Régi nagy álmom volt, hogy táncolhassak, de szüleim nem engedték, így csak néhány éve valósíthattam meg gyermekkori vágyamat. Párizsban és idehaza kortárs táncot tanulhattam, a francia fővárosban egy francia balett-tanártól. Főként kortárs és klasszikus zenére táncoltam, de olykor mai muzsikára is. Nagy kedvencem a Cirque du Soleil világzenéje volt.
Ugyanakkor észrevettem magamon: ahogy telnek az évek, egyre inkább a komolyzene hat rám. Talán fel kell egy kicsit nőni az effajta zenéhez, amely jobban megérinti a lelket. Érettebb fejjel valahogy már nem akarjuk követni a divatos, könnyed zenei irányzatokat. Nagyon szeretem Beethoventől a Holdfény szonátát. Húszhónapos kislányommal és egyhónapos kisfiammal otthon sok „babazenét” hallgatunk, elsősorban Beethovent, Haydnt, Bachot. Azt vettem észre, hogy a gyerekeket nyugtatja a muzsika. Első terhességem első felében még táncoltam, így kislányom már a hasamban sok zenét hallhatott. Annyira szereti, hogy néha már a porszívó hangjára táncra perdül.
Rengeteg cd-nk van, de érdekes, hogy folyamatosan rendezésre váró lemezgyűjteményünkben azért több a könnyűzene. Ebben az mp3-as, letöltős világban sajnos a lemezgyűjtemény is kezdi elveszíteni értékét, jelentőségét. Ezáltal mintha kezdene elszemélytelenedni a kapcsolat a zenével; már kevéssé jegyzem meg, ki az előadó. Hiányzik a szép cd-borító, a szerzemények felsorolása, a lemezben lévő kis könyvecske. De ahhoz a generációhoz tartozom, amely még nem mondott le a lemezvásárlásról.
Imádom a nosztalgikus zenét! A hatvanas évekből a Beatlest, a Rolling Stonest, a hetvenes évekből és a nyolcvanas évek első feléből az ABBA dallamos muzsikáját, és felfedeztük magunknak a Boney M-et is. A kilencvenes évekből és napjainkból már nehézséget okozna könnyedén sorolni az előadókat. De Sadét nem hagynám ki, akinek lounge zenéje fantasztikus, teljesen ki tud kapcsolni. Madonnát Nizzában láttuk koncertjén, a remek ének mellett kiválóan táncolt is. Látszott a sok-sok befektetett munka, energia. A zene egy csoda. Ott van a lelkemben, a szívemben.
Úgy érzem, a zenének, műfaji határok nélkül, sokkal jobban részévé kellene válnia életünknek.
