Oroszlán Szonja neve színészi pályája kezdetétől szinte azonnal széles körben ismertté lett. A színésznő később szakmai és személyes kihívásokat keresve költözött Amerikába, ahol az új közegben egészen új arcát mutathatta meg a közönségnek. Ebben már nyoma sincs a Valami Amerikából jól ismert és szeretett egyszerű és humoros karakterének, Timinek. Az élet azonban úgy hozta, hogy Szonja sok évvel később újra itthon forgatott, ráadásul éppen a két országot összekötő vígjáték legújabb részében, a Valami Amerika 3-ban!

Mesélj a szakmai kezdetekről: mire vágytál akkor, és milyen elvárásaid vannak önmagaddal szemben most? Volt-e a kettő közötti váltásban szerepe a költözésnek, vagy az is csak egy folyamat része volt?

Anno elsőre felvettek a színművészetire. Egyáltalán nem számítottam rá, sokakat harmadik, negyedik próbálkozásra vesznek fel, úgyhogy egy darabig fel sem tudtam fogni. Be kellett hoznom a többieket, akik már jártak előkészítőkre, és játszottak társulatokban. Én jól énekeltem, jól táncoltam, de sok mindent kellett még tanulni. Maximalista vagyok és szorgalmas, ezért magasak az elvárásaim magammal szemben. Az, hogy a Valami Amerika sikere azonnal a főiskola után jött, hatalmas szerencse. Erre nem lehet felkészülni. Több mint tíz évig lovagoltam a film hullámán, egyik filmet a másik után forgattam, folyamatosan új darabokat próbáltam a színházakban, tévésorozatokat csináltam, jótékonysági megjelenéseket, szponzori munkákat és a többi, ami a sikerrel jön. Aztán egyszer csak rájössz, hogy elmerültél a kavalkádban, és már tulajdonképpen nincs magánember, már csak színész van. Szükségem volt új levegőre, változásra, új kihívásokra és feladatokra.

Mi a legnagyobb különbség számodra a mindennapokban Amerika és Magyarország között? Hogyan hat az életritmusodra, a szokásaidra, énképedre ez a miliő? Mit szeretsz leginkább, és mi hiányzik itthonról?

Gyermekkorom óta járok ki Amerikába. Édesanyám kint járt iskolába, nagyon sok rokonunk él kint, ezért volt egyértelmű a választás. A legalapvetőbb különbség a két ország között az emberek nyitottsága és egymáshoz való viszonya. Nyilván Magyarország múltja és történelmi háttere nem tett jót az emberek bizalmának. Tartanak egymástól, szkeptikusak, irigyek a másikra, valahogy mindig azt nézik, hogy a másiknak miért jó, rossz, más. Amerikában ezt egyáltalán nem érezni, sőt. Sokan felszínesnek tartják az ottani kedvességet, de amikor az ember elkezdi gyakorolni, egyszer csak természetes lesz másokra mosolyogni, kedvesnek lenni, beszélgetésbe elegyedni másokkal. Én magam is sokkal nyitottabb lettem, figyelmesebb, és nem ítélkezem mások felett.

Hogy mi hiányzik a legjobban itthonról? Az állataim, a családom, a barátaim és a magyar konyha. A budapesti látkép sem utolsó, nem beszélve a Balatonról.

Mi a legnagyobb különbség Amerika és Magyarország között szakmailag?

Amerikában hihetetlen a verseny a színészek között, és elképesztő a színvonal. Akárhogy is, a zenés műfaj, a musicalek onnan jönnek, ezt sosem fogjuk tudni utolérni. Olyan korán kezdik a magas fokú művészi képzést, ami nálunk szerintem lehetetlen. Ráadásul olyan sokan állnak sorba egy-egy szerepért, hogy senki sem hibázhat. Bárki azonnal pótolható. Ettől a nyomástól mindenki a legtöbbet hozza ki magából. Ezt nagyon jó látni.

Könnyen megtaláltad a helyed színészként? Van valami jellegzetes különbség a két ország színházi közegében?

A szakma az szakma, a színház az színház, a próba az próba. Mi, magyar színészek semmiben sem vagyunk gyengébbek, mint az ottaniak, sőt! Annyi, hogy nálunk színházi terepen kevesebbféle munka van. Azt vettem észre, hogy ők örültek nekem, annak, hogy behozok valamit az európai színészképzésből. Meggyőződésem, hogy ezért is kaptam lehetőséget viszonylag hamar. Mert mi az orosz, francia, angol, magyar színházi alapokból jövünk, így valami mást, valami újat vittem magammal.

Hogyan fogadtad a Valami Amerika 3 bejelentését?

Hatalmas izgalommal! Tudtuk, hogy készül a forgatókönyv, de senkinek sem mondtak a történetről semmit, egészen az olvasópróbáig. Alig vártam. Szerintem nagyon jól sikerült a harmadik rész.

Milyen hosszabb idő óta megint Magyarországon forgatni? Kivel hiányzott leginkább a közös munka?

Én a Valami Amerika második része óta nem forgattam magyar filmet, úgyhogy hatalmas élmény volt. Imádom ezt a társaságot, régi barátokkal együtt dolgozni a legjobb. Olyanok vagyunk, mint egy család. Mindegy, mennyi idő telik el, ugyanott tudjuk folytatni a beszélgetéseket. Mintha el sem telt volna az a tíz év.

Mik a terveid a közeljövőben? Konkrét elképzeléseket valósítasz meg, vagy inkább kíváncsian várod, mit hoz számodra az élet?

Az élet tele van meglepetésekkel. Hiszem, hogy nem feltétlenül kell az embernek egy szakmában leélnie az életét. Amerikában az emberek sokszor több szakmát gyakorolnak egyszerre, vagy váltogatják őket. Jó megtapasztalni és magamévá tenni ezt a fajta rugalmasságot, nyitottságot, igyekszem építkezni belőle.

Fotók: Wlcsek András