Szociológus, miniszterelnöki főtanácsadó, a Minden gyerek lakjon jól! Alapítvány elnökeként vallja: számára csak az a siker, ha látja az örömöt a gyerekek arcán, és úgy érzi, változtatni tudott a világon.

Hegedűs Zsuzsa 1969-ben szerzett bölcsészdiplomát az ELTE-n, 1975-ig a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársaként dolgozott, majd 1976-ban Franciaországba emigrált, és Párizsban doktorált szociológiából. „Önirónia nélkül semmi nem megy. Nem magamat veszem komolyan, hanem mindig azt, amit csinálok” – fogalmazza meg tömören a pályafutását. Tíz évig nem jöhetett Magyarországra. Szociológusként Franciaországban és Nyugat-Európában az új társadalmi mozgalmakkal foglalkozott, majd a most kialakuló globális, önkreatív társadalom elméletét dolgozta ki. Fontosabb publikációi ezekben a témakörökben jelentek meg franciául, angolul és olaszul.

Jelenleg a Minden gyerek lakjon jól! Alapítvány kuratóriumának elnöke, s mint mondja, számára az a legfontosabb, hogy a civil kezdeményezésként indult mozgalom több mint 15 ezer családnak ad fenntartható támogatást egy kisháztáji formájában. „Szívügyem, amit csinálok. Amikor 2009 végén egy riport szembesített azzal, hogy gyerekek maradnak ebéd nélkül, utánanéztem, hogy mi a helyzet a leghátrányosabb kistérségekben. Kiderült, hogy több százezer, százszázalékos étkezési támogatásra jogosult, hátrányos helyzetű kisgyerek nem jut a fejlődéséhez szükséges fehérjéhez és vitaminhoz. Másnap elindítottam a „Minden gyerek lakjon jól!” kezdeményezést, egyszerűen azért, mert fel voltam háborodva. A hetvenes évek elején végzett első szegénységkutatásban nem találtunk éhes gyereket. Ha valamit elindítok, számomra a kérdés roppant egyszerű: Ha nem most, akkor mikor? Ha nem én, akkor ki?”

A vetőmag- és kishaszonállat-osztás nem old meg minden problémát, de kapaszkodót jelent ahhoz, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élő családok lehetőséget lássanak maguk előtt a kilábalásra, és meg tudják termelni az ott élő több százezer gyerek számára az egész évre szükséges fehérje- és zöldségmennyiséget. Mi több, a kiosztott vetőmag, illetve kishaszonállat még munkából származó jövedelmet is hozhat, miután a termények környékbeli értékesítése tavaly ősz óta mindenki számára szabaddá vált. A kezdeményezés sikeres: mindenfajta állami és pályázati pénz nélkül 230 millió forint jött össze idén. Erről csak annyit mond: „A szívhez kell szólni, hogy az emberek elgondolkodjanak a saját felelősségükön a gyerekek iránt.”

Orbán Viktor miniszterelnöki főtanácsadójaként is azt mondja, hogy a befolyáshoz nem kell hatalom, valódi befolyást akkor lehet elérni, ha sikerül tematizálni egy olyan problémát, amelynek fontosságát a közvélemény korábban nem érzékelte, vagy nem fogadta el. Alapítványa arra mozgósít minden felnőttet, hogy vállalja azt a felelősséget, amely az itt élő több százezer alultáplált gyermekért rá hárul. Úgy gondolja, attól hiteles, amit csinál, hogy nem csak beszél a problémáról, hanem tavaly maga cipelte a csomagokat, idén pedig a csibéket, kacsákat, malacokat és nyulakat. Ez persze a média támogatása nélkül nem ment volna. Az igazi siker számára az, amikor látja a gyerekek arcán az örömöt, és úgy érzi, hogy változtatni tudott a világon.

A legfontosabbnak azt tartja, hogy az alapítvány minden egyes fillért a céljára költ, és idén már fenntartható támogatást juttatnak a 37 leghátrányosabb helyzetű kistérségben 15 148 többgyermekes, hátrányos helyzetű családnak úgy, hogy ez számukra nem jelent többletköltséget. A kishaszonállatokat (naposcsibét, kacsát, tyúkot, kecskét, malacot) különféle „csomagokban” kínálja az alapítvány, igazodva a családok különböző anyagi helyzetéhez, s ők maguk választhatnak. A legszegényebbek számára „kitalált” variációt választották a legtöbben: 6391 család. Ez is mutatja a nyomor iszonyatos mértékét.