Luxus a vízben

A fürdőterápia vagy balneológia a legősibb terápiás formák közé tartozik. A régi görögök már az i. e. 5. században rendeltek gyógyvizes kúrákat, amelyekhez a vizet a termálforrásokból nyerték, de gyógyiszapot is alkalmaztak. Az i. e. 4. században gyakorlatilag már valamennyi nagyvárosban rendelkezésre álltak a mindenki számára hozzáférhető közfürdők, nemritkán gőzfürdővel kiegészítve. A Római Birodalomban is mindenfelé fürdőket nyitottak, ahol a vendégek kádfürdők, masszázsok, izzasztó, ivó- és köpölyözéses kúrák, valamint iszappakolások és termálvizes alkalmazások formájában élvezhették a kúrákat. Gyakran luxuskörnyzet várta a vendégeket, akik ezerszámra keresték fel a fürdőket. A privát fürdők ezzel szemben kivételes luxusnak számítottak.

Az antik birodalmak bukásával a 6. századtól majd ezer évre eltűntek Európából a terápiás fürdők és jórészt a higiénia is. Nem így a Közel- és Közép-Keleten, valamint Japánban, ahol a fürdőkultúra szintén nagy hagyományokra tekinthet vissza. Amikor a keresztes háborúk idején, a 11. és 12. században nagyobb számban érkeztek európaiak keletre, már a bűzről is tudni lehetett, ki melyik oldalhoz tartozik. A keleti mintán felbuzdulva a 12–13. században Európában is kialakultak a fürdőházak, ám ezeket a rossz hírű intézményeket az egyház nem nézte jó szemmel, ezért a történetírásban ritkán esett róluk említés. A pestis- és szifiliszjárványok azonban újra az európai fürdőkultúra-reneszánsz végét hozták.

Illóolajok és szénsavas fürdők

 

Csak a 16. században váltak a fürdők újra szalonképessé, és ekkortól egyre nagyobb mértékben alkalmazták őket gyógyászati céllal. Ekkoriban nem számítottak ritkaságnak az olyan túlzásba vitt előírások, mint 100 órányi fürdő, vagy négyórás fürdés. Később a felhasznált módszerek gyógynövényekkel, illóolajakkal, tejjel, szénsavas vízzel, valamint iszappal és tőzeggel bővültek.

FÜRDŐSZOBAVILÁG

A 19. század elejéről a vízterápia és a gyógyfürdők kultúrája újra fellendülésnek indult. A hagyományos európai kúrahelyek közül szinte mindegyik ebben az időben jött létre, többnyire termálvízre és kénes gyógyvízre alapozva. A meleg folyóvíz és az otthoni fürdőszobák elterjedésével a 20. század közepétől mind gyakoribbá vált a különféle fürdőadalékok otthoni használata, először tisztítás és illatosítás céljából, később gyógyító hatású tőzeg-, olaj-, só-, kén- és gyógynövény-készítmények formájában.

A víz nyomása és hőmérséklete, illetve a fürdéshez kapcsolódó pihenés már önmagában is gyógyító hatású. A kellemes meleg víz ellazítja az izmokat és az idegeket, a vízben súlytalanná váló test ízületei tehermentesülnek. A víznyomás, amely a levegő nyomásának 800-szorosára tehető, meggyorsítja a vénás vér visszaáramlását, illetve a nyiroknak a szív felé való áramlását. A legtöbb fürdő akkor a leghatékonyabb, ha naponta egyszer (legjobb este, lefekvés előtt) 20 percig alkalmazzák, kádban ülve, és az ember utána hűvös vízzel gyorsan lezuhanyoz.

Jót tesz a bőrnek a só

 

A só terápiás hatását már régóta ismerik, a bőrünknek nagyon jót tesz. A fürdővízbe általában 1–6 százaléknyi sót kevernek, ami 120 liternél 1–7 kilónak felel meg. Környezetvédelmi okokból általában csak 1 kiló sót kevernek ennyi vízhez. Ezzel a víz sókoncentrációja nagyjából a szervezetének felel meg. Mivel a sós vízben nem működik az az úgynevezett ozmotikus nyomás, amely miatt az édesvízben a bőr felduzzad (ezért lesz ráncos az ujjunk, ha sokáig ülünk a vízben), a sós fürdő kíméli a bőrt. Ideális esetben tengeri sót használhatunk, amelynek nagyobb az ásványianyag-tartalma, mint a normál konyhai sóé, és nem tartalmaz mesterséges adalékanyagokat, például fluort vagy jódot.

Fürödjünk teában!

 

FÜDŐSZOBÁK ÁLOMKIVITELBEN

Egyszerű és hatásos terápiás fürdőket készíthetünk gyógynövények segítségével. Ilyenkor a bőr egyenletesen veszi fel a növényi hatóanyagokat, miközben az illatukat be is lélegezzük. Gyógynövényes fürdőhöz öntsünk le 4 evőkanál, illetve 40 g szárított gyógynövényt 2 liter forrásban lévő vízzel, 5-10 percig hagyjuk lefedve állni, majd szűrjük bele a folyadékot a 36-37 fokos fürdővízbe.

Nyugtató fürdő

 

2 evőkanál citromfűlevelet keverjünk el 3 evőkanál komlótobozzal és 1 evőkanál levendulavirággal, öntsük le 2 liter forrásban lévő vízzel, és 10 perc állás után szűrjük bele a fürdővízbe. Naponta egyszer 20 percig tartson a fürdő, lefekvés előtt.

Szénavirágos lazító fürdő

 

6 evőkanál szénavirágot (ezek különféle szárított virágok, amelyek a széna kaszálásakor melléktermékként keletkeznek) forrázzunk le 1 liter vízzel, majd 10 perc után szűrjük bele a fürdővízbe.