első világháború idején. Tanácsát még ükunokáinak generációja is követi. „Óriási pénzeket költünk marketingre” – árulja el Lindsay. A reklámok révén a főzdéknek sikerült az alkoholnál, a vanília és a füst aromájánál sokkal többet tölteniük a pohárba.

Aki skót whiskyt iszik, az a hagyomány és a mágia, a kozmopolita íz és a tiszta skót természet nyomait érzi benne – legalábbis a marketinges szakemberek szándékai szerint. A rejtélyes nevek, mint amilyen a Glenallachie, a Laphroaig vagy a Knockdhu, csak erősítik a misztériumot, amely a kevésbé romantikus valóságot leplezi.  Igazából ugyanis csak a drága single malt whiskyknek kell csak a skót főzdék valamelyikéből származniuk, és válogatott szemekből készülniük. A legtöbb scotchfélét valójában a nagy konszernek gyáraiban kotyvasztják különféle gabonapárlatokból, távol Skóciától.

 

Az örök whisky

 

A Chivas manapság Londonban székel. Még rosszabb, hogy a cég a francia Pernod-Ricard konszern tulajdona. A Chivas mindazonáltal nemrég új életet lehelt egy ósdi desztillálójába, és milliókat költ termékei kiépítésére. Az aranyláz szagát a Johnnie Walkert és a J&B-t főző Diageo cég is megérezte, amelynek szintén Londonban van a székhelye. Ők például keverik a különböző desztillálóikban készülő whiskyket egy kis single malttal. Úgy tűnik, a recept bevált, a Diageo, amely a Guinness sört és a Smirnoff vodkát is gyártja, az elkövetkező öt évben egymilliárd fontot akar elkölteni Skóciában. A döntést nem volt nehéz meghozni. A fejlődő országok lakossága fiatal, még sokáig ihatnak. „A whisky-boom örökké fog tartani” – állítja Paul Walsh, a Diageo feje. (MTI)