Sós Ágnes filmje olyan közvetlenséggel szólít meg, hogy attól az évszázados tabuk ledöntése is természetesnek tűnik. Szinte nem volt baráti társaság és munkahelyi beszélgetés, ahol az elmúlt hetekben ne bukkant volna fel a Szerelempatak című film.
Sós Ágnes a lehető legmaguktólértetődőbb témákhoz nyúl, hiszen a szereplők velünk, mellettünk élnek, és kiderül, mennyi mindent nem tudunk, nem tudhatunk egymásról. Készített már dokumentumfilmet üzletemberek, börtönlakók és papok mindennapjairól, alanyait pedig éveken át követte. Így volt ez Szerelempatakkal is, amelyet a három éven át forgatott. Az ötlet hirtelen jött, nem előzte meg hosszas tervezgetés. A vele készült interjúkban elmeséli, hogy éppen autóban ült egy vágókollégájával, amikor eszébe jutott, milyen jólenne filmet készíteni az idősek házas élményeiről, szerelmi tapasztalatairól. Sós Ágnes egyfajta népi dekameronként képzelte el a megszületendőfilmet, amelyre addig még senki nem vállalkozott. Magyarország azonban nem lett volna megfelelőközeg: a falvak, akárcsak a falusi idős emberek beszéde annyira modern, hogy hiányzott volna belőle az a különleges íz, azok az archaikus formák, amelyek az erdélyi szóhasználatban teljesen természetesek. Erdélyben viszont léteznek még többé-kevésbéérintetlen falvak, bár a rendezőnem kimondottan Erdélyről szólófilmet akart forgatni. Inkább amolyan világfaluban gondolkodott, mert nem az események konkrét helyszíne fontos, hanem csak az, ami a filmben elhangzik. Éppen emiatt nem is szereti megnevezni a forgatás során felkeresett falvakat, és a zeneválasztással sem a skanzenes népi vonalat erősíteni, ezért kérte fel dalszerzőnek Másik Jánost.
„Ez volt az életünk, vállaljuk”
A Szerelempatak története lineárisan indul, hogy aztán – mint egy bővízű, szabálytalanul rohanópatak – kitérőkkel, kanyarokkal gazdagodjon a kezdőszál. Úgy kezdődik, mint egy mese: valahol a világban él egy idős parasztember, Feri bácsi, aki elindul, hogy asszonyt keressen magának. És ahogy járja a falut a lovaskocsival, úgy vonja be a szereplőket, akik a múltról mesélnek: kötelességként vagy szerelemből megélt házasságaikról, a nászéjszakától a halálos ágyig. Sós Ágnes közvetlenségének és türelmének köszönhetően az idős emberek olyan őszintén beszélnek életükről, ahogy korábban talán a házastársukkal sem: megszólal a falu egykor rátarti szépsége, a „högyös csöcsűleány”, akiből öregkorára gyilkos lett, fájdommal vall házasságáról a többször felszarvazott férj, az urát „kiszolgáló”, de talán nem is szeretőözvegyasszony. Évszázados határokat átlépve, bátran beszélnek a szokásokat elfogadó, de határok között a maguk örömét keresőegykori önmagukról.
Bár az öregkor testiségéről beszélni ma is tabunak számít, a Szerelempatakot nézve ez fel sem tűnik: a sokszor 80 év feletti asszonyok és férfiak emlékezése „hengergőzésekről”, orgazmusról, az elsőéjszaka izgalmairól annyira természetesen hat, hogy az ember nem érti, hogyan lehetett eddig ezt a témát kínosan kerülni. A megosztott emlékek persze nem mindig örömteliek – „olyan volt, mintha kést döfnének a hátamba”, mondta az érzéketlen aktusokat felidézve az egyik szereplő, míg a másik bevallotta, hogy csak 60 éves korában, egyedül jött ráaz élvezés titkára. Akárhogy volt is, megbánás, keserűség nincs bennük. „Ez volt az életünk, vállaljuk”–összegez Veronka néni a film egyik szereplője. SósÁgnesnek az kedvenc jelenete a filmből, amikor négy 80 éves asszon játékból végig „höngörőzik” az aranylóoktóberi hegyoldalon. „Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen ajándékot kaphatok, hogy ezt láthatom és továbbíthatom a nézőknek” – mondta el a rendezőegy rádióinterjúban.
Tabuk helyett világsiker
A kis, zárt közösségek véleménye miatt különösen fontos kérdés volt, hogy a szereplők vállalják-e érzéseiket, gondolataikat, hiszen olyan legbensőbb titkokat mondtak el a kamerának, amelyeken a felvételt visszanézve maguk is meglepődtek. Ennek kulcsa az, hogy az ember akkor vállalja titkainak kiadását, ha úgy érzi, tanulságul szolgálhat másoknak.
A Szerelempataktól eleinte a produkciót támogatóHBO is tartott – nem tudták, hogy egy idősekről szólófilm mekkora közönségre és milyen fogadtatásra számíthat. A film azonban óriási sikert aratott. Kérdés ezek után, hogy tabunak számít-e még a szexualitás? Sós Ágnes szerint a Szerelempatak hatására mintha szellem szabadult volna ki a palackból, kisebb forradalom zajlik, és bár reménykedett benne, mégis meglepődött, mennyi pozitív visszajelzést kapott.
A szakmai elismerés sem maradt el: a film világpremierje a dokumentumfilmek Cannes-jaként számon tartott Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (IDFA) volt, ahol a legjobb 16 egész estés alkotás közéválasztották. A január 17–22. között megrendezett 25. trieszti filmfesztiválon emellett két díjat is nyert: a legjobb dokumentumfilm díja mellett az Espansioni Nőegylet különdíját is megkapta
