Feltűnő a hasonlóság! Véletlen műve lenne, hogy bizonyos arcok láttán déjà vu érzésünk támad? Vagy talán törvényszerű a hasonló arcok ismételt feltűnése, mert egyes karakterekre újra szüksége van a filmvilágnak és a divatiparnak?
Érdekes, hogy gyakran még a hasonmások felfedezésének körülményei és pályafutásuk is hasonló elődjükéhez, sőt olykor egyéniségükben is felfedezhetők rokon vonások.
Brigitte Bardot és Claudia Schiffer
A szexis, szőke bombázó, az érzéki nő, a femme fatale címére sokan pályáztak régebben és ma is a sztárvilágban, de csak keveseknek sikerült ezt a nőtípust hosszú ideig képviselniük. Brigitte Bardot máig az egyik legjellegzetesebb megformálója a végzetes vonzerejű, szőke szépségnek. A francia színésznő az 50-es években robbant be a filmvilágba, és pillanatok alatt lett sztár.
Brigitte-et jómódú, vallásos szülei ötéves korától járatták balettórákra. Tehetséges táncos volt, 1947-ben felvették a Párizsi Konzervatóriumba, ahol három évig tanult. A tánccal töltött éveknek köszönhette kecses mozgását és tökéletesre formált alakját, amelyért később is sokan irigyelték. Szépségére már tiniként felfigyeltek. Édesanyjának egyik barátnője meghívta modellnek a divatbemutatójára. Majd 15 éves korában az Elle magazin címlapján szerepelt. Filmes karrierje 1952-ben kezdődött, ekkor – 18 évesen – kötött házasságot Roger Vadim filmrendezővel, aki későbbi pályáját is segítette. Vadim rendezte az első igazi Bardot-filmet, az És Isten megteremté a nőt, 1956-ban. A film kezdő jelenetében a hason fekvő, anyaszült meztelen Bardot maga volt a csábítás, az asztalon mezítláb lejtett tánca máig a filmtörténet egyik legerotikusabb jelenete.
A film körüli botrány Franciaországban már a premier pillanatában érezhető volt. Roger Vadim a bemutatón a következőket nyilatkozta: „Brigitte-tel a kor hangulatát akartam ábrázolni. Juliette saját korának szülötte, olyan nő, aki felszabadult a bűntudat és a társadalom által az emberekre kényszeríttet tabuk alól, akinek a szexualitása valóban szabad.”
A természetes barnáról aranyszőkére festett Brigitte Bardot ekkortól kezdve az érzéki nő megtestesítőjévé vált. Erotikus kisugárzásával az amerikai mozinézőket is meghódította. Őt tekintették az új szexszimbólumnak, az európai Marylin Monroe-nak. Monogramja, a bűvös BB egyet jelentett a női csábítással. Mivel Bardot növelte a francia filmek nemzetközi népszerűségét is, honfitársai megenyhültek iránta, és 1970-ben elsőként róla mintázták meg a Franciaországot szimbolizáló Marianne-szobrot.
Brigitte sok sztárt is megbabonázott, a Beatles minden tagja rajongott érte, Bob Dylan pedig neki ajánlotta első dalát. Világszerte rengeteg nő próbálta koppintani BB megjelenését, frizuráját és sminkjét. A vastag, fekete tusvonallal cicásra húzott szem Bardot védjegyévé vált. Akárcsak a szupermini szoknyával vagy szűk nadrággal viselt, derék fölött csomóra kötött ing. A több mint 50 filmben játszó színésznő 1973-ban visszavonult, azóta főként állatvédőként tevékenykedik. Több viharos kapcsolat és házasság után magánélete is nyugodtabb lett, 1992 óta él jelenlegi férjével.
Majd négy évtizeddel BB után, 1970-ben, Németországban született Claudia Schiffer, akit sokan a francia szexszimbólum „reinkarnációjának” tekintenek. A bájos szőkeséget Bardot-hoz hasonlóan tizenévesként fedezték fel, bár nem a balett-teremben, hanem egy düsseldorfi discóban. Itt szúrta ki a tökéletes alakú, sudár lányt a Metropolitan Modellügynökség vezetője, Michel Levaton, akinek hála, röviddel később a francia Elle címlapján tündökölhetett.
Ugyanaz a szexis báj, ugyanolyan szőke hajzuhatag, ugyanaz a telt ajak és hódító tekintet, bár nem barna, hanem kék szempár – sokaknak első látásra feltűnő volt Brigitte Bardot és Claudia Schiffer hasonlósága. A divatszakemberek azonnal rá is erősítettek erre, és rengeteg olyan fotósorozatot készítettek Claudiáról, ahol BB híres fényképeihez hasonlóan állították be a frissen felfedezett modellt. Így az azonos pózok és a hasonló stílusú ruhák még inkább azt az érzést keltették, hogy megszületett az új Bardot! Claudia villámgyorsan a kilencvenes évek egyik legtöbbet foglalkoztatott szupermodellje lett, a legnagyobb divattervezők – például Karl Lagerfeld – kedvence és a leghíresebb márkák, többek között a Chanel, a Guess, a Revlon és a Victoria’s Secret arca. Modellpályája mellett Claudia Schiffer filmekben is játszott, majd fontos ügyek mellé állt: az UNICEF önkénteseként és a mellrákosok szóvivőjeként kezdett dolgozni.
Jacqueline Bisset és Liz Hurley
Jacqueline Bisset brit színésznő a természetes szépség, a minden műviség nélküli, kortalan, nőies báj egyik legjellegzetesebb képviselője a filmvásznon és a mozin kívül is. Tipikus brunette, azaz barna szépség, akinek hajszíne nem változik a múló divattrendekkel. A hatvanas évek közepétől játszik filmekben. Előtte modellként is dolgozott, egyrészt azért, hogy szülei válása után beteg édesanyját segítse, másrészt, hogy színi tanulmányait finanszírozza.
Kezdetben hamvas szépségének, ragyogó zöld szemének és gyönyörű alakjának köszönhette szerepeit, például Bond-lányként is rajongókat szerzett. Majd a legnagyobb rendezők – például John Huston, François Truffaut, George Cukor és Roman Polanski – is felfedezték színészi tehetségét, és méltó férfisztárokkal játszott együtt, többek között Anthony Quinn, Marcello Mastroianni, Paul Newman, Charles Bronson, Steve McQueen és Nick Nolte partnetre volt.
A mélység című filmben (1977) Jacqueline víz alatt úszó jelenete óriási sikert aratott. Ez inspirálta világszerte a vizes póló fotósorozatokat, és a Newsweek magazin Jacqueline Bisset-t „minden idők legszebb színésznőjének” választotta. Az anyai ágon részben francia származású sztárt, aki tökéletesen beszél franciául is, ma filmikonként emlegetik, 2010-ben megkapta a legmagasabb francia állami elismerést, a Francia Köztársaság Becsületrendjét.
Az ügyvéd mama és orvos papa lányaként felnőtt Jacqueline-nak több hosszú párkapcsolata volt, de soha nem ment férjhez. Talán elriasztotta szülei példája, hiszen apja akkor hagyta el a családot, amikor édesanyja súlyosan megbetegedett. A 68 évesen is vonzó, elegáns színésznő továbbra is aktív, gyakran vesz részt filmfesztiválokon – olykor zsűritagként is.
Jacqueline Bisset-nél éppen húsz évvel fiatalabb honfitársa, Elizabeth Hurley modell-színésznő-producer, aki feltűnően hasonlít rá. Eredeti gesztenyebarna hajszíne, arcának sziluettje és finom vonásai, kedves, intelligens tekintete, karcsú, de formás alakja, valamint rendkívül fotogén megjelenése mind olyan benyomást keltenek, mintha csak Bisset korábbi képeit látnánk.
Liz kivételes modellkarriert futott be, ritka nagy összegű reklámszerződéseket kötött, például az Estée Lauder kozmetikai céggel. Majd a mozit is meghódította. Ráadásul nemcsak színésznőként, hanem sikeres filmproducerként is. Ez nemcsak jó üzleti érzékének köszönhető, hanem annak is, hogy közel másfél évtizeden keresztül az egyik legnépszerűbb brit filmsztárhoz, Hugh Granthez kötötte magánélete és szakmai útja is.
Míg Jacqueline Bisset Bond-lányt alakított, Liz Hurley a James Bond-mozik paródiájaként készített Austin Powers-filmekben játszott. A bájkeverő című filmben szinte percenként más öltözékben tűnt fel. Valószínűleg ezért is lubickolt ebben a szerepben. Akárcsak saját divatcégének vezetőjeként.
Saját tervezésű fürdőruha- és strandöltözék-kollekcióit maga mutatja be, büszkén pózol, hiszen a negyedik X-en bőven túl is megőrizte hibátlan alakját. Hurley-t több alkalommal választották nemzetközi magazinok – például az Empire – a legszexisebb sztárok egyikének.
Liz sok csalódás után még próbál bízni abban, hogy megtalálja igazi párját. Hugh Granttel 13 év után szakított, miután a színész megcsalta egy prostituálttal. A milliárdos playboy, Steve Bing csak az apasági vizsgálat eredménye után volt hajlandó elismerni, hogy ő a sztár kisfiának apja. Később Hurley feleségül ment Arun Nayarhoz, de négy év után elváltak, majd Shane Wrane következett, akivel háromévi együtt járás és két évig tartó jegyesség után végül tavaly szakított. Liz ismertségét a mellrák gyógyításának támogatására is fordítja: az Estée Lauder kampányának keretében a sztárról elnevezett Elizabeth Pink rúzs értékesítésével ezt az ügyet segíti.
Darvas Iván és Kamarás Iván
Darvas Iván egy korszak férfiideálja, színészgenerációk számára példakép. Neve összeforrt egyik főszerepével, egyik legnagyobb filmsikerével, a Liliomfival. Leírhatatlanul sármos karaktere, szép, markáns vonásai, homlokába hulló szőke fürtjei és sportos alkata milliók számára tette őt a magyar mozi első számú sztárjává. Szerelmes levelek tucatját kapta naponta. A Liliomfiban alakított talpraesett figurája nem állt messze való életbeli egyéniségétől.
Az anyai ágon orosz származású, több nyelven beszélő, rendkívül művelt ifjú 1956-ban forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját, Darvas Attila tervezőmérnököt kihozza a börtönből. Ezért a forradalom leverése után 22 hónap börtönre ítélték. A börtönéveket követően nem játszhatott, 1959 és 1963 között segédmunkásként dolgozott. A több mint száz színpadi szerepet eljátszó Darvas Ivánt a Nemzet Színészévé választották, és kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal, valamint Jászai Mari-díjjal.
Darvas „alteregója” fiatalabb kiadásban Kamarás Iván, akinek arckaraktere, szőke haja, egész megjelenése emlékeztet az idősebb Ivánéra. A két színész között majdnem ötven év a korkülönbség, de a film szerelmeseinek nagy örömére 2002-ben együtt szerepeltek a Szent Iván napja című filmben.
Kamarás Ivánért ma ugyanúgy lelkesednek a lányok-asszonyok, mint egykor Darvasért. A miniszter félrelép című film után óriási lett rajongótábora. Számos színpadi szerepével a közönség és a szakma elismerését egyaránt elnyerte. Jászai Mari-díjjal jutalmazták.
Hasonló alkati adottságaiknak köszönhető talán, hogy mindketten eljátszhatták Raszkolnyikov szerepét Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című drámájában.
