"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Agatha Christie kedvenc detektívjének nyomában

Több mint 25 év után David Suchet végleg letette a zseniális detektív jelmezét.

Majdnem 25 év telt el azóta, hogy az Agatha Christie által megálmodott köpcös, modoros detektív jelmezét David Suchet először magára öltötte. Az első 70 epizód 1989-ben került adásba, 2013 novemberében pedig az ITV műsorára tűzte a Függöny: Poirot utolsó esete címmel azt az epizódot, amely lezárta a híres színész életének ezt a meghatározó korszakát. Mégis, honnan indult a híres detektív története, és mi volt az, ami tökéletes Poirot-vá tette David Suchetet?

 

 

A kezdetek


Agatha Christie a kezdetek kezdetén nem gondolt arra, hogy író szeretne lenne, csupán szórakozásból talált ki különböző történeteket. A fordulópont az első világháború alatt következett be, mikor az írónő ápolóként dolgozott szülővárosa korházában, majd pedig egy gyógyszer-laboratóriumban. Ekkor formálódott meg benne a regényírás gondolata. Itt hallott ugyanis először olyan mérgekről, amelyekkel nyom nélkül lehet embereket ölni, és ez idő tájt találkozott a háború sújtotta Angliában tartózkodó belga menekültekkel is, akikről öntudatlanul is később legnagyobb hősét Hercule Poirot-ot mintázta. Christie olyan detektívregényen kezdett el gondolkozni, melyben méreggel követik el a bűncselekményt, az esetet pedig csupán egy rendkívül leleményes nyomozó tudja megoldani.

 

Később összesen 33 regényben és 54 novellában szerepelt az általa megálmodott belga detektív híres figurája. Nem meglepő tehát, hogy az Christie a 30-as évek végére beleunt Poirot történeteibe és karakterébe, naplójában ekkor már elviselhetetlennek és egocentrikusnak nevezte a nyomozót, mégis ellenállt a kísértésnek, és sokáig életben hagyta őt. Végül 1940-ben megírta a detektív halálát, melyet egy bankszéfben őrzött, míg maga is meg nem halt. Lányának kezébe került Poirot sorsa, de még ő sem adhatta ki a kéziratot egészen 1975-ig.

 

Ki is valójában Poirot?


Hercule Poirot a náci megszállás előtt telepszik le Angliában. Bár nyugalmazott felügyelőként éli mindennapjait, a bűnesetek vonzó rejtvényeitől nem tud szabadulni, legyen szó vakációról, utazásról vagy karácsonyról. A briliáns detektív mindig megfejti az eseteket, a bűnüldözésben pedig több segítője is akad. Ugyanakkor érdekes módon életéből hiányoznak a rokoni kapcsolatok, amelyek csak elvétve kerülnek szóba a történet folyamán.

 

 

 

A remek nyomozó személyiségét elmés humor, cinizmus és hihetetlen önfegyelem jellemzi. Poirot jól kidolgozott alakja olyan apró sajátosságokban körvonalazódik, mint a kackiás bajusz, a zsakett, az ezüstfejű sétapálca és természetesen a sokat emlegetett szürke kis agysejtek. Az epizódokban megjelenő, tökéletesnek tűnő bűntények megteremtik a lehetőségét, hogy bekapcsolódjunk a gyilkosságok éles logikát kívánó leleplezésébe, kijátszva ezzel a látszatot. És bár az egyes részekben alkalmanként előfordulnak visszatérő események, jelenségek, az esetek többségében elmondható, hogy a végkifejlet mindig megdöbbentő, szinte katartikus hangulatot teremt.

 

A zseni álarca mögött


Bár számos színész próbálkozott a detektív bőrébe bújni, sokak szerint a leghitelesebb Poirot mindig is David Suchet volt és marad. Alakítása annyira kidolgozott, meggyőző, hogy sokan úgy tartották: az ő alakítása után felesleges másnak a figura megformálásával próbálkoznia.

Suchet sosem dédelgetett tévéfilmes ambíciókat, mindig is színházi színész volt, aki olyan szerzők darabjaiban lépett fel, mint Shakespeare, O’Neil vagy Miller. 1988-ban, amikor Poirot szerepét felajánlották neki az ITV sorozatában, elfogadta, bár nem volt biztos abban, hogy jó döntést hoz. Később mégis ez a karakter lett a legfontosabb szerep az életében. Az évek folyamán kiderült, hogy több közös vonás van a díjnyertes színész és Poirot között, mint azt valaha is gondolta volna. Többek között mindketten megszállottjai a rendnek, a precizitásnak, és szabályosan rosszul vannak, ha körülöttük rendetlenség, káosz uralkodik.

 

 

Bár korábban sosem olvasott egyetlen Poirot-történetet sem, a szerepre felkészülve az összes regényt és novellát elolvasta, majd egy dossziéban összegyűjtötte Poirot jellemvonásait és rigolyáit. „Listát kezdtem írni Poirot szokásairól és jelleméről. Végül 5 oldalban az életének 93 aspektusát gyűjtöttem össze. A lista a mai napig megvan, szinte minden forgatásra magammal vittem, és minden rendezőnek adtam egyet, akivel csak az évek folyamán Poirot-ként dolgoztam. Tudnom kellett, hány cukorral issza például a kávét vagy a teát, a hű rajongóknak az ilyen apróságok ugyanis azonnal szemet szúrnak” – mondta Suchet. A sorozat sikeréhez Poirot tört angolsága is szorosan hozzátartozik. Hogy megtalálja a tökéletes akcentust, Suchet francia és belga rádiófelvételeket hallgatott. „A célom az volt, hogy Poirot-nak olyan hangot kölcsönözzek, amely igazinak hangzik, és amely folytonosan ott visszhangzott a fejemben, amikor a történeteit olvastam.”

 

1990-ben, a 44. születésnapján a színészt a királynő meghívta a Buckingham-palotába. Először azt hitte csupán átverésről van szó, ám hamar kiderült, hogy valódi ebédmeghívásról van szó. Később II. Erzsébet brit királynő a Brit Birodalom Érdemrendjével is kitüntette.

 

Bár Agatha Christie adott életet a karakternek, David Suchet volt az, aki testet kölcsönzött neki. Érdekes módon az évek folyamán a szerep annyira hozzá nőtt, hogy ha egy epizódban Poirot beteg volt, maga Suchet is megfázott valahogy, s ez a különös egybeesés éveken keresztül ismétlődött. Annyira beleélte magát az elegáns és precíz Poirot figurájába, hogy még otthon sem tudta levetkőzni. A lánya kitett hát egy táblát a szobája ajtajára, melyen ez állt: Poirot nem jöhet be.

 

A színész elmondta, karrierjének eddigi legnehezebb állomása az utolsó forgatási nap volt. „Poirot volt a legjobb barátom, együtt éltem ezzel az emberrel, és most végleg el kell őt engednem. Neki köszönhetem, hogy most ott tartok, ahol.”