Magyar artistákkal érkezik Budapestre a világ leghíresebb cirkusztársulata.
A Cirque du Soleil (francia név, magyarul: A Nap Cirkusza) egy montreali székhelyű szórakoztatóipari vállalat és a világ legnagyobb kortárs cirkusza, amelyet az tesz egyedülállóvá, hogy nem mutat be állatszámokat, viszont nagyban támaszkodik mozgásművészek, akrobaták, zsonglőrök, légtornászok és komikusok munkájára.
Aki már látta, az nem felejti, aki még nem, az vágyik rá. Februárban Budapestre érkeznek néhány előadás erejéig. Az OVO – amely portugálul tojást jelent – betekintést nyújt a rovarok életének egy napjába; az energiával és a mozgással teli, megállás nélküli forrongásba. A látványos akrobatikán keresztül kiemeli a különböző rovarok egyedi személyiségét és képességeit, megmutatva a biológiai sokféleség szépségét, annak minden kontrasztjával és vibrálásával. A trambulinokról ugráló hatalmas tücsköktől a hálójából kitekeredő hipnotikus pókig az OVO rendkívüli látványvilággal indítja be a képzeletet. Vicces és kaotikus, ugyanakkor imádnivaló és csodálatos; az OVO elbűvöli belső gyermeki énünket. A Cirque du Soleil ezen előadása a 2009-es montreali premier óta több mint 7 millió embert nyűgözött le 30 ország 160 városában. Az itt fellépő artisták a világ legjobbjai, közülük ketten magyarok. Kapitány Oliviát és Fülemen Tamást előadás előtt, Lausanne-ben értük utol.
Olívia, rólad azt olvastam, hogy tornászként EB-n és VB-n is képviselted Magyarországot, hogy aztán egy 2011-es bécsi Cirque du Soleil előadás eldöntse a sorsod. Akkor azt mondtad, hogy „Ez az! Ezt akarom csinálni!” Ez valóban így volt, vagy a profi sajtósok „fésülték át” az önéletrajzod?
Kapitány Olívia: A Corteo-t láttam, és valóban sorsfordító volt számomra. Ott döntöttem el, hogy ha lesz rá lehetőségem, akkor a részese akarok lenni ennek a világnak. Tíz évvel később, 2021 májusában valóra vált az álmom, bár akkor még forgó pozícióra nem volt hely.
Tamás, Te is sikeres és eredményes voltál a nemzeti tornász válogatott tagjaként.
Fülemen Tamás: Tízévesen kaptam egy jegyet a Cirque du Soleil budapesti előadására, és azonnal tudtam, hogy itt a helyem.
A jelenben pedig minden héten másik város, ország, kontinens?
Fülemen Tamás: Azt szoktuk mondani, hogy ez egy vándorcirkusz luxuskivitelben. Nem lakókocsiban lakunk, hogy előadás után lebontsuk a sátrat és irány az országút. Szállodában pihenünk, repülővel utazunk, főznek ránk, és egyáltalán, minden területnek megvan a maga felelőse: marketingesek, műszakiak, varrónők, szervezők. Az OVO 100 társulati tagja – ebből 52 az artista – 25 különböző országból érkezett. A stáb mindent megtesz azért, hogy mi egy dologra fókuszálhassunk, az artista munkánkra. Általában úgy szervezik a turnét, hogy egy régióban mozgunk; a közelmúltban a Közel-Keleten jártunk – Dubai, Kuvait, Szaúdi-Arábia városaiban léptünk fel, de turnéztunk már az Egyesült Államok északi határvidékén és több hónapig léptünk fel Las Vegasban.
Profi tornászként megszokhattátok, hogy a testetekkel dolgoztok, ami egy átlagember számára nagyon kemény fizikai igénybevételt jelent. A mostani műsor is magas szintű akrobatikus jelenetekkel tarkított, újradefiniálva az emberi test és teljesítőképesség határait. Muszáj megkérdeznem: meddig lehet ezt csinálni?
Fülemen Tamás: Nagyon sok múlik azon, miként bánunk a testünkkel. Folyamatosan járunk gyógytornára, edzésre, videóról visszanézzük az előadásainkat, hogy hogyan tudunk még jobban teljesíteni, illetve mentálisan és fizikálisan is fenntartani az elvárt szintet. Van, aki néhány év alatt elfárad, de vannak kollégák a társulatban, akik évtizedekig is képesek dolgozni. Igen, a testünkből élünk, amit karban kell tartani, és azzal, hogy nagyon sok terhet levesznek a vállunkról, megteremtik a lehetőségét annak, hogy magunkkal tudjunk foglalkozni.
Figyelnek rátok olyan értelemben is, hogy mit csináltok a szabadidőtökben? Rátok szólnak, ha megisztok néhány pohár vörösbort? Van erre vonatkozó klauzula a szerződésetekben?
Kapitány Olívia: Ittasan nyilván nem lehet dolgozni, de az, hogy a szabadnapomon mit és hogyan csinálok, rám van bízva. A társulat tagjai tisztában vannak azzal, hogy a testükkel dolgoznak, és erre vigyázniuk kell.
Ugyanazt az előadást adjátok elő esetenként több tucatszor. A közönség viszont jellemzően először látja például az OVO-t. Miként lehet megoldani, hogy lelke legyen az előadásnak, ne pedig egy rutin-show fusson?
Kapitány Olívia: Én akkor vagyok a legnyugodtabb, amikor fellépek. Megtaláltam a helyemet, élvezem, amit csinálok, miközben megmutatom a világnak, hogy mire vagyok képes. Ám mivel emberekkel dolgozunk együtt, az előadások nem száz százalékig azonosak. Mindig van egy pici játék, amit a közönségnek nem is feltétlenül kell látnia: egymásra mosolygunk, belső poénok.
Emberek vagytok, és mindenkinek lehet rossz napja, amikor haragszik az egész világra. Ez belefér?
Fülemen Tamás: Ajánlott embernek maradni és alkalmazkodni a többiekhez, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszabb távon is itt lehessünk. A fogók jóban vannak a forgókkal, másképpen nem működik. (Tamás a fogó, aki felülről elkapja a forgót, aki adott esetben Olívia. – a szerk.) Ha van egy félreértés, akkor azt gyorsan szoktuk tisztázni, de ha valaki úgy érzi, hogy aznap este nem akar vagy nem tud színpadra lépni, akkor erre is van kidolgozott protokoll. Ha az előadásban négy bohócnak van szerepe, akkor hatan vagyunk a back-stage-ben. Ha egyikünk kiesik, van, aki a helyére álljon. Ahogy mondani szokták: the show must go on.
Kapitány Olívia: Arra is van lehetőség, hogy egyik show-ból átkerüljünk a másikba, mert szeretnénk magunkat más formában is megmutatni. Családi szempontból előnyösebb például Las Vegasban dolgozni; az ottani műsor hónapokig nem változik és nem is költözik, ami kedvezőbb például párkapcsolati szempontból.
Ezzel együtt ez nem az a műfaj, ami kedvezne a magánéletnek.
Kapitány Olívia és Fülemen Tamás: Igen, ez így van.
Meddig fut egy show?
Fülemen Tamás: Sok-sok év után, amikor egy produkció elkezd fáradni, két opció választható: az egyik az, hogy megállítják néhány hónapra és felfrissítik, át-, illetve újragondolják. Új díszleteket alkotnak, más zenét komponálnak, egyszóval felújítják. A másik forgatókönyv, amikor a közönség egyszerűen eltelt egy előadással és már a világ szinte minden pontján játszották, akkor következhet egy új műsor. A Budapesten is előadott Saltimbanco és a Varekai a maga idejében óriási siker volt, de ma már nem játsszuk. Az én személyes kedvencem, a Kurios viszont már tíz éve megy, és még mindig imádja a közönség.
Amikor megnéztek egy előadást, mennyire tudjátok magatokat elengedni és élvezni? Vagy inkább a hibákat látjátok?
Kapitány Olívia: Szakmai szemmel, illetve nézőként is értékeljük az előadásokat, és az élmény egy kicsit vissza is hat arra, hogy mi az, amit jobban lehetne csinálni a saját előadásunkban.
Fülemen Tamás: Én egy színvonalas show-n ki tudok kapcsolódni, és megvan a flow élmény. Sőt, elég sok olyan előadása van a Cirque du Soleil-nek, amikor én is csak ámulok: miként lehetséges ez a mozdulatsor ebben a kosztümben? Ezt is meg lehet csinálni? Ami visszatérő élmény: mindig minden a helyén van. A koreográfia, a zene, a fények. Nincsenek üresjáratok, mindig történik valami. Magával ragad. Más cirkuszokban nem egyszer azt veszem észre magamon, hogy a plafont nézegetem, mert nem köt le.
Bejártátok az egész világot, nyolcvan városban léptetek fel eddig, és a lista még bővül. Van elképzelésetek arra vonatkozóan, hogy majd egyszer, ha visszavonultok, hol telepedjetek le?
Fülemen Tamás: Most azt gondolom, hogy kétlaki életet fogok élni. Egyrészt csábító a tengerpart, másrészt Budapesten vannak a barátaim, a családom, és egyébként is nagyon haza húz a szívem. Rendkívül kevés olyan hely van a világon, ami ilyen sok mindent tud nyújtani.
Kapitány Olívia: Engem nagyon vonz Spanyolország és a tengerpart, de amíg ez bekövetkezik, van egy másik vágyam: bízom benne, hogyha valaki megnéz engem például most Budapesten, akkor át tudom neki azt adni, amit annak idején én éreztem. Szeretném a következő generációt inspirálni. Mindenki másnak pedig szeretnék egy szép estét szerezni. Jöjjenek el és élvezzék az előadást.
Az OVO Budapesten az MVM Dome-ban hat alkalommal lesz látható 2024. február 8-tól február 11-ig. Csütörtöktől szombatig este fél 8-kor kezdődnek az előadások, de szombaton és vasárnap találunk a kisgyermekes családoknak kedvező délelőtti és délutáni fellépéseket is. Hogy milyen látványvilágra számíthatunk, arról a fenti videórészletből meggyőződhetünk.
