Fénykorában ő volt Amerika legszebb férfija. Cserzetten kölykös képével, szőkeségével, macsósan szőrös mellkasával meghódította az egész világot. Hetvenen túl is aktív: rendez, a független filmesek patrónusa, elhivatott környezetvédő.
Kaliforniában jött világra, emigráns családban. Ereiben angol, ír, skót vér csörgedez, ettől függetlenül született amerikai. Le sem tagadhatná. Igazi, szívós cowboy-kölyök, aki kilencévesen legyűrte legádázabb ellenfelét, a gyermekparalízist. A magánéletét foggal-körömmel védő egykori szívtipró ezt csak mostanában árulta el. Ha anyja nem tartja benne a lelket, talán tolókocsiban éli le az életét. Alighogy talpra állt, kirobbant belőle a sokáig megfékezett energia. Ékszereket, dísztárcsákat lop, betör a szomszédokhoz. Kirosszalkodja magát. Ezt is elnézik az iskola legjobb baseballjátékosának, még a Colorado Egyetemen is szívesen látják az amerikai foci ifi-bajnokát. Anyja halála fölötti mély bánatában inni kezd, és két év után kipenderítik az egyetemről. Beáll olajmunkásnak.
Keresetéből nagy utazásra indul – Európába. Párizsban, Firenzében festeni tanul – máig vonzódik a festészethez -, Bécsben 56-os magyaroknak segít, útközben megismeri első feleségét, Lola Van Wagenent. Összeházasodnak, együtt térnek vissza New Yorkba. Huszonkét éves, amikor eldönti, színész lesz. Első sikerét a Broadway-n aratja, a Mezítláb a parkban című romantikus vígjátékban. Ezután nem volt kérdés, hogy őt kérik fel Jane Fonda partnerének a sikerdarab filmváltozatában. Megszületett a mozi új, sármőr szívtiprója.
Ilyenek voltunk
Hetvenes évek. Még kevés amerikai film jutott át a vasfüggönyön, és azt hittük, minden film aranyból van, ami amerikai. Az Ilyenek voltunk színarany volt, a főhőst alakító, hihetetlenül kékszemű, szőke Robert Redford valódi „huszonnégy karátos” pasi. Tökéletesen egymásra találtak partnerével, az isteni Barbra Streisanddal, akivel minden lány szívesen cserélt volna. Barbra lett a példaképünk, Bob – ahogy a barátai is hívják - az ideálunk. Abban az időben minden nőnemű lény szőke, kékszemű pasikról álmodott, és a szerelem úgy burjánzott a lepukkant kis mozik áldott sötétjében, ahogyan már sosem fog. Hát igen. Ilyenek voltunk. Mi is. Nem karrierépítésen járt az eszünk, hanem a fiúkon, és nem trendik akartunk lenni, egyszerűen csak boldogok. Ehhez olyan minták, olyan színészek is kellettek, mint Streisand és Redford. Még nem voltak bulvárlapok, azért szerettük azt, aki nekünk tetszett, mert tudott valamit.
Jóval később tudtam meg, hogy arcán örök nyomot hagyott a gyerekkori himlő, ami sok gondot okozott a sminkeseknek és az operatőröknek. Az alacsony termete is, ami nekem fel sem tűnt. Viszont nagy feltűnést keltett, amikor meztelen felsőtesttel mutatkozott – abban az időben ez nem volt jellemző a mozihősökre.
A pálya csúcsán
Pályája legérzékibb alakítását – talpig felöltözve - a Távol Afrikától című gyönyörű filmben láthatták a nézők. Az a jelenet, amikor megmossa Meryl Streep haját, felejthetetlen. Ahogy csorgatta a vizet, megérintette az imádott nő haját, beletúrt az ujjaival, gyengéden, finoman... Redford remek színész, pontosan tisztában van az adottságaival, és azzal is, hogy mivel lehet hatni a nőkre. Így lett a nők bálványa, holott nem az a kimondott Adonisz. De képes volt ezt elhitetni A nagybalhé svindlereként és A nagy Gatsby címszerepében is.
A kubai forradalom előestéjén játszódó Havannában visszatért a hozzá közelálló politizáló drámához, amilyen Az elnök emberei című film volt a hetvenes években. Akkor kezd kialakulni róla a szívtipró „aranyfiút” leváltó kemény, ámde tiszta ember megnyerő képe. Ilyen habitusú FBI ügynököt alakított a Budapesten forgatott Kémjátszmában Brad Pitt partnereként. Akkor röpke pillanatra láthattam is, „élőben”, egy pesti bérház lakásában, ahová nagy protekcióval jutott be néhány újságíró. Sajnos, rossz időben voltam jó helyen. Valami nézeteltérés támadhatott a rendező és az operatőr között, leállt a felvétel és csak azt láttuk, hogy kivágódik a szobaajtó, elviharzik mellettünk Redford, személyesen. Ez a szó szoros értelmében futó találkozás arra volt jó, hogy villanásnyi időre magamon éreztem a tekintetét. Szerintem ez a legjobb benne. A nézése.
A kamera másik oldalán
Tetszik nekem az is, hogy van ereje visszaadni egy kasszasikergyanús szerepet, ha nem érzi a magáénak. A Love Storyt túl érzelgősnek találta, igy Ryan O’Neill kapott nagy esélyt a kiugrásra. A Diploma előtt című film próbafelvételére együtt hívták be Dustin Hoffmann-nal. Ott nem felelt meg, mert képtelen volt beleélni magát egy olyan mulya egyetemista helyzetébe, akit a nők semmibe vesznek.
Egy idő után kezdett elege lenni abból is, hogy olyan rendezők irányítsák, akik nem értik a gondolatait. Fogta magát, átült a kamera mögé. 1980-ban mutatták be első rendezését, az Átlagemberek című családi drámát, a film egyből besöpört három Oscart. Ebből egyet a rendezésért. Másodszor 2002-ben jutalmazták életmű Oscar-díjjal, talán kárpótlásul azért, hogy színészi alakításaiért egyszer sem vehette át a csillogó szobrocskát. Pedig már pályája elején beírta nevét a filmtörténetbe, a Butch Cassidy és a Sundance kölyökkel. Paul Newman volt a partnere, barátságuk megmaradt a nagy példakép haláláig.
198l-ben megalapítja a Sundance Intézetet, filmfesztivált, tévécsatornát, hogy lehetőséget teremtsen tehetséges fiataloknak a független filmezésre. Ezért a szép gesztusért bizonyára nem csókoltak neki kezet a nagy amerikai filmstúdiók. Feltehetően emiatt sem esett le neki egy Oscar a Távol Afrikától című filmben nyújtott emlékezetes alakításáért, de A keselyű három napjáért sem.
A Sundance Intézet szembemegy a silány filmeket gyártó stúdiókkal, és szép sikereket könyvelhet el. Része volt az akkor még ismeretlen Quentin Tarantino felfedezésében, Guy Richie, Madonna ex-férje szintén az ő segítségével tudott kitörni az ismeretlenségből, valamint egy csomó Oscar-díjjal jutalmazott alkotás is a javára írható. Hollywoodban közismert az önzetlensége, a jó ügyek iránti harcos elkötelezettsége. Lelkes környezetbarát, nemrég zöldaktivistákkal együtt tiltakozott Alaszkában az ellen, hogy ott hatalmas bányákat építsenek. Beolvas a politikusoknak is az ember- és természetpusztító háborúk miatt, s nem kíméli a magukat mesterségesen fiatalító hölgyeket sem. A természetesség jegyében hozta létre Sundance nevű ruházati vállalkozását is: ősz hajú, teljesen „natúr” hölgy reklámozza a környezetbarát eljárással készült ruhákat.
A magánember
Komolyan gondolja, amit mond, erre saját maga a legjobb példa. Fiatalon könnyedén eltüntethette volna a himlőhegeket, nem tette. Most, 75 évesen sem óhajt szabadulni egyre mélyülő barázdáitól. Beéri azzal, hogy testileg-lelkileg jól érzi magát. „Síelek, lovagolni járok és kemény teniszmeccseket vívok – nyilatkozta mostanában. - Ráérek aggódni a korom miatt, amikor már nem tudom űzni ezeket a sportokat.” Ha egy férfi ennyire vigyáz a kondíciójára, ott kell lenni még valakinek. Egy nőnek. Van is.
Sybille Szaggars, a nála húsz évvel fiatalabb német festőnő, akit egy Sundance fesztiválon ismert meg tizenhárom éve. Redford több mint harminc évig kitartott első felesége mellett. Ugyanolyan titokban váltak el, ahogy összeházasodtak. Három gyerekük már felnőtt. Shauna 50, Jamie 48, Amy 40 éves. Válásuk után volt néhány nőügye, amíg Sybille be nem lopta magát a szívébe. Partikra nem jártak, évekig a nyilvánosság elől teljesen elzárkózva éltek romantikus szerelemben. Aztán megtört a hallgatás csendje. Redford bejelentette, hogy megnősül, Németországban tartják az esküvőt, lehet róla cikkezni. A boldogságtól kivirult újdonsült férj áradozva dicsérte a feleségét: „Sybille megfiatalít engem, neki köszönhetem az életemet is.”
Sybille valóban csodát művelt. Idén mutatták be Redford nyolcadik rendezői filmjét, a The Conspiratort, amely a Lincoln elleni merényletet dolgozza fel, mondanivalója, üzenete napjaink politikai viszonyira is érvényes. Az sincs kizárva, hogy filmszerepet ismét vállal. És hamarosan megjelenik életrajzi kötete. Abból talán tényleg mindent megtudhatunk róla.
