A La femme indulásának évében a New York-i Metropolitanben énekeltem az Éj Királynőjét a Varázsfuvolából, mely szerep végigkísért egész pályafutásomon. Az azóta eltelt fél évtizedben csupa jó dolog történt velem. Egymás után kaptam a megtisztelő nemzetközi elismeréseket: átvehettem a Kossuth díjat és a Prima Primissima díjat, valamint a Fair Play díjat is, ami még engem is meglepett kicsit, hiszen ezt az elismerést alapvetően sportolóknak szokták odaítélni. Az atlétika iránti múlhatatlan szerelmem - mely gyerekkorom óta töretlenül tart - az utóbbi években sem hagyott alább, így hatalmas élmény volt számomra, mikor tavaly valóra váltottam régóta dédelgetett álmomat, és lefutottam a New York Maratont.

Mindezen túl pedig még az igaz szerelem is rám talált, így a szakmai és "sportolói" kiteljesedés mellett, érzelmileg is teljessé vált az életem! A saját tapasztalatok mellett az ember persze sokat gazdagodhat mások példáiból és gondolataiból is, különösen, ha kiemelkedő teljesítményekről vagy izgalmas közösségi kezdeményezésekről van szó.

A La femme-ot azért is szeretem, mert sok benne az érdekes emberekről és jelenségekről készült portré és riport, viszont kevesebb a reklám, mint más újságokban. Az is fontos, hogy mindez megbízhatóan magas színvonalon valósul meg. A jövőre nézve azt kívánom, hogy mindezt öt év múlva is ugyanígy elmondhassam a lapról. Jó tanácsokat nem osztanék, hisz mottóm, hogy "mindenki maradjon a kaptafánál!". Én tehát énekelek, a La femme magazin munkatársai pedig folytassák továbbra is ezt a minőségi, igényes munkát!