"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

New York, New York…

Azt mondják, ez a város sohasem alszik. Sokszínűsége, dinamikája olyannyira elsöprő, hogy minket is magával ragad már az első pillanattól fogva.

Az emberek nyitottsága és a város terei kedveznek a kreatív energiáknak, mert a Nagy Alma mindig egy lépéssel a világ előtt jár: amíg mi álmodunk, ő megvalósítja az álmait...

 

Grandiózus a kilátás a szobám ablakából, és ott az obligát tűzlépcső, amint izgágán kúszik fel egy vöröstégla-falon. Ebben a hatalmas, színes olvasztótégelyben az emberek szorgalmas kis hangyákra emlékeztetnek, és elnézem, ahogy közös erővel a hátrányokból éppen előnyt kovácsolnak. Eszembe jut, hogy a World Trade Center leomlása után a közelben egy látogatóközpontot hoztak létre, amely felér egy szórakoztató időutazással. Egy kihasználatlan vasútvonalon pedig innovatív parkot építettek, és ma már naponta több százezren élvezik innen a várost. Távolabb nézek, összemosódik minden, és valami „nem is tudtam, hogy ilyen is van” érzés mar belém.

 

New York becenevének eredete nem egyértelmű. Egyes források szerint a lóversenypályák alakjáról kapta ezt a nevet, a New York Morning Telegraph című lap egyik rovatcíme is ez lett a húszas években. Mások a jazz-zenészeket jelölik meg eredetként, akik a fellépéseiket csak almának hívták egymás közt, de az igazi, a nagy alma, csakis a New York-i szereplés lehetett. Az elnevezést végül egy turisztikai kampány tette világhírűvé a hetvenes években, utalva a város kulturális sokszínűségére.

 

Foglalja le repülőjegyét kedvezményesen a KLM Royal Dutch Airlines-nál!

 

Míg én csak átutazom, addig az itt élőknek ez fontos állomás életük megvalósításában, ugródeszka álmuk eléréséhez, egy vastagon kiemelt sor önéletrajzukban. Hogy pincér az illető, bankár vagy művész – teljesen mindegy, tekintetükben túlcsordul az optimizmus. Pedig a levegőben is érződik a versenyhelyzet: itt nincs pihenés, de a kemény munka valóban elnyeri méltó jutalmát. A borravaló magasfokú „művészete” igazi motiváció, így a pincér rendkívül előzékeny, az eladó felettébb kedves… Valaki kopog az ajtón. Megjöttek a csomagjaim. A boy vár egy kicsit, én papírpénzt veszek elő, ő illedelmesen megköszöni, és behúzza maga mögött a nehéz ajtót.

 

Föld alatti mátrix

 

Aztán elérkezik az a pillanat, amikor már kevésbé érezzük úriasan magunkat, mert kénytelenek vagyunk metróra ülni. Persze véletlenül egy expresszvonatra szállunk, ami nem áll meg ott, ahol mi gondoltunk kiszállni. Ilyenkor csöppenünk igazán bele a másik, föld alatti világba, a subway mátrixába, a pörgős város érrendszerének kusza hálózatába. A város kevésbé színes, új arcát tárja elénk egy négyzetméternyi metrótérkép formájában. Hirtelen elveszettebbnek érezzünk magunkat idelent, mint a felszínen, a felhőkarcolók között. Már a térkép becsukása és kinyitogatása is stabil idegrendszert kíván, a huzatról nem is beszélve, nem csoda, ha egy idő után hangosan veszekszünk útitársunkkal egy-egy metrós kaland közben.

 

De nem vagyunk egyedül, mert a mosolygós New York-i szerencsénkre a föld alatt is 

közlekedik, nem csak fent, a sárga taxival. Egyből észreveszi rajtunk a vívódást, és gondolkodás nélkül odalép hozzánk, majd megkérdezi, miben segíthet. Ez a közvetlenség és pragmatizmus olyan furcsa egy nagyvárosi európainak, hogy azonnal befejezi a veszekedést, és magába száll, mielőtt belépne egy éppen megálló, krómszínű szerelvénybe. Konstatáljuk, hogy Londonon vagy Párizson edződve sem vehetjük félvállról ezt a rendszert. Ez a lehető legnagyobb hiba, amit itt elkövethetünk, tehát nem árt az egyszerűnek tűnő metrózást a látogatás fontos részeként felfogni, hogy ez is élményként maradjon meg bennünk.

 

Kultúra expressz

 

A Broadway-n mintegy negyven színház közül választhatunk, de a zene is expressz vonaton utazik, így egy ilyen szerelvényt is érdemes elcsípni. Igazi csemegékre bukkanhatunk, bármelyik stílus is legyen a kedvencünk. Az Upper East Side-on egy kivételes tehetség klarinétozgat nekünk a Café Carlyle-ban, a Rosewood Hotelben. A klasszikus zene kedvelői pedig sosem hagyják ki a Carnegie Hall akusztikáját. Itt gyakran magyar előadóművészekkel is találkozhatunk.

 

A könnyűzene kedvelői is járjanak nyitott szemmel, mert az őszi időszakban könnyedén belefuthatnak egy-egy legendás rockkoncertbe a Madison Square Gardenben. A kultúra igazi fogyasztási cikk, és legyen szó bármelyik válfajáról, a bőség zavarában mindig biztosra mehetünk: a nagy intézmények, mint a MOMA, MET, a Carnegie Hall és hasonló, patinás „márkák” mindig színvonalas produkciókkal szolgálnak. Nyugodtan bízzuk magunkat a „nagyokra” a Nagy Almában.

 

Manhattan utcáit járva észrevétlenül repülnek el az órák, az idő múlására csak gyomrunk korgása emlékeztet. Éhségünk egészséges csillapítására a WHOLE FOODS Market Colombus Circus-i birodalmában biztosan találunk ínyünkre valót. Ha azt hittük, láttunk már organikus ételekből választékot, rá kell jönnünk hamar, hogy bizony tévedtünk. Itt dekára, pontosabban fontra mérik a friss ételt, és jó idő esetén beülhetünk guszta kis dobozainkkal a szomszédos Central Parkba.

 

A Central Park minden évszakban kedvelt szabadidős programhelyszín

 

A város tüdeje csaknem 250 000 fával lélegzik, miközben falatozunk. Vasárnaponként pedig mi is bruncholjunk együtt a New York-iakkal, aztán látogassunk el a Union Square-en található biopiacra, esetleg Brooklyn bolhapiacára, valamint a Brooklyn Brewerybe egy sörre. Az eget pedig majd megnézzük hazafelé a repülőről vagy a kompról, amint áthajózunk Ellis Island szigetére.

 

Ellis Islandon találjuk New York egyik szimbólumát, amely a francia nemzet ajándéka volt a Függetlenségi Nyilatkozat 100. évfordulójára. A két nemzet barátságát jelképezi a 204 tonnás Szabadság-szobor, amelynek belső tartószerkezetét Eiffel álmodta meg, alakját Eugene Delacroix: A Szabadság vezeti a népet című festménye ihlette, a szobrász Frédéric Auguste Bartholdi volt. A szobor kisméretű modellje a párizsi Luxembourg-kertben található.

 

Hedónia

 

Amennyiben a Broadway és a Time Square forgataból egy csendesebb helyre vágyunk, célozzunk meg egy innovatív városi kertet, amely a High Line névre hallgat a Meatpacking districtben. Egykor még tehervonatok robogtak itt, árukat szállítva a nagykereskedők raktárépületeibe. 1980-ban megszűnt a vasúti forgalom, a síneket felverte a gaz. De a New York-iak a fenntartható fejlődés és a gyalogos forgalom előtérbe helyezésének jegyében kiépítettek egy 2,33 kilométeres, fákkal és növényekkel szegélyezett sétányt. Remek itt elidőzni, a Tiffany&Co kilátójánál vagy a Von Fürstenberg egyik székén megpihenve az égig szökő felhőkarcoló ölelésében, fent a magasban.

 

De elzenélgethetünk a világon eddig csak két helyen létező xylophone padján, vagy nézegethetünk kiállításokat is. Nem kell aggódnunk a következő programunk miatt sem, mert a sétány elvezet a Chelsea Markethez. Ez a piac adott helyet a National Biscuit Companynak, egykor a High Line-on közlekedő vonatok szállították az alapanyagokat ebbe a gyárba. Azóta a Chelsea Market névre hallgató hely közkedvelt piaccá alakult.

Valóban van itt valami a sok-sok bolton kívül, amire Európában úgy gondolunk, mint a luxus non plus ultrájára: a „homáros hely”. Aki nem allergiás a tengeri herkentyűkre, most a legjobb és legfrissebb kínálatból szemezgethet – elérhető áron: egy pirospozsgás homár ebédre a Lobster Place-en pont annyiba kerül, mint egy koktél a szomszédos Standard Hotel tetőteraszának bárjában. Persze nem fehér abroszos éttermet kell elképzelni, hanem egy boltot mindenféle jeges pulttal, frissen halászott halaktól kezdve a különböző osztrigákon át a sushi-ig terjedő kínálattal, akár helyben fogyasztásra, akár elvitelre.

 

A Meatpacking districtben érdemes hosszabban időzni. Ami anno NYC éléskamrája volt, kikötőivel, vasútjával, raktárépületeivel, az ma az egyik legdinamikusabban fejlődő kerület, kockaköves utcáit ellepik a magassarkúban rohangáló nők, aktív korú, jól kereső városlakók. Nem véletlen, hogy a Google is ide álmodta meg egyik székházát, és fel is vásárolt egy egész épületet. A városra és annak folytonos mozgására az egyik rooftop bárból érdemes rácsodálkozni. A legjobb hotelek tetején ugyanis gyakran berendeznek egy designparadicsomat vagy egy nyitott teraszt, ahol a lélegzetelállító kilátás a dekoráció része. De nemcsak az esztétikai élmény a fontos, hanem a biztonság is, így ne lepődjünk meg, hogy nem üvegpoharakban szolgálják fel a koktélokat. Emellett a legtöbb helyre nem léphetünk be tornacipőben és turistaöltözetben sem, így legyen kéznél egy bőrcipő, amikor NYC-ben sétálgatunk.

 

Shopping

 

A vásárlás ugyebár mindig remek alkalom arra, hogy még alaposabban felfedezzünk egy várost? Hagyjuk el Manhattan forgatagát, és vonatozzunk át a szellősebb Williamsbourgbe. Ez az elvont művésznegyed az izgalmas, eredeti boltok paradicsomává vált. Ha egyedi ékszerekre vagy vintage holmikra vadászunk, feltétlenül tegyünk itt egy kört.

Aki luxuscikkekre vágyik, nem hagyhatja ki a Fifth Avenue üzleteit.

 

De Manhattan más közismert üzleteiben is érdemes körülnézni. Aki kisméretűnek tartja magát, bóklásszon az ismert márkák között, ugyanis a gyakori, hatalmas leárazásokban éppen a kis méret marad meg például a Macy’s polcain. Az XXXL-ből is folyamatosan hatalmas a választék. Akik a luxus vonalat kedvelik, semmiképp se hagyják ki a Saks Fifth Avenue áruház álomszerű kínálatát, ahol leginkább az amerikai divattervezők kerülnek előtérbe. Könyvért pedig menjünk a The Strand üzletébe, de vigyázzunk, mert itt az idő észrevétlenül elrohan.