„Sok civilizációban az épületeket, elsősorban az otthonokat és a fontosabb középületeket a világ közepének tekintették, amelyek így e központi helyüknél fogva a biztonság és a jelentőségteljesség érzésével töltötték el lakóikat – írta Hankiss Elemér. Ugyanő fogalmazta meg, hogy a ház az egész emberi világ szimbóluma is, hiszen emberi mértékkel mérve a ház építése esik legközelebb a világ isteni teremtéséhez. – Az otthonomban én vagyok a teremtő és az úr. Én mondom azt: legyen világosság, és valóban a következő pillanatban kigyulladnak a fények. Én határozom meg a napot és az éjszakát, én tűzöm ki a csillár csillagjait ebben a mikrovilágban. Nemhiába van a háznak és szobának »mennyezete«. Az én házam az én univerzumom. Az, hogy én a házamból látom a világot, és a világ nem lát engem, már-már isteni helyzet és hatalom.”

De mi van akkor, ha kinyitom az otthonom, és beengedem a világot? Ha egy gesztussal – még ha csak néhány órára is – kitárom az ajtókat, hagyom, hogy idegen, ám barátságos kezek újraírják a körülöttem lévő teret? A válasz egyszerű: varázslat. Olyan igézet, amely hatására ez a saját kis, külön bejáratú univerzum kitágul.

Lakás tárulj!

A művészeti eseményeknek helyet adó szalonoknak, lakásgalériáknak, otthonokban működő múzeumoknak, nyitott műtermeknek világszerte nagy hagyománya van. Gyűjtők, művészetpártolók, művészek nyitják meg egy-egy alkalommal, netalán rendszeresen otthonukat, hogy megmutassák gyűjteményeiket, munkájukat, sőt különleges, inspiratív helyszínt biztosítsanak a művészet és közönség találkozásának.

Arra azonban már kevesebb példa akad, hogy művészetpártoló civilek azért hozzanak létre alapítványt, hogy összekössék azokat, akik szeretnék, ha lakásuk egy pillanatra a művészet otthonává válna, és azokat, akik szívesen vennék, ha műveiket ilyen kiállításokon egy szűk kör megismerné, és akár meg is vásárolhatná. Azaz egy-egy lakásban kiállítást szervezzenek, ahol a házigazdák különleges környezetben fogadhatják meghívott vendégeiket.

Szentendre: művészet a szomszédban?

Még az olyan városokban, mint Szentendre, ahol nagy hagyománya van a művészetnek, sem egyértelmű, hogy a város lakói ismerik-e azokat a sokszor nemzetközi piacon is népszerű festőket, szobrászokat, akik közöttük élnek. Tudják-e, hogy egy-egy ismerős személy mögött milyen fantasztikus életmű áll? A másik oldal hasonlóképp tanácstalan. A művészek számára a jelenlegi gazdasági helyzetben mind több nehézséget okoz a nyilvánosság hiánya, az, hogy műveiket bemutassák, árusítsák. Neves alkotók vallják be, hónapok telnek el anélkül, hogy eladnának valamit, miközben tehetős családok tanácstalanul állnak, amikor értékes, értékálló műveket vásárolnának. Előfordulhat, hogy a kereslet és a kínálat hiába kergeti egymást, vagy csak sok áttéten keresztül, hatalmas árrést maga után hagyva találkozik.

Az ötlet Musza Györgyitől származik, akinek képkeretező boltja van a városban, és szinte naponta találkozik a kérdéssel: merre találhatók a művészek a Festők városában?
Balogh Zsuzsa ugyan borász családból jön, de egy szentendrei festő felesége volt 10 éven át, és ez által közel került sok szentendrei művészhez. Gyürk Dorottya polgári család sarja, így vérében hordozza a társasági események szervezését és a művészetpártolást.

Mindezt felmérve három szentendrei hölgy – Balog Zsuzsa, Gyürk Dorottya, Musza Györgyi –, akik sajátos helyzetüknél fogva jól ismerik a szentendrei művészet problémáit és a város lakóit is, 2012-ben egy új civilszervezettel lepték meg a Duna-parti települést. A Szentendrei Lakástárlat Alapítvány mottója: Szentendrét mindenkinek! Így a szervezet főtevékenysége a szentendrei képzőművészet népszerűsítése, támogatása itthon és külföldön, képzőművészeti alkotások alapítványi árú értékesítése. „Célunk, hogy támogatásunkkal aktív műértő, művészetpártoló kör jöjjön létre, amely értékeli, megbecsüli Szentendre képzőművészeti örökségét, támogatja a kortárs alkotókat, felkarolja a pályakezdő fiatal művészeket. Alapítványunk e támogatói kör részére képzőművészeti programokat, társasági eseményeket, lakástárlatokat szervez” – fogalmazták meg a lányok, akik kezdeményezése egyre népszerűbb a városban.

Intim, gyors és nagyon érdekes

Ha valaki megkeresi az alapítványt, hogy érdekelné egy lakástárlat, akkor a három hölgy felméri az igényeket. Általában három művészt ajánlanak: két befutott, húzónév mellett, egy fiatal tehetség neve is felmerül. Így került többek között Csíkszentmihályi Róbert most kitüntetett szobrászművész mellé Tóth Eszter fiatal festőművész. Ha megállapodnak a házigazdákkal és a művészekkel, akkor csinos meghívó készül, amelyet a család által összeállított meghívottak időben megkapnak. A házigazdáknak a szokásos vendéglátáson túl nincs sok dolguk. A lányok átrendezik a lakást, a lehető legkevesebb változtatást okozva, elhelyezik az egy napra odaszállított műveket.

A vendégek szakavatott megnyitót, tárlatvezetést hallhatnak, amelyeket vagy a háziak, vagy ismerőseik zenei produkciója tesz feledhetetlenné. A parti végén aztán újra következik a csomagolás, és a művek visszakerülnek az eredeti tulajdonoshoz. Természetesen, ha nem találnak gazdára!

A hatás általában lenyűgöző, maguk a vendéglátók is boldogok, hogy ha néhány órára is, de otthont adhattak egy-két zseniális alkotásnak. A vendégeik pedig örülnek, amiért közelről láthatják a néha oly távolinak gondolt művészeket, műveiket. Két kis univerzum, amely megnyílik egymás előtt.

Most megismerhetjük őket!

A Szentendrei Lakástárlat Alapítvány más módon is támogatja a város művészeti életét. A szervezet március 23-án, szombaton tárlatvezetést szervez az Ámos–Anna Margit, a Czóbel és a Barcsay Múzeumban a Lakástárlat Baráti Kör és minden érdeklődő számára. A séta során az érdeklődők  találkoznak a termeket alkalmilag őrző művészekkel. A Barcsay Múzeumban Balogh László festővel, Szentendre város díszpolgárával, aki most kapta meg a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, valamint dr. Kálnoki Gyöngyössy Mártonnal a Ferenczy Múzeum igazgatójával és Dietz Ferenc polgármesterrel, akik szintén teremőrként dolgoznak ezen a napon.

Az alapítvány célja, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen nehézségekkel kell szembenézniük jelen pillanatban a szentendrei múzeumoknak! Találkozzunk március 23-án, szombaton 15.45 – kor a Fő téren! Bővebb információ a Lakástárlat honlapján.