New York, New York…

Az emberek nyitottsága és a város terei kedveznek a kreatív energiáknak, mert a Nagy Alma mindig egy lépéssel a világ előtt jár: amíg mi álmodunk, ő megvalósítja az álmait...

 

Időről-időre átkelek az Atlanti-óceánon, hogy ennek a fantasztikus városnak a lüktetéséből erőt merítsek, hogy újra és újra megtapasztaljam, itt a lehetetlen is lehetséges. Bevallom azonban, hogy a hosszú, fárasztó repülőutakhoz egyre kevésbé fűlik a fogam. Sem a turistaosztályok zsúfolt kényelmetlensége, sem a business class pandémia után egekbe kilőtt árainak elérhetetlensége nem túl vonzó. Tavaly azonban elindult a KLM vadonatúj osztálya Premium Comfort néven. Több kényelem, tágasabb személyes tér és felsőkategóriás kiszolgálás, mindez jóval kedvezőbb áron, mint az üzleti osztályon. Kipróbáltam. Végre kényelmesen hátradőlve aludhattam a fedélzeten, és nem nyomasztott érkezés után napokig a jetlag. 

 

Szó szerint elrepült az a nyolc és fél óra Amszterdam és New York között. A bőséges vacsora után elindított film első negyedórájában elnyomott az álom. Hátradöntöttem az ülést,

REPÜLJ KÉNYELMESEN, STÍLUSOSAN!

UTAZÁS Repülj kényelmesen, stílusosan!

kinyújtottam a lábaim és képzeletben már élveztem a grandiózus kilátást a manhattani hotelszobám ablakából. Láttam, ahogy ebben a hatalmas, színes olvasztótégelyben az emberek szorgalmas kis hangyákra emlékeztetnek, és elnézem, ahogy közös erővel a nehézségekből, sőt tragédiákból is új lehetőségeket kovácsolnak. Eszembe jut, hogy a World Trade Center leomlása után egy látogatóközpontot hoztak létre, amely felér egy időutazással. Egy kihasználatlan vasútvonalon pedig innovatív parkot építettek, és ma már naponta több százezren élvezik innen a várost. Távolabb nézek, összemosódik minden, és valami „nem is tudtam, hogy ilyen is van” érzés ámulata hasít újra belém.

New York becenevének eredete nem egyértelmű. Egyes források szerint a lóversenypályák alakjáról kapta ezt a nevet, a New York Morning Telegraph című lap egyik rovatcíme is ez lett a húszas években. Mások a jazz-zenészeket jelölik meg eredetként, akik a fellépéseiket csak almának hívták egymás közt, de az igazi, a nagy alma, csakis a New York-i szereplés lehetett. Az elnevezést végül egy turisztikai kampány tette világhírűvé a hetvenes években, utalva a város kulturális sokszínűségére.

 

Míg én csak átutazom, addig az itt élőknek ez fontos állomás életük megvalósításában, ugródeszka álmuk eléréséhez, egy vastagon kiemelt sor önéletrajzukban. Hogy pincér az illető, bankár vagy művész – teljesen mindegy, tekintetükben túlcsordul az optimizmus. Pedig a levegőben is érződik a versenyhelyzet: itt nincs pihenés, de a kemény munka valóban elnyeri méltó jutalmát. A borravaló magasfokú „művészete” igazi motiváció, így a pincér rendkívül előzékeny, az eladó felettébb kedves… Valaki kopog az ajtón. Megjöttek a csomagjaim. A boy vár egy kicsit, én papírpénzt veszek elő, ő illedelmesen megköszöni, és behúzza maga mögött a nehéz ajtót.

 

Föld alatti mátrix

 

Aztán elérkezik az a pillanat, amikor már kevésbé érezzük úriasan magunkat, mert kénytelenek vagyunk metróra ülni. Persze véletlenül egy expresszvonatra szállunk, ami nem áll meg ott, ahol mi gondoltunk kiszállni. Ilyenkor csöppenünk igazán bele a másik, föld alatti világba, a subway mátrixába, a pörgős város érrendszerének kusza hálózatába. A város kevésbé színes, új arcát tárja elénk egy négyzetméternyi metrótérkép formájában. Hirtelen elveszettebbnek érezzünk magunkat idelent, mint a felszínen, a felhőkarcolók között. Már a térkép becsukása és kinyitogatása is stabil idegrendszert kíván, a huzatról nem is beszélve, nem csoda, ha egy idő után hangosan veszekszünk útitársunkkal egy-egy metrós kaland közben.

De nem vagyunk egyedül, mert a mosolygós New York-i szerencsénkre a föld alatt is 

közlekedik, nem csak fent, a sárga taxival. Egyből észreveszi rajtunk a vívódást, és gondolkodás nélkül odalép hozzánk, majd megkérdezi, miben segíthet. Ez a közvetlenség és pragmatizmus olyan furcsa egy nagyvárosi európainak, hogy azonnal befejezi a veszekedést, és magába száll, mielőtt belépne egy éppen megálló, krómszínű szerelvénybe. Konstatáljuk, hogy Londonon vagy Párizson edződve sem vehetjük félvállról ezt a rendszert. Ez a lehető legnagyobb hiba, amit itt elkövethetünk, tehát nem árt az egyszerűnek tűnő metrózást a látogatás fontos részeként felfogni, hogy ez is élményként maradjon meg bennünk.

 

Kultúra expressz

 

A Broadway-n mintegy negyven színház közül választhatunk, de a zene is expressz vonaton utazik, így egy ilyen szerelvényt is érdemes elcsípni. Igazi csemegékre bukkanhatunk, bármelyik stílus is legyen a kedvencünk. Az Upper East Side-on egy kivételes tehetség klarinétozgat nekünk a Café Carlyle-ban, a Rosewood Hotelben. A klasszikus zene kedvelői pedig sosem hagyják ki a Carnegie Hall akusztikáját. Itt gyakran magyar előadóművészekkel is találkozhatunk.

A könnyűzene kedvelői is járjanak nyitott szemmel, mert az őszi időszakban könnyedén belefuthatnak egy-egy legendás rockkoncertbe a Madison Square Gardenben. A kultúra igazi fogyasztási cikk, és legyen szó bármelyik válfajáról, a bőség zavarában mindig biztosra mehetünk: a nagy intézmények, mint a MOMA, MET, a Carnegie Hall és hasonló, patinás „márkák” mindig színvonalas produkciókkal szolgálnak. Nyugodtan bízzuk magunkat a „nagyokra” a Nagy Almában.

 

Manhattan utcáit járva észrevétlenül repülnek el az órák, az idő múlására csak gyomrunk korgása emlékeztet. Éhségünk egészséges csillapítására a WHOLE FOODS Market Colombus Circus-i birodalmában biztosan találunk ínyünkre valót. Ha azt hittük, láttunk már organikus ételekből választékot, rá kell jönnünk hamar, hogy bizony tévedtünk. Itt dekára, pontosabban fontra mérik a friss ételt, és jó idő esetén beülhetünk guszta kis dobozainkkal a szomszédos Central Parkba.

A város tüdeje csaknem 250 000 fával lélegzik, miközben falatozunk. Vasárnaponként pedig mi is bruncholjunk együtt a New York-iakkal, aztán látogassunk el a Union Square-en található biopiacra, esetleg Brooklyn bolhapiacára, valamint a Brooklyn Brewerybe egy sörre. Az eget pedig majd megnézzük hazafelé a repülőről vagy a kompról, amint áthajózunk Ellis Island szigetére.

 

Ellis Islandon találjuk New York egyik szimbólumát, amely a francia nemzet ajándéka volt a Függetlenségi Nyilatkozat 100. évfordulójára. A két nemzet barátságát jelképezi a 204 tonnás Szabadság-szobor, amelynek belső tartószerkezetét Eiffel álmodta meg, alakját Eugene Delacroix: A Szabadság vezeti a népet című festménye ihlette, a szobrász Frédéric Auguste Bartholdi volt. A szobor kisméretű modellje a párizsi Luxembourg-kertben található.

 

Hedónia

 

Amennyiben a Broadway és a Time Square forgataból egy csendesebb helyre vágyunk, célozzunk meg egy innovatív városi kertet, amely a High Line névre hallgat a Meatpacking districtben. Egykor még tehervonatok robogtak itt, árukat szállítva a nagykereskedők raktárépületeibe. 1980-ban megszűnt a vasúti forgalom, a síneket felverte a gaz. De a New York-iak a fenntartható fejlődés és a gyalogos forgalom előtérbe helyezésének jegyében kiépítettek egy 2,33 kilométeres, fákkal és növényekkel szegélyezett sétányt. Remek itt elidőzni, a Tiffany&Co kilátójánál vagy a Von Fürstenberg egyik székén megpihenve az égig szökő felhőkarcoló ölelésében, fent a magasban.

De elzenélgethetünk a világon eddig csak két helyen létező xylophone padján, vagy nézegethetünk kiállításokat is. Nem kell aggódnunk a következő programunk miatt sem, mert a sétány elvezet a Chelsea Markethez. Ez a piac adott helyet a National Biscuit Companynak, egykor a High Line-on közlekedő vonatok szállították az alapanyagokat ebbe a gyárba. Azóta a Chelsea Market névre hallgató hely közkedvelt piaccá alakult.

 

Valóban van itt valami a sok-sok bolton kívül, amire Európában úgy gondolunk, mint a luxus non plus ultrájára: a „homáros hely”. Aki nem allergiás a tengeri herkentyűkre, most a legjobb és legfrissebb kínálatból szemezgethet – elérhető áron: egy pirospozsgás homár ebédre a Lobster Place-en pont annyiba kerül, mint egy koktél a szomszédos Standard Hotel tetőteraszának bárjában. Persze nem fehér abroszos éttermet kell elképzelni, hanem egy boltot mindenféle jeges pulttal, frissen halászott halaktól kezdve a különböző osztrigákon át a sushi-ig terjedő kínálattal, akár helyben fogyasztásra, akár elvitelre.

A Meatpacking districtben érdemes hosszabban időzni. Ami anno NYC éléskamrája volt, kikötőivel, vasútjával, raktárépületeivel, az ma az egyik legdinamikusabban fejlődő kerület, kockaköves utcáit ellepik a magassarkúban rohangáló nők, aktív korú, jól kereső városlakók. Nem véletlen, hogy a Google is ide álmodta meg egyik székházát, és fel is vásárolt egy egész épületet. A városra és annak folytonos mozgására az egyik rooftop bárból érdemes rácsodálkozni. A legjobb hotelek tetején ugyanis gyakran berendeznek egy designparadicsomat vagy egy nyitott teraszt, ahol a lélegzetelállító kilátás a dekoráció része. De nemcsak az esztétikai élmény a fontos, hanem a biztonság is, így ne lepődjünk meg, hogy nem üvegpoharakban szolgálják fel a koktélokat. Emellett a legtöbb helyre nem léphetünk be tornacipőben és turistaöltözetben sem, így legyen kéznél egy bőrcipő, amikor NYC-ben sétálgatunk.

 

Shopping

 

A vásárlás ugyebár mindig remek alkalom arra, hogy még alaposabban felfedezzünk egy várost? Hagyjuk el Manhattan forgatagát, és vonatozzunk át a szellősebb Williamsbourgbe. Ez az elvont művésznegyed az izgalmas, eredeti boltok paradicsomává vált. Ha egyedi ékszerekre vagy vintage holmikra vadászunk, feltétlenül tegyünk itt egy kört.

De Manhattan más közismert üzleteiben is érdemes körülnézni. Aki kisméretűnek tartja magát, bóklásszon az ismert márkák között, ugyanis a gyakori, hatalmas leárazásokban éppen a kis méret marad meg például a Macy’s polcain. Az XXXL-ből is folyamatosan hatalmas a választék. Akik a luxus vonalat kedvelik, semmiképp se hagyják ki a Saks Fifth Avenue áruház álomszerű kínálatát, ahol leginkább az amerikai divattervezők kerülnek előtérbe. Könyvért pedig menjünk a The Strand üzletébe, de vigyázzunk, mert itt az idő észrevétlenül elrohan.