A 20. század vége, a 21. század eleje egyértelműen a mértéktelen fogyasztás időszaka volt. A háború okozta nyomort régen magunk mögött hagytuk, a reálbérek folyamatosan nőttek, és az árubőség is soha nem látott méreteket öltött. Új márkák, új javak, új szolgáltatások gyűrűztek be az életünkbe, és ezt – lehetőségeinkhez mérten – maximálisan ki is használtuk. Új autót, számítógépet, háztartási gépeket, ruházkodási cikkeket vásároltunk, wellness-hétvégére és világkörüli útra mentünk, étterembe, vidámparkba, edzőterembe jártunk és internet-előfizetést kötöttünk – egyszóval fogyasztottunk, a szó legteljesebb értelmében.
A „fogyasztói társadalom” kifejezés a 20. század egyik nagy elméleti vívmánya, amely tökéletesen összefoglalja a fejlett társadalmak legfőbb motivációját és mozgatórugóját, nevezetesen a végtelen költekezést. Persze felettébb kellemes érzés, hogy nem kell júliusig várni a friss málnára a boltokban, hiszen a külföldi változat egész évben elérhető (a minőségét most inkább ne firtassuk), vagy hogy a fapados légitársaságok megjelenésének köszönhetően könnyebben eljutunk egy hosszú hétvégére Párizsba. De ha igazán magunkba nézünk, beláthatjuk: semmi szükségünk a sokadik A vonalú fekete ruhára, illetve a félévente vásárolt, mindenkori legmodernebb mobiltelefonra. Rengeteg felesleges dologra költjük verejtékes munkával megkeresett forintjainkat, sokszor úgy, hogy valójában még meg sem kerestük (értsd, különböző hitelekből finanszírozzuk vásárlásainkat).
A 2007-ben kezdődő pénzügyi, majd gazdasági világválság jelentős szerepet játszott abban, hogy újragondoljuk fogyasztási szokásainkat. Ideje volt ráébrednünk arra, hogy forrásaink végesek, és jobban meg kellene fontolnunk, mely javakra és szolgáltatásokra van valóban szükségünk, és melyekre áldoztunk indokolatlanul nagy összegeket. Időközben (leginkább a környezetszennyező életmódunkra érkezett válaszként) a „zöld” és az „öko-” mozgalmak elterjedtek, amelyek a biológiailag lebomló csomagolás és a hazai termékek/termények népszerűsítése mellett a „kevesebb több elvét” is hirdetik. Internetes blogok, civil kezdeményezések, vállalkozások lépnek fel a különböző javak ésszerűtlen felhalmozása ellen, és egyre nagyobb hallgatóságra tesznek szert. Szakemberek szerint érdemes olykor alapos lomtalanítást is elvégeznünk otthonunkban, hiszen azáltal, hogy a szekrényben porosodó kacatjainktól megszabadulunk, úgy érezhetjük, végre feléledünk, megtisztulunk, akár egy tavaszi böjtkúrát követően. Egy kis tavaszi böjt a léleknek.
A DIY-csoda
A DIY az angolszász Do It Yourself kifejezés rövidítéseként indult világhódító útjára, azt jelenti: „Csináld magad!” Az internetnek köszönhetően az elmúlt években a DIY-mozgalom hihetetlen népszerűségre tett szert. Külföldi és magyar blogokon, weboldalakon magunkba szívhatjuk a DIY varázsát, legyen szó alkalmi ruhánk megvarrásáról, régi, megunt fotelunk újrakárpitozásáról, vagy kisgyermekünk régi vágyáról, egy stílusos babaházról. A DIY titka elsősorban a költséghatékonyságban rejlik, ami elsődleges szempont a válság által megtépázott anyagi helyzetünkben. A „Csináld magad!” elv mellett szól továbbá az is, hogy a bevásárlóközpontok tucatárui helyett valami igazán egyedivel örvendeztethetjük meg magunkat, illetve szeretteinket, hiszen a megfelelő eszközök segítségével különleges dolgok kerülhetnek ki kezeink közül.
A Vintage bűvöletében
Az utóbbi időben már egyáltalán nem ciki, ha valaki használt ruhát hord, vagy éppen használt bútorokkal rendezi be az otthonát, sőt. Egyre többen hódolunk a „second-hand”, a „turizás” divatjának, csak éppen manapság ezeket inkább a sokkal kifinomultabb „vintage” szóval illetjük. A „vintage” igazi trendi hívószóvá nőtte ki magát (függetlenül attól, hogy eredeti jelentése egy külön cikk témája lehetne), és hajlamosak vagyunk mindent ezzel a kifejezéssel illetni, aminek volt már legalább egy előző tulajdonosa. A DIY-hoz hasonlóan a vintage egyik nagy erénye szintén a költséghatékonyság: ha szerencsések (és türelmesek) vagyunk, fillérekért juthatunk hozzá valódi ódon csodákhoz, ruhaneműhöz, lakásdekorációhoz, vagy használati tárgyhoz. Mindemellett a vintage igazi közösségépítő. Manapság egyre többen rendeznek úgynevezett garázsvásárokat, ahol a szervezők megunt tárgyaikat bocsátják áruba. A garázsvásárok igazi társadalmi eseménynek számítanak, a közösségi oldalakon gyakran találkozni ilyen rendezvényekre szóló meghívókkal, ahol némi frissítő kíséretében új kincsekre tehetünk szert, és kapcsolatokat is teremthetünk.
Bár örök érvényű igazság, hogy a pénz nem boldogít, azért kár volna alábecsülni az igazi jó vételek kedélyállapotunkra gyakorolt hatását. Ez persze nem felétlenül jelenti azt, hogy kizárólag a legújabb, a legmodernebb a jó választás. Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy kisgyermekként mekkora örömöt okoztunk szüleinknek, családtagjainknak, amikor egy-egy magunk készítette rajzzal, terítővel, esetleg karkötővel leptük meg őket karácsonykor, vagy hogy mekkora öröm volt számunkra nagyanyánk padlásán régi kincsek után kutakodni. Ezeket az élményeket felnőtt fejjel is átélhetjük, ha egy kicsit nyitottak vagyunk, és megpróbálunk némi újdonságot csempészni modern fogyasztási szokásainkba.
