Remélem helyes az adat, amit most leírok. 2001. szeptember 22. Kisstadion. Felejthetetlen élményben volt részem. Életemben először élőben láthattam és hallhattam egyszerre a FÉRFIT, a nők bálványát, a minden férfi számára irigyelt pasit: Tom Jonest. Akkor hatvanegy éves volt, de hangja és mozgása ugyanaz, mint amellyel a legnagyobb beat tombolása közben vagy 35 évvel korábban engem is meghódított.

 

 

Két ember volt annak idején, akiket a zenekarokkal teletűzdelt világban slágerénekesként el tudtunk fogadni: Tom Jones és Engelbert Humperdinck. Az előbbi jött a Green green grass of home című dalával, mi padlót fogtunk. Azt a dalt nem lehetett elégszer meghallgatni, és nem éreztük cikinek, pedig volt Beatles és Rolling Stones is. Ennek a pasinak olyan hangja volt, hogy libabőrös lett a karom, akárhányszor meghallottam, és ezt átéltem azon a bizonyos szeptemberi estén is. Rengetegen voltunk. A nagy generáció hazai képviselői is szép számmal tisztelegtek Tom Jones mutatványa előtt. Mert amit művelt, az nem sima koncert volt, hanem hatalmas amerikai típusú show, egymás után gondosan kiválasztott slágerekkel, és a közepén az itthon nem annyira megszokott „szakszervezeti” szünettel. Tomboló siker volt. És most újra eljön hozzánk. 2011. november 22-én fellép a Budapest Sportarénában.

Remélem, hetvenéves korán túl is a régi sztárt látom viszont.

 

Bányából rivaldafénybe

 

Tom Jones 1940-ben született Észak-Walesben bányászcsaládban. Ez is a legenda része. Ő volt a szegénynegyedből származó bányászgyerek, aki úgy feltört, hogy 2006-ban lovaggá ütötték.

Gyerekkorában a BBC adásain lógott, ahol egyfolytában az amerikai divatzenéket nyomták: a bluest, a rhythm and bluest és a rock and rollt, vagyis a legjobb iskolát a zenei pályához. Tizenhat évesen abbahagyta az iskolát, és házaló ügynökként dolgozott. Egy év múlva megismerkedett egy Linda nevű lánnyal, és tizenhét éves korában megnősült.

A következő pár évről nincsenek adataink, majd 1963-ban megalapította Tommy Scott and the Senators nevű csapatát. A zenekar harmonikása, Gordon Mills lett később a menedzsere. Egy év múlva a Radio 1 lemezlovasának javaslatára elkészítettek egy bemutatkozó lemezt, amelyet megküldtek a Decca kiadónak. Ott fantáziát láttak bennük, és szerződtették őket. 65-ben megjelent az első számuk lemezen, de különösebb feltűnést nem keltett. A következő dalukat, az It’s not unusualt a BBC kidobta, de a Radio Caroline kalózadó befogadta, és a slágerlistájukon márciusban már az első helyen állt. Ez már profi munka volt, és az énekes pályája ettől kezdve megállíthatatlanul ívelt felfelé.

 

Az álmok birodalmában

 

Tom Jones hamarosan bejutott az álmok álma birodalmába: meghívást kapott a legnépszerűbb amerikai műsorba, a The Ed Sullivan Showba. Egy olyan kislemezes slágersorozat következett, amelyben a máig játszott leghíresebb dalok sorát találjuk: What’s new pussicat?, Thunderball, Green, green grass of home, Help yourself és a megkerülhetetlen Delilah.

Amerikában

DID TROUBLE ME

Három éven keresztül saját műsora volt az Egyesült Államokban This is Tom Jones címen, és az Egyesült Királyságban is. Abban az időben ő volt a legkeresettebb művész a show-műfajban. Turnézott Amerikában és szerte a világban. Las Vegasban összeismerkedett a „királlyal”, Elvis Presley-vel, és jó barátok lettek. 1970-ben Gordon Millsszel létrehoztak egy önálló kiadót és menedzserirodát, majd 74-ben az egész családjával kiköltözött Amerikába.

A következő évben betársult melléjük Tom fia, Mark: először csak a koncertek fénytechnikáját irányította, majd a személyes ügyeket is intézte, és a jó barát, Gordon váratlan halála után, 1986-ban a vállalkozás főnöki tisztét is átvette.

 

Változó világ, változó sztár

 

1987-ben az A boy from the Nowhere című dalával ismét az angol listákon találjuk. Népszerűsége nem csökken, de megérzi az új idők új szelét, hiszen a könnyűzenében hatalmas technikai változás állt be, s ő lépést akar tartani a korral. 1989-ben összefog az Art of Noise nevű avantgárd csapattal, valamint Prince-szel, és piacra dobják a Kiss című dalt. Ez a Tom Jonestól meglehetősen idegen stílus váratlan sikert hoz. Mindent visznek. Az MTV zenei csatorna az „Év áttörése” kategóriában őket hirdeti ki győztesnek.

Ezután vállal filmszerepeket is. 1992-ben önmagát szinkronizálja a Simpson családban, majd 1996-ban játszik a Támad a Mars! című filmben. 2003-ban a Duck Dodgers rajzfilmsorozat főcímdalát énekli, illetve szerepel egy epizódban, ahol Dodó kacsa „kölcsönveszi” a hangját.

Közben, 99-ben jön egy újabb nagy dobás, a Szex Bomb című dal, majd 2003-ban a Tom Jones International. Főleg az utóbbira már egy egészen modern technohangszerelés jellemző, amely új generációkat céloz és talál meg.

A 2008-as 24 Hours című album kapcsán 2009-ben Budapestre is ellátogat, ahol – megérdemelten – teltház és vastaps fogadja.

MOST ÉLŐBEN!

Most bárki hasonló élményekre tehet szert, hiszen Tom Jones 2011. november 22-én a Budapest Sportarénában énekel.

Legújabb albumával pedig ismét bebizonyította, hogy élete delén túl is mer változtatni: a Praise & Blame éppen azt mutatja, hogy Tom Jones levetkőzte a tőle elvárt macsót, és egy megnyerően őszinte alkotással rukkolt elő. Johny Cash nyomdokaiba lépve, új lemezén olyan stílust szólaltat meg, amelyet egy érett, élete delén túljutott férfi a lehető leghitelesebben képviselhet: a blues és a gospel őszinte, életösszegző, jóval és rosszal harcoló kliséiből formál egészen sajátos és bámulatos egyveleget. Talán éppen ezzel főzött meg mindenkit (hölgyeket és urakat egyaránt), és ennek köszönhetően adhatott el 2010-ben több albumot az angliai zenepiacon, mint Eminem. A pálya tehát tökéletes.