Szakemberek szerint Magyarországon, a közeli jövőben 40 ezer családi vállalkozásnak kellene átesnie generációváltáson. Elsősorban azért, mert a cégalapító megöregedett, elfáradt a több évtizedes munkában, vagy már úgy ítéli meg, eljött a pihenés, cégéből a fokozatos, netán az azonnali kivonulás ideje. Igen ám, de minden vállalkozó édes gyermekének tekinti a kemény munkával, olykor – képletesen szólva – vérrel, verejtékkel felépített, mára megbízhatóan, jól működő, versenyképes, szépen termelő vállalatát. A jövőben is szeretné eredményesnek látni munkája gyümölcsét, vagy látni sok-sok munkájának hasznát. Gondolkodhat úgy, hogy gyermekeire, rokonaira hagyja a cégét, de úgy is, hogy menedzsmentjére bízza – vagy eladja.
Egy kutatás szerint hiába közeleg a generációváltás időszaka, a magyar családi vállalkozások 40 százalékának még sincs utódlási terve. Pedig fontos lenne előre gondolkodni azon, hogyan lenne képes a vállalkozás működőképes maradni, ha a cég vezetője előbb háttérbe húzódna, majd visszavonulna. Már csak azért, is, mert bármikor előfordulhat egy betegség, amely kényszerűen alkalmatlanná tenné őt az irányításra – ideiglenesen vagy végleg. Egy váratlan haláleset is felkészületlenül érheti a céget, a családtagokat, akik megöröklik a vállalatot. Azokat, akik netán már résztulajdonosok, akik kisebb vagy nagyobb lelkesedéssel, kényszerből vagy önként már dolgoznak a vállalkozásban.
Jobb az utódlás kérdésein őszintén, és még időben elgondolkodni mind a tulajdonos-cégvezetőnek, mind az utódoknak, leendő örökösöknek. Különösen akkor, ha az utódoknak más az érdeklődési körük, életcéljuk, s nem kívánnak a családi cégben dolgozni, a vállalat ügyeivel foglalkozni. Nem szabad őket rákényszeríteni a cégen belüli munkára „majd megszokják”, „majd megszeretik”, ilyenkor el kell engedni őket – és bizony el kell engedni a vállalkozást is. Ekkor merülhet fel reális lépésként cégeladás.
Ha az alapító eldöntötte saját tudatos visszavonulását, és gondosan felmérte, hogy családtagjai – utódai, közeli vagy távolabbi rokonai – nem akarnak a vállalkozással foglalkozni, akkor marad az értékesítés. Ezt a döntést érdemes időben meghozni, hogy legyen elég idő a folyamatot végigvinni, másrészt az utódokot felkészíteni arra, hogy a
MILLIÁRDOSOK TANÁCSADÓJA | ||
|
„Egyre több olyan ügyfelünk van, aki kiégett, tehát akár már ötvenegynéhány éves korára annyi időt és energiát beletett a cégébe, hogy elfáradt, lemerült az akkumulátor, és ezért szeretné eladni a céget.” – mondja Szapár András cégközvetítő. Mint fogalmazott, a cégeladás és a cégvásárlás bizalmi dolog. Elárulta a cégeladás sikerreceptjét is: alapja a transzparens működés. „Minél inkább azt látja a vevőjelölt, hogy a hivatalos cégszámok megfelelnek a valóságnak, annál inkább meg fog bízni az eladóban. És minél kevésbé látja ezt, minél több magyarázatot kell hozzáfűzni ezekhez a számokhoz, annál inkább csökken a bizalom.”
Cégeladás előtt a tulajdonosnak számos fontos kérdésre kell tudnia őszintén felelni – saját magának: Valóban el akarom adni a vállalkozásomat? Mennyire megalapozott a szándékom? Esetleg csak eljátszottam a gondolattal? El tudom-e valóban engedni a céget? Nem gondolom-e majd meg magam menet közben? Tényleg készen állok a folyamat elindítására? Tisztában vagyok-e a vállalkozásom valós piaci értékével? Megtettem-e mindent a cégem értékének maximalizálása érdekében? Tiszta-e a cégem? Vannak-e esetleg csontvázak a szekrényben, amelyektől meg kell szabadulnom? Eldöntöttem-e mennyi legyen az eladási ár, és reális-e az a piacon? Mit tartalmaz a vételár és mit nem? Tartalmazza-e a céges autót, az ingatlant, a vagyontárgyakat, a tárgyi eszközöket, a raktáron lévő árukészletet? Ismerem-e a cégeladás adóvonzatát? Tudom-e azt, hogy az eladás milyen hosszú folyamat?
A szakember hangsúlyozza, hogy az eladónak el kell fogadnia: a vevőket egyáltalán nem érdekli az eladó érzelmi háttere, az, hogy a tulajdonos hány álmatlan éjszakát töltött a cégénél, mennyi időt fordított a felépítésére, amíg a veszteséges időszakot végre nyereség követte. A vevőt csupán egy érdekli: minél hamarabb megtérüljön a befektetett, a cégért kifizetett pénz. Mert a piac könyörtelen.
De a cégvezetők ezt remélhetően amúgy is tudják. Ha pedig megszületett bennük a döntés, egyszerűbb, ha már a békés, nyugodt jövőre gondolnak, és hagyják, hogy gyermekeik, rokonaik – éppen az ő áldozatos munkájuknak köszönhetően is – a maguk útját járják.