Bizonyára nem véletlen, hogy Párizs, illetve Franciaország kapcsán a legtöbben a gyönyörű ruhákra és a stílusos nőkre asszociálunk, hiszen számtalan, világviszonylatban is ismert és elismert divatház székhelyéről van szó. A múlt század első fele a legnagyobb márkák megszületésének és felvirágzásának dicső korszaka volt. A legtöbbjük névadója azonban mostanra már nincs az élők sorában, és új vezetőség, új koncepciók és új fuvallatok léptek a régiek helyébe. Mivé lettek a legnagyobb francia couture vállalatok?
Chanel
„A divat változik, a stílus örök” – állítja a néhai stílusforradalmár, Gabrielle Bonheur Chanel, ismertebb nevén Coco Chanel. A Chanel-divatház alapítójának köszönhető, hogy a nők számára is elérhetővé vált a századforduló divatjával szakító, lezserebb, letisztultabb ruházat. Coco Chanel nem kisebb „örökséget” hagyott hátra, mint a „kis fekete”, az ikonikus Chanel n°5 parfüm, vagy a tervezőnőről elnevezett legendás tweedkosztüm.
Az 1916-ban alapított márka folyamatos fejlődést mutatott, egészen a második világháborúig, amikor is a legtöbb párizsi Chanel-üzletet be kellett zárni – érdekes, hogy a parfümök iránti igény a háború alatt is fennmaradt. 1954-ben (71 évesen) Coco visszatér a couture világába, ezzel is egy újabb divatforradalmat indítva. Coco 1971-es halálával egy korszak lezárul.
Később, 1983-ban Karl Lagerfeldet nevezik ki a márka művészeti vezetőjének: minden bizonnyal ez a legjobb dolog, ami a divatházzal történhetett. A korszak legelismertebb párizsi divattervezője egyébként saját divatháza mellett több márka irányításában is részt vett, és ragaszkodott ahhoz, hogy a márka reklámfotóit saját maga készítse el. A vállalat folyamatos terjeszkedésének köszönhetően mára szinte nincs olyan divattermék, amelyet a Chanel ne gyártana: haute couture és hétköznapi ruházat, sportruházat, kiegészítők, órák és ékszerek, parfümök, szépségápolási termékek – a paletta igen széles. A Chanel nem csak divatmárka, hanem a képzőművészet világában is jól csengő név: a New York-i Metropolitan Múzeum nemrégiben önálló kiállítást szentelt Coco Chanel hagyatékának – a példát azóta több nagyváros is követte. A Chanel-bemutatókat és -reklámfilmeket szezonról szezonra hatalmas figyelem övezi, ehhez híres művészek közreműködése is hozzájárul.
Christian Dior
A legendás Christian Dior-divatházat 1947-ben alapította névadója, ezzel is egy üde színfoltot csempészve a szürke, posztháborús hétköznapokba. Chanelhez hasonlóan Christian Dior is forradalmasította a kor női öltözékét, és nem titkolt célja volt, hogy a nők újra elkezdjenek foglalkozni magukkal. Első divatbemutatóját követően a Harpers Bazaar magazin akkori főszerkesztője a „new look” jelzővel illette Dior nőies, csupasz vállakat, hosszú kesztyűket, apró kiegészítőket és lágy esésű, szűkített derekú ruhákat felvonultató kollekcióját – a kifejezés azóta is él a köztudatban Christian Dior kapcsán. Bár az új stílus után rengetegen vágyakoztak, kevesen engedhették meg maguknak, így – a piaci igényeket felismerve – a Dior-ruhákat viszonylag gyorsan elkezdték másolni. Chanelhez hasonlóan a Dior-ház sem elégedett meg a ruhákkal, rövid időn belül az ékszer- és szépségpiacot is meghódította, és több – a márkát népszerűsítő – művészeti albumot is megjelentetett. Mindössze tíz év alatt a Dior márka 15 országban vetette meg a lábát. Az alapító 1957-es halála után átmenetileg Yves Saint-Laurent és Marc Bohan vette át a vállalat irányítását. John Galliano megjelenése az 1990-es években hatalmas változást hozott a márka életébe. A kissé excentrikus és újító szellemű tervező óriási merészséggel nyúlt a mindaddig megszokott stílushoz, az időtlen eleganciát és finomságot azonban sikerült megőriznie, és a ház forgalmát az egekbe repítette.
2011-ben rasszista kijelentései miatt a ház megválik vezető tervezőjétől, és hosszas várakozás után Raf Simons belga tervező veszi át a helyét a cégnél. A Dior-ház szoros kapcsolatot ápol a filmiparral és a közösségi oldalakon is aktív tevékenységet folytat.
Érdekes, hogy a mára legendássá vált divatvállalatok a nagy háborúk korában, egy gazdasági és társadalmi szinten is nyomasztó világban indultak hódító útjukra. Létjogosultságukat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ilyen nehéz időkben is képesek voltak a semmiből sikert kovácsolni egy olyan iparágban, amely nem feltétlenül szükséges az emberi létfenntartáshoz, tevékenységükkel némi szépséget csempészve a szomorú hétköznapokba. A mindenkori ruházkodási divat mellett a nagyvállalatok egyéb társadalmi trendeket is kénytelenek követni ahhoz, hogy vezető pozíciójukat megőrizhessék: a fontosabb közösségi oldalakon való jelenlétükön, folyamatosan megújuló multimédiás tartalmaikon és a művészeti életben való aktív közreműködésükön keresztül rendszeres kapcsolatot ápolnak vásárlóikkal, rajongóikkal, újra és újra elkápráztatva a nagyközönséget.
