Sia Furler számos dologról híres: hipnotikus hangjáról, biszexualitásáról, zenei tehetségéről, és persze anonimitás iránti kényszeres vágyáról. Az énekesnő persze nem az első olyan művész, aki arra törekszik, hogy elrejtse magát a nyilvánosság elől. Banksytől Thomas Pynchonig számos olyan sztárt ismerünk, aki szerette volna megosztani munkáját a világgal, miközben ő maga távol akart maradni a felhajtástól és a szerepléstől.

De vajon miért látjuk olyan különlegesnek ezeket az anticelebeket? Az ok valószínűleg az, hogy napjaink kultúrája a hírnevet egy művészi karrier csúcsának tekinti. Az énekesek szerte a világon mind arról álmodnak, hogy munkájukat elismerjék, és tömegek értékeljék. Azok a művészek azonban, akik háttérben szeretnének maradni, a hírnév egy igen fontos részét utasítják el. Az közönség sokszor ugyanis úgy gondolja, hogy csak akkor érthet meg igazán egy művészt, ha a dalok mögött rejlő embert magát is megismeri. Ez egyfajta természetes vágy, hogy a kedvelt művek alkotóival valamilyen kapcsolatot alakíthassunk ki.

A hírnév felé vezető út

Sia Kate Isobelle Furler 1975-ben született a dél-ausztráliai Adelaide-ben. Édesapja, Phil Colson zenészként, édesanyja, Loene Furler művészeti oktatóként dolgozik. Gyerekként Sia előszeretettel utánozta Aretha Franklin, Stevie Wonder és Sting előadói stílusát, állítása szerint ezek a művészek már a kezdetektől fogva nagy hatással voltak karrierjére és zenéjére. 1990-es évek közepétől egy helyi jazz-zenekarban énekelt, majd 1997-ben kiadta első lemezét OnlySee címen. Az énekesnő 1997-től 2005-ig Londonban élt, ezalatt leginkább a downtempo stílusú Zero 7 nevű duó lakonikus hangjaként vált ismertté.

2005-ben Sia, a siker elmaradásától egyre frusztráltabban New Yorkba költözött. Ekkor Breathe Me című száma bekerült az HBO Sírhant művek sorozata utolsó darabjának zárójelenetébe, amely Amerikában is meghozta számára a hírnevet, és felhívta magára a zeneszövegírót kereső nagy zenészek és cégek figyelmét. 2007-től 2009-ig Sia ontotta a saját dalokat: ekkor jelent meg a Lady Croissant és az Some People Have Real Problems című albuma. Utóbbi 26. helyezést ért el az amerikai Billboard 200-as listáján, ezzel pedig Sia végre felkerült a zenei térképre az Egyesült Államokban. 2010-ben megjelentette 5. stúdióalbumát, a We Are Bornt, mely szintén óriási sikert aratott. Ezután az énekesnő mégis úgy döntött, hogy inkább háttérbe vonul, és inkább dalszerző karrierjére összpontosít.

Ezután Furler olyan híres zenészeknek és énekeseknek írt dalokat, mint Beyoncé, Rihanna, Britney Spears, Lea Michele vagy MC Flo Rida. Habár számos műfajban megcsillogtatta tehetségét, mégsem mondható zenei kaméleonnak. Stílusa következetes és azonnal felismerhető, emellett azonban dalai rendkívül egyszerűek is. Sia képes még a leghétköznapibb szavakból is inspiráló képeket varázsolni. Így például Rihanna számában a diamonds (gyémántok) a romantikára és a szerelemre utalnak, míg a radioactive Rita Ora dalában a vágyakat jelképezi. Sia egyébként nem rejti véka alá, milyen könnyen megy neki a szövegírás, köztudott, hogy a Titanium című számot mindössze 40 perc, míg a Diamondsot csupán 14 perc alatt írta.

2014-ben aztán hosszú hallgatás után mégis új albumot jelentetett meg 1000 Forms of Fear címmel. Az utóbbi négy évben gondosan ügyelt arra, hogy egyfajta anti-image-t alakítson ki: nem volt hajlandó kamera elé állni, és az újságíróknak többször is hangot adott a hírnévvel és az ismertséggel kapcsolatos nemtetszésének. Rettegése a rivaldafénytől odáig fajult, hogy maszkok, tömérdek smink mögé rejti arcát, jellegzetes szőke parókákat visel. „Mostanra szinte sosem teszem ki a házból a lábam, kivéve akkor, ha kutyát sétáltatok, mert nem akarom, hogy felismerjenek. Régen kifejezetten barátságos ember voltam, mostanra azonban csak láthatatlan szeretnék lenni. Sokkal jobban szerettem magam, mielőtt híres lettem” – mondta Sia – ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerüljön. Az új album a nagy sikerű Chandelier című számmal nyitott, melynek klipje az év egyik legnagyobb youtube-os zenei sikerévé vált. Az üres házban interpretatív táncot lejtő 11 éves Maddie Ziegler fura mozdulatai és arcjátéka emberek millióinak kíváncsiságát keltette fel. Később Sia hasonló megoldást alkalmazott az Ellen Show-ban és az 57. Grammy-díj-átadón, ahol egész végig a kamerának háttal, a sarokban énekelt, sőt a dal végén sem fordult meg. Az ausztrál énekesnő lemeze aztán a Billboard albumeladási listájának első helyén nyitott, nemrég pedig 4 Grammy-díjra jelölték.

Művészi önkifejezés

A Chandelier című dal egyfajta önvallomás, Sia az alkoholproblémáival kapcsolatos gondolatait osztja meg a rajongókkal. A klip koreográfiájában is nagyon jól megjelenik az a motívum, hogy a társadalmi elvárásoknak próbál megfelelni, de ittasan ez nem mindig sikerül. Az énekesnő gyakorta szenvedett depressziótól, nem csupán alkohol-, de fájdalomcsillapító-függő volt, és többször is eljátszott az öngyilkosság gondolatával.

Az 1000 Forms Of Fear című album következő dalához Sia és a klip rendezője, Daniel Askill elkészítette a „folytatást”. Az Elastic Heart klipben ismét Maddie Ziegler táncolt, partnere pedig a híres színész, Shia LaBeouf volt. A klip eleinte erős kritikákat kapott, sokan azzal vádolták, hogy a pedofíliát népszerűsíti. Az énekesnő azonban azt állította, hogy félreértették, csupán egy érzelmileg gazdag videoklipet akart készíteni. „Amikor Maddie táncol, könnyek szöknek a szemembe. Ez a kislány rendkívül különleges, valamit nagyon jól csinál, ha ilyen intenzív érzelmeket tud bennem és másokban ébreszteni csupán a mozdulataival” – mondta Sia.

A klip jelentését sokan szerették volna megfejteni. Egyesek szerint az énekesnő és apja kapcsolata jelenik meg benne: apja ugyanis bipoláris zavarban, más néven mániás depresszióban szenvedett, amelytől egyszerre volt kedves, törődő, de ijesztő is. Eszerint a klip Sia édesapjához fűződő kapcsolatát és azt a vívódást mutatná be, amelyet gyermekkorában élt át. Bármi legyen is a történet hátterében, egy biztos, érzelemdús, felkavaró mű született, mellyel Sia ismét bebizonyította tehetségét.