"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

A szusirizs titka

Azukibab, umeboshi, wakame, wasabi, schichimi - a japán konyha kellékei, amelyek ma már mindenütt ismertek.

Manapság, amikor a szupermarketek és a delikáteszboltok polcairól is bármikor leemelhetünk egy doboz szusit, nehéz elképzelni, hogy a japán konyha népszerűsége viszonylag új keletű.

Harminc évvel ezelőtt még a nemzetközi gasztronómiában sem volt olyan erőteljesen jelen, mint ma. Kérdezzenek csak meg egy séfet vagy egy gasztronómiai szakembert, hogy melyik világkonyha van rá a legerősebb hatással, vagy melyik kulináris úti cél inspirálja a leginkább, tízből kilenc biztosan Japánt fogja mondani. Nem volt ez másképp a hetvenes években sem, amikor a francia nouvelle cuisine irányzat felfedezte magának a távoli szigetországot. A századforduló művészeihez hasonlóan a séfek számára is teljesen új perspektívát nyitott, japán utazásukról visszatérve radikálisan átgondolták a konyhaművészetüket. Semmilyen más konyha nem volt olyan erős hatással a mai modern gasztronómiára, mint a japán.

 

A japán konyha lényege valójában egyfajta gondolkodásmód: az egyszerűség és az alapanyag-központúság, a minőség tisztelete, odafigyelés a részletekre és a pillanat fontossága - ezek határozzák meg leginkább filozófiáját. A japán konyha gyakorlatilag az évszakok sodrásában él, de sokkal intenzívebben, mint mások. Két legfontosabb eleme a dashi (algából és szárított halpehelyből főzött alaplé), valamint a shoyu (szójaszósz) - mindkettő készítése művészi szintre emelve.

 

Amíg nálunk legtöbben a szusival és a nyers hallal kötik össze a japán konyhát, tárháza természetesen sokkal szélesebb ennél. Minden helynek megvan a maga specialitása, a yakitori bárokban nyársra húzott hús- és zöldségfalatokat grilleznek, másutt kizárólag tésztákat főznek: sobát (hajdinalisztből készítik, hidegen tálalják) vagy udont (búzalisztből készülő, rágós állagú, vaskosabb tészta), a tempura-vendéglőkben vékony, ropogós bundában sütik a garnélát és cukorborsót.

 

A japán konyhában mind az esztétikának mind a rituáléknak fontos szerepük van, ezt talán a kaiseki testesíti meg legjobban. Ezernyi apró fogásból álló extravagáns vendéglátás, ahol egy-egy étel egy antik edénybe foglalt vers. Minden gasztronómiával foglalkozó szakember álma, hogy egy ilyenen egyszer részt vehessen. Tokióban van a világ legtöbb Michelin-csillagos étterme, ha még további érvet keres valaki, hogy miért is induljon el azonnal egy japán gasztrotúrára.

 

Szusirizs főzése (4 adag)

 

40dkg szusirizs

1,2 dl rizsecet

4 dkg cukor

3 teáskanál só

 

A rizsszemeket először nagyon alaposan átmossuk. Többször, legalább 5-6 alkalommal, annyira, hogy ha kézzel megkavarjuk, akkor a víz teljesen tiszta maradjon. Konyharuhára terítjük, és megszárítjuk. Lábasba tesszük, ráöntünk 7 dl vizet. Erős lángon felforraljuk, egy-két percig után levesszük a hőt takarékra, és a rizst lefedve 15 perc alatt puhára főzzük. Közben összekeverjük a rizsecetet, a sót és a cukrot, hogy felolvadjon. (Ha nagyobb mennyiségben készítjük, egy kis lábasban felmelegíthetjük a rizsecetet, így könnyebben feloldódik benne a cukor és a só.) Amikor a rizs megfőtt, levesszük a tűzről, hozzákeverjük az ecetet, majd fedő alatt 15 percig pihentetjük