Az emberélet útjának felén…

Ezzel jól megragadta az életközepi válság lényegét: mindenkinél eljöhet az idő, amikor kételyek fogják el céljait és életét illetően. Ez azonban nem mindig rossz, gyakran egy új kezdet is lehet.

 

Minden férfi és nő életében mérföldkő, amikor ötvenes éveihez közeledik. Ekkor tapasztaljuk meg azt, hogy a gyermekeink függetlenedtek, már nem szorulnak gondoskodásra, és az idő múlását, az idősödés gondolatát hirtelen rendkívül nyomasztónak érezhetjük. Munkánkkal kapcsolatban is felmerülhetnek kérdések. Kiteljesedtünk-e a pályánkon, vagy jobb lenne más területen is kipróbálni magunkat még a nyugdíjas évek előtt?

Az életközépválság vagy kapuzárási pánik a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a férfiakat érinti, hanem a nőket is, de nem is jelent feltétlenül pánikot. Van, akit az elmúlás gondolata foglalkoztat, vagy rosszabb esetben depresszióba kerget, mások inkább arra törekszenek, hogy a legtöbbet hozzák ki a fennmaradó időből. Szakértők egyetértenek abban, hogy nincs egységes meghatározás a kapuzárási pánikra, hiszen számtalan viselkedési formában

KRÍZIS VAGY LEHETŐSÉG

„Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam” – Dante: Isteni színjáték

megnyilvánulhat ez a jelenség. A Wisconsini Egyetem felméréséből kiderül, hogy ebben az időszakban történhet egy sor olyan esemény, amely változásokat idézhet elő az életünkben. Ilyen a szülők halála, a munkánk elvesztése, a válás vagy éppen egy betegség.

 

Már Dante Isteni színjáték című művében is feltűnik az életközépválság. Az itáliai költő és egyben filozófus így kezdi az Isteni színjátékot: „Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam…”Magát a jelenséget Elliot Jacques azonosította elsőként 1965-ben, ezután a „midlifecrisis” fogalma egyre népszerűbb lett freudi pszichológusok körében. Köztük volt Carl Jung is, aki először írta le úgy az életközepi válságot, mint a felnőtt élet természetes részét, melynek során az emberek számba veszik eddig elért eredményeiket. A pszichoszociális fejlődéselmélet megalkotója, Erik H. Erikson a generativitás kontra stagnálás szakaszát átmeneti időszakként határozta meg, melynek során az emberek kérdéseket tesznek fel céljaikat illetően. Bokor Judit pszichológus, pszichoterapeuta és klinikai szakpszichológus szerint eleinte középkorú férfiaknál figyelték meg, hogy amint csökkent a tesztoszteron mennyisége a szervezetükben, és csökkent a libidó, illetve a potenciál, jóval fiatalabb nőkkel próbálták ezt kompenzálni, egyfajta bizonyítékként, hogy még ők is fiatalok. Vagyis az életközépválság fogalmát pejoratív értelemben használták, manapság pedig inkább egy fontos jelenség leírásaként. Egy olyan életszakaszváltással kapcsolatos nehézség, amely valóban tönkretehet családokat, depresszióba kergethet nőket-férfiakat egyaránt, ha nem kezeljük időben.

 

A válság jelei

Ebben a helyzetben olyan viselkedési módokról beszélhetünk, melyek nem mindig érthetők a kívülállók számára. „Ezek a változások szélsőséges esetben akár egyfajta

ÉLETKÖZÉPVÁLSÁG

Az életközépválság tönkretehet családokat, depresszióba kergethet nőket, férfiakat egyaránt, ha nem kezeljük időben.

személyiségváltozással is járhatnak. Például valaki eddig nagyon sokat és komolyan dolgozott, aztán egyszer csak úgy dönt, hogy lazább lesz. A lazaság jelenthet éles váltást is, például felmond a munkahelyén, és valami másba kezd. Vagy megváltozik az érdeklődési köre, új hobbijai lesznek, más lesz az öltözködési stílusa, zenei ízlése. 

 

Egyfajta ingerlékenység, türelmetlenség, kapkodás is megjelenhet, hiszen az illető azt kezdi érezni, sietnie kell, fogy az ideje. Mindezek hátterében persze egyfajta gyászfolyamat áll, hiszen el kell engedni sok mindent, a fiatalságot, az időtlenséget, sok-sok lehetőséget: az ember rájön, hogy felette is elszáll az idő. Az a felismerés, hogy csak egy életünk van, és az is elmúlik egyszer, mindenkit komolyan megérint. Ám sokféleképpen lehet erre reagálni, nem csak pánikkal vagy krízissel, netán depresszióval.”

 

A változás láthatóan másképp érinti a nőket és másképp a férfiakat. „Nőknél az okozhat pánikot, hogy kifutnak a gyermekvállalási időből. Bizonyos életkor után el kell engedni ezt a lehetőséget, és ennek a ténynek a felismerése okozhat egyfajta válságot. Ugyanakkor, akinek vannak gyerekei, azok felnőnek, és kirepülnek, ott marad üresen a fészek. Tehát egyfajta szerepválságról is beszélünk, hiszen a szülői szerep háttérbe szorul. Sokan éppen ekkor kezdik azt érezni, hogy még fiatalok, még új dolgokba kezdhetnek, akár új kapcsolatba is.”

A férfiak ekkor érzik úgy, hogy utolsó esélyük nyílik egy új család alapítására. Sokaknál egyfajta bizonyítási vágy áll a háttérben, másodszor jobban szeretnék csinálni, érettebben, megfontoltabban, mint korábban. Bokor Judit szerint bizonyos változások mindkét nemnél megfigyelhetők. Ilyen például a testi változás miatti aggodalom, amibe beletartozik a fittség, a fiatalosság iránti vágy is. Sokan váltanak például életmódot.

 

Az, hogy a kapuzárási pánik hogyan érinti adott társadalom tagjait, nagyban függ az ő reális lehetőségeiktől is. „Ha valaki magasabb életszínvonalon él, több mindent meg tud magának engedni. Találhat új munkát, utazhat, új hobbiba kezdhet. Ugyanakkor nem minden pénz kérdése. Ha a környezetében talál olyan embereket, akik képesek váltani, megújulni, az jó hatással lehet másra is. Talán itthon még túlságosan fiatalközpontú a társadalom, és a középkorú vagy idősebb emberek nem mernek új dolgokba fogni, mert azt hiszik, megszólják őket. Ezt a gátat le kell és le lehet küzdeni, és akkor új lehetőségek nyílnak” – mondta a szakember. A személyiség legalább ilyen fontos tényező lehet: „Ha valaki úgy érezte, kizárólag a fiatalságának és a szépségének köszönhette eddigi sikereit, az jobban megijed az idő múlásától. Különösen akkor igaz ez, ha önértékelési problémákkal küzdött az illető, és ahelyett, hogy a belső tartalmakra figyelt volna, folyton csak a külső visszaigazolásokat, megerősítéseket kereste. Másrészt vannak olyan emberek, akik megszokták, hogy az élet sok területén a kezükben van a kontroll. A testük és az idő felett azonban ők sem rendelkeznek, és egyfajta daccal, és haraggal viszonyulnak a korosodásukhoz.”

 

Váltás, változás

A kapuzárási pánikkal kapcsolatban talán a legnagyobb tévhit, hogy sokan valóban szó szerinti válságot, esetleg pánikot látnak benne. Mert bár a jelenséget valóban kísérheti depresszió, a változás új lehetőségeket, még fejlődést is hozhat. „Sokan pejoratív értelemben használják, ami nem is csoda, hiszen a pánik szóval jelölik. Talán ha egyszerűen

ÖTVEN FELETTI ÚJRAKEZDŐK

BÁTOR ÚJRAKEZDŐK Ötven feletti újrakezdők

életközép változásnak neveznénk, mindenki természetesebben tudná az életébe integrálni azokat a változásokat, amelyek így vagy úgy, de mindenkit megérintenek. Azt, aki felismeri önmagában a változtatás igényét, nem biztos, hogy meg kell mosolyogni, sőt: példát is lehet róla venni” – mondta a pszichológus. Bokor Judit szerint, mint mindennek, az életközép válságnak is megvannak a maga pozitívumai, csak fel kell ismerni őket. Ilyenkor még van idő változtatni, valami újba kezdeni. „Lehet mérleget készíteni, mi sikerült eddig, mi fér még bele, de akár arra is gondolhatunk, mit szeretnénk hátrahagyni. A legrosszabb, ha valaki önsajnálatba süllyed, vagy depresszióssá válik, esetleg fizikailag is megbetegszik.”

 

Készítsük fel magunkat a változásra, így csökkenthetjük a negatív hatásokat – szól a szakszerű tanács. „Szembe kell nézni vele, folyamatosan. Az idő múlik, amit ma megteszünk, annak lesznek következményei. Az orvostudományban a megelőzést nem győzik hangsúlyozni, én azt is hozzáteszem, hogy pszichésen is fel lehet készülni sok mindenre, és akkor nem ér váratlanul semmilyen életszakasz.”

 

Karrierkrízis

Mindez azért is fontos, mert mostanra nem csupán az idősebbek szenvednek az idő múlása miatt. Egyre gyakrabban hallani a kapunyitási krízis fogalmát, melyről akkor beszélünk, amikor a fiatal előtt kinyílnak a lehetőségek, de nem tud, vagy nem mer választani. Tudja jól, hogy lassan elmúlik az az idő, amikor még mindent lehet és dönteni kell. „A kapunyitási és a kapuzárási pánik közös jellemzője, hogy az illető érzékeli: egy új életszakaszba kell lépnie, de ahelyett, hogy aktívan szembenézve ezzel, és felkészülne rá, homokba dugja a fejét, halogat, és a változás miatt érzett szorongása akár pánikig fokozódhat. Ekkor egyfajta kapkodás jelenhet meg, gyorsan még megtenni mindazokat a dolgokat, amiket nehéz elengedni – például egy fiatal még elmegy a negyedik ösztöndíjra, vagy kétszer körbeutazza a földet – és azt tervezi, ha mindezeket megtette, végre elkezdi a felnőtt életet, beszáll a „mókuskerékbe” – mondja a pszichológus.

Bizonyos tanulmányok szerint az életközép válság már a 30-as éveiben járó dolgozó felnőtteket is elérte. Az említett változásért sokan a munkakultúrában történt átalakulásokat okolják, hiszen a siker mostanra sokkal hamarabb elvárt, mint valaha. Sok fiatal már húszas éveiben vezető pozícióba kerül, így mire eléri a középkort, nem lesz hová továbblépnie, annak ellenére sem, hogy igényli a szakmai kihívásokat, fejlődési lehetőséget.

 

Megéri?

Professzionális életvezetési tanácsadók azt javasolják, hogy szakmai szerepváltás előtt érdemes átgondolni, hogy vajon valóban megéri-e belevágni egy új vállalkozásba, reális-e az általuk megálmodott cél. Az irreális elvárások ugyanis gyakran vezethetnek csalódáshoz, melynek köszönhetően mélyebbre zuhanhatunk, mint előtte. Ilyenkor érdemes figyelembe venni az olyan tulajdonságokat is, mint az érzelmi intelligencia vagy a stressztűrő képesség, az olyan életmódbeli tényezőkkel együtt, mint az otthoni, anyagi helyzetünk, valamint egyéb családi kötelezettségeink.

Richard Bolles klasszikusnak számító What Colour Is Your Parachute? című önsegítő könyve számtalan gyakorlatot kínál azok számára, akik szeretnék maguknak megtalálni a megfelelő szakmai utat. Az interneten pedig számtalan ingyenes online webináriumot találhatunk, melyek kezdő vagy újravállalkozóknak nyújtanak segítséget.  De természetesen emellett akár karrier-tanácsadó véleményét is kikérhetjük, aki egy alapos személyiségi kiértékelést követően megfelelő irányba terelhet.