Öt évvel ezelőtt még a hírek világában éltem, és ha nem éppen valamilyen háborús zónában jártam, akkor a newsroomban, számítógép előtt szerkesztettem a Panoráma és az M1 Híradó külpolitikai híreit. Bár a munkám már akkor is rendkívül izgalmas volt, akkor még csak álmodoztam arról, hogy egyszer saját műsorom lehet, amelyben nem csupán néhány perces riport erejéig mutathatom be a számomra legfontosabb témákat, legizgalmasabb interjúalanyokat, hanem sokkal mélyebbre áshatok.

És két évvel ezelőtt valóra vált ez az álmom a Bábellel, amelynek hála, olyan elképesztő emberi sorsokkal találkozhattam a forgatások során, amelyekből rengeteget tanulhattam is, kitartásról, alázatról, kreativitásról. És a sors nemcsak különböző szakmai lehetőségekkel és díjakkal jutalmazott az elmúlt öt évben, hanem a magánéletemben is kaptam két nagy ajándékot: egy afganisztáni forgatás során megismerkedtem a párommal, aki szintén magyar sajtósként utazott ki, és azóta a férjem lett, és nemrég megszületett a kislányunk, Neda is. De nemcsak vele bővült a család: a nővéremként felnövő nagynénémnek egy, a húgomnak pedig két kislánya született, úgyhogy valóra vált a szüleim álma, és igazi bölcsihangulat uralkodik, amikor mind összegyűlünk náluk.

Így hát bátran kijelenthetem, hogy életem eddigi legszebb öt évét tudhatom magam mögött, amelyben több új, érdekes lehetőséget kaptam a munkámon kívül is – például a La Femme-tól. Hiszen tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek mentornak az „50 tehetséges magyar fiatal” programba, ahol egy egészen kivételes fiatalember került a „szárnyaim