Akik átélhették, hogy még létezett magyar futball az ötvenes–hatvanas–hetvenes–nyolcvanas években. Akik számára mond valamit Puskás, Albert, Mészőly, Farkas, Nyilasi, Törőcsik neve. S hogy ők jóval többen vannak férfiak, mint nők? Ez talán jó is, mert azt jelenti, hogy kiváló ajándék lehet e könyv hölgyektől a párjuknak, akik garantáltan nem fogják letenni ezt a művet. Igaz, nem arról esik szó benne, hogy milyen taktikával szállt harcba az Aranycsapat vagy mi okozta a magyar válogatott 6–0-s vereségét Mexikóban a szovjetek ellen. Hanem arról, mi történt a háttérben, miért volt fokozott az állambiztonság érdeklődése a magyar futball főszereplői iránt. Mit keresett a Kádár-korszak állambiztonsága a labdarúgás körül, mely a legnagyobb, spontán szerveződő tömeget vonzó élsport volt, s mely alkalmanként szinte az ország valamennyi lakójának hangulatát, érzelmeit befolyásolni tudta. S szól arról is, hogyan viselkedtek a futball hazai főszereplői, akik talán tisztában sem voltak játékuk, pályafutásuk jelentőségével. Azok a vezéregyéniségek, akik egyben vagy megfigyeltek, vagy épp megfigyelők voltak...
Takács Tibor történész könyvében e kérdések megválaszolására vállalkozik. A bölcsészként végzett szerző 2002-től a Történeti Hivatal, illetve utódja, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársa. Fő kutatási ága az 1945 utáni magyar történelem, különösen a politikai rendőrség működése. Így látott rá az állambiztonság és a labdarúgás kapcsolatára is. Bár 1974-ben született, tehát hírből hallott Puskásékról, és még a hetvenes–nyolcvanas évek honi focisikereit is csupán gyerekfejjel élhette át, ám a levéltári iratokban fellelhető feljegyzések, jelentések, összefoglalók alapján mégis kirajzolódik előtte a magyar labdarúgás egykoron rejtett háttere. A játékosok becsületesnek olykor jóindulattal sem nevezhető viselkedése éppúgy, mint annak a besúgóhálózatnak a működése, melynek tagjai részben a labdarúgók, sportvezetők közül kerültek ki.
Tudományos alapossággal írt művének célja nem a leleplezés, sőt nem is a futball világának elemzése, hanem a Kádár-kori állambiztonság működésének felvázolása, működtetőinek megismertetése. Más kérdés, hogy a politikai rendőrség érdeklődésének egyik középpontjában a magyar labdarúgás is állt. Így a könyvből az olvasó egy részét bizonyára meglepetésként érheti, hogy a korszakban esetenként a válogatott csapat összeállítására is befolyással lehetett az állambiztonság, amelynek tudomása volt az NB I-es csapatok bundázásairól, azok főszereplőiről, a futballisták és klubvezetők nyugati kapcsolatairól, csempészéseiről.
Bár a kötetet elsősorban a férfiak érdeklődésére tarthat számot, a női nem egy részét sem hagyja érintetlenül a labdarúgás. Sokat sejtető ugyanis a szerző dedikálása: „Katicának, aki olvasni szereti a focit”.
(Jaffa Kiadó)
